Szeretet nélkül elsorvadunk – interjú Lackfi Jánossal

Mi jelenthet kapaszkodót a fiataloknak manapság?

Tavaly nyár végén hallottam beszélgetni két középiskolás lányt, az egyik azt mondta, iszonyúan várja már az őszt, a sulit. Kettéállt a fülem és elkerekedett a szemem, ezt az életérzést az én generációm nem ismeri, sosem mondtunk volna ilyet. Tulajdonképpen van ebben valami csodás, felértékelődik a közösség, az iskola és a tanár szerepe. A társas kapcsolatok, akár a virtuális térben is, kapaszkodót jelenthetnek most a fiataloknak. Érettségi előtt álló Ágnes lányomnak is nagyon megterhelő a helyzet, hiányzik a baráti társasága, bár virtuálisan tartják a napi kapcsolatot. És időnként érzi, hogy ki kell szabadulni, megy sétálni a természetbe.

Hogyan tud segíteni ebben a helyzetben az irodalom és a költészet?

Az irodalom a legolcsóbb utazási iroda. A könyvet leveszem a polcról, és hopp, feltárul egy teljes világ, bele lehet zuhanni. Ha hat rám a szöveg, akkor elsodor, elvisz magával. Egy verseskötetnek is ugyanilyen hatása lehet. Biztos, hogy néhány lapozás után találok olyan verset, ami épp tükrözi a lelkiállapotomat, vagy valami olyasmit ad, ami éppen nincs meg bennem, ami éppen hiányzik.

Lackfi János. Fotó: MTI / Komka Péter

A bezártságban a húsvéti ünnep szerepe is felértékelődik?

Ha az ember egyhelyben van, akkor kénytelen befelé, a szíve felé, a lelke felé indulni. Jó, ha adunk magunknak időt, átgondoljuk, milyen érzelmek vannak bennünk, honnan hová tartunk, milyen sebeinknek kell még gyógyulás, kik bántottak meg, kiket bántottunk meg, mit kezdjünk mindezzel. A nagy pörgésben erre ritkán jut idő, nem csoda, ha úgy nézünk ki sokszor, mint egy lelki járványkórház.

A szeretetről néha azt gondoljuk, hogy a nótákban meg a slágerekben jól hangzik, de igazából nem is létezik, vagy nem foglalkozunk vele, hogy létezik-e.

Annyi csalódás ér, annyiszor érezzük úgy, hogy nem tudunk kötődni, mert rendre visszaélnek a bizalmunkkal, hogy elhisszük: keménységgel, önállósággal a szeretet pótolható. Pedig biztos, hogy szeretet nélkül elsorvadunk. A húsvét ráadásul arról szól, hogy a szeretetnek neve is van, úgy hívják, Jézus Krisztus. Kiért adnánk oda az életünket? Ő megtette értünk.

Sokszor humoros formában ír a hitről vagy Istennel való kapcsolatáról. Meg szokott húzni egy határt, amin túl már csak komoly hangnemben fogalmaz egy adott témáról?

Azt hiszem, ez súlypontozás kérdése. Mindennel lehet viccelni, de nyilván nem mindegy, hogy hogyan. Mindenkinél máshol vannak a határok, valaki például egyáltalán nem érti a tréfát komoly témákkal kapcsolatban. Persze az ünnep belső tartalmát nem érdemes elviccelni. Viszont a létezésünk furcsaságai, a bénázásaink, akár ahogy Istenhez közeledünk, azok sokszor szolgáltatnak humoros alapanyagot.

A magyar költészet napját húsvét után ünnepeljük. Az ünnep és a hit szerepe előtérbe kerül ilyenkor?

A #jóéjtpuszi című legújabb könyvemben éppen az istenélményeimet és az ezzel kapcsolatos gondolataimat, verseimet ismerheti meg a közönség. Azoknak a költőknek, akiket ismer a nagyközönség, ez az időszak idénymunka. Április 11. előtt és után hetekig sisteregnek a költészetnapi felolvasások, programok, iskolákban, művházakban, könyvtárakban országszerte. Most ez nyilván nem lesz. Interjúkból és médiamegjelenésekből persze így is kitelik egy szekérderéknyi.

Amúgy annak vagyok a híve, hogy a költészet ne csak ünnepek alkalmával legyen fontos, hanem a hétköznapokban is.

A közösségi média segít abban, hogy több verset olvassunk, jobban megismerjük a költőket?

Az én tapasztalatom nagyon pozitív, több mint 90.000 követőm van az oldalamon, pedig szinte csak irodalom jelenik meg ezen a felületen. Az első karantén idején naponta kétszer bejelentkeztem, 165 adást készítettem így a facebook-oldalamon. Megrendítő volt olvasni a visszajelzéseket, sok emberben ezek a verses-prózás videók tartották a lelket.

A teljes interjú elérhető az Unilife oldalán.

Lackfi János

49 éves költő, drámaíró, szerkesztő, műfordító, hat gyermek édesapja. Számtalan elismerése mellett elnyerte a Gérecz Attila-díjat, a József Attila-díjat és a Déry Tibor-díjat is. 1996 és 2013 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanított.