A világ egyik legnagyobb presztízzsel bíró, legerősebb egyetemén, az Egyesült Államokban található Yale-en tanul tovább a 19 éves Róth Rebeka, aki az interjúnkban mesélt a felvételi folyamatáról, a kihívásokról és a leendő kollégiumáról is - olvasható az Unilife.hu cikkében.
Honnan jött a motiváció, hogy külföldön tanulj?
Nagyjából tízéves korom óta tudom, hogy szeretnék egyszer külföldön tanulni - mondta megkeresésünkre a 19 éves Róth Rebeka, aki a Békásmegyeri Veres Péter Gimnáziumban végzett idén, ám nem kellett izgulnia a felsőoktatási ponthatárok július 22-i bejelentésekor, ugyanis már korábban eldőlt, hogy a világ egyik legpatinásabb egyetemén, a Yale-n folytatja a tanulmányait. - Kilencedikes koromban, azaz négy évvel ezelőtt jött konkrétabban az ötlet, hogy Egyesült Államokban járjak egyetemre, mert ott egyszerre tudok magas szinten focizni és tanulni, szerettem volna az itthoninál magasabb színvonalon tanulni. Szerepeltek álomegyetemek a sorban, de még egy éve sem gondoltam, hogy összejön a Yale.
– Mit írt össze a listára?
– Nagy célként a Harvardot fogalmaztam meg még tízévesen, mert arról hallottam akkortájt, ám ha a Yale-ről hallok, valószínűleg arról kezdek álmodni.
– Mint a Szívek szállodája Roryja…
– Akkortájt nem néztem, csak később láttam néhány részt, tehát nem onnan jött az elgondolás. Szóval, egy éve készítettem egy listát, és azon már inkább a foci szempontjából jelentős egyetemek szerepeltek, például Floridában vagy Kaliforniában.
– Egy éve sem hitted volna, hogy sikerül a Yale – végül milyen procedúra vezetett a felvételig?
– Én a sport vonalán indultam el, azaz az egyetemi edzőknek küldtem el bemutatkozó e-mailt videóval. Ezt postáztam az összes divízió I-es, azaz első osztályú egyetemnek, tehát nagyjából háromszáz intézménynek. Összesen 68 válaszolt, a legtöbben pozitívan, így elindult a kiválasztási folyamat. Interjúk következtek, az edzőkkel beszélgettem, és tisztázódott bennem, hogy a labdarúgásban és a tanulmányok terén milyen erős az adott egyetem. Közülük az egyik volt a Yale, amely először annyit írt vissza, hogy érdeklődnek irántam, beszéljünk még. Szeptember végén, október elején kezdődött az egész, ezután többször beszéltem a trénerrel, például ő tanácsolta, hogy írjam meg újra a nyelvvizsgát, mert nem biztos, hogy az első elég lett volna. December végére biztossá vált, ha felvesznek a Yale-re, akkor játszhatok a csapatban. Ezt követte a rendes felvételi eljárás, esszéket kellett írnom, tanároktól kértem ajánlóleveleket, el kellett küldenem az összes középiskolai év végi bizonyítványomat, a nyelvvizsgát. A koronavírus-járvány miatt ugyan nem volt kötelező, de megcsináltam az SAT nevű amerikai egyetemi vizsgát, azt is postáztam. Mindez alapján elbírálták, és bár még következett egy felvételi interjú februárban, azon már szinte semmi sem múlt. Az interjúztató hölgy úgy kezelt, mintha már felvettek volna.
– Ha élőben nem is láthattad, téged mi ragadott meg leginkább a Yale-ben?
– Kezdetben nyilván az, hogy a világ egyik legjobb színvonalú egyeteme, amikor pedig jobban megismertem, akkor az egyetemi közösség fogott meg. Nagyon figyelnek a sokszínűségre, hogy a világ minden tájáról érkezzenek emberek. Tizennégy kollégium alkotja a kollégiumi a hálózatot, és alapvetően minden diákot véletlenszerűen osztanak be, ám azért ügyelnek arra, hogy az egyes helyeken is megmaradjon a sokszínűség. Az elsőéveseknek kötelező kollégiumban lakniuk, és utána is lehetséges. Minden kollégiumnak saját szokásai és hagyományai vannak – ha egy korábbi Yale-diákot kérdezünk, hogy melyik kollégium a legjobb, tuti, hogy a sajátját mondja, erős a közösségi szellem.
– Te tudod már, melyik kollégiumban laksz majd?
– Néhány hete derült ki, hogy a Benjamin Franklin koliban leszek, egy kanadai lánnyal egy szobában. Viszonylag új kollégium, még én is tudom formálni, milyen hagyományai legyenek később.
Mindenkinek sikerülhet
A Rebeka hangsúlyozta, nemcsak sportolóként sikerülhet bekerülni egy jelentős egyetemre, esetében a Yale-re. „Nem volt könnyebb vagy egyszerűbb dolgom azért, mert sportoló vagyok. Ha valaki nem sportol, ugyanúgy megpróbálhatja, nem lesz hátrányosabb helyzetben, mint én, mert az már nem igaz, hogy ha jól sportolsz, felvesznek bárhova. Sok munkával jár a felvételi, alaposan utána kell nézni mindennek, léteznek erre specializálódott cégek, amelyek segítenek, ám van olyan ismerősöm, aki teljesen magától járta végig az utat. Nem lehetetlen."
– A kollégiumon túl mit tudsz az egyetemi életről, a tanulmányi rendszerről?
– Nincsenek szakok, pontosabban majoröknek hívják őket, és legkésőbb a második év végéig kell eldönteni, melyiket választod. Mindegyikhez tartoznak kredit- és tárgyi követelmények, ám az első egy-két évben bármit lehet tanulni, csupán arra kell figyelni, hogy a kreditet hozzá lehessen számolni a később a választott szakhoz. A kreditrendszer úgy fest, hogy különböző típusú kreditek léteznek, például writingra, azaz íráskészségre, illetve társadalomtudományokra. Minden egyes tárgynál feltüntetik, mennyi kreditet ér.
– Hogyan tervezed az első egy-két évet?
– Szeretnék valami újat kipróbálni, például társasjátékok mögötti tudományról tanulni, vagy logikával foglalkozni, meglátjuk, mire lesz lehetőség. Elérhető online egy kurzuskatalógus, amely tele van tárgyakkal, abból fogok válogatni, és el tudom képzelni, hogy olyasmit is tanulok, amelynek most még a létezéséről sem tudok. Később a statisztika és adattudományt választom szakként, tehát ehhez nyilván tanulok majd matekot. Szeretném folytatni a németet, amelyet elsőben kezdtem tanulni, és amely igazából két évvel ezelőttig jobban ment, mint az angol.
– Sokaknak érdekes és hasznos információ lehet: milyen anyagi vonzatai vannak a tengerentúli egyetemi tanulmányoknak?
– A Yale nem kínál sportösztöndíjat, sőt igazából semelyik Ivy League-beli egyetem nem adhat ilyet, viszont a Yale-nek az a politikája, hogy ha a tudásod és a személyiséged alapján oda tartozol, akkor ne legyen akadály a pénz. Tehát, ha felvesznek téged, és rászorulsz, akkor különböző mértékű támogatást nyújtanak, és minden igénylőnek adnak szociális lakhatási támogatást. Más egyetemen létezik sportösztöndíj és sokféle más ösztöndíj, ám én ezeknek nem néztem utána, mert nem érintenek.
– Maradjunk még a sporton kívüli világban - miként tervezed a Yale utáni éveket?
– A hotelmenedzsment érdekel, tehát mindenképpen üzleti területen szeretnék elhelyezkedni, ám a statisztika és adattudomány diplomával igazából bárhol találok majd helyet, hiszen ezt mindenhol használják.
– Áttérve a sportra: kétszeres magyar bajnok, háromszoros Magyar Kupa-győztes, Bajnokok Ligája-szereplő női labdarúgóként folytatod a Yale-on. Hogyan tervezed a futballkarrieredet?
– Azért is választottam az Egyesült Államokat, mert az egyetemen magas szinten lehet sportolni. Rugalmas az intézmény és a csapat is, mindkét oldal képviselői pontosan tudják, a másik terület is fontos. Nagyjából minden egy helyen van, nem kell sokat utazni, ki van találva, hogy a tanulás és az edzés is megférjen egymás mellett, szóval nem aggódom. A négyéves képzés után vissza akarok térni Európába, és a lehető legmagasabb szinten focizni, illetve mindenképpen szeretnék még a karrierem során a Fradiban játszani.
– Az amerikai válogatott erős, továbbá élen járnak a női labdarúgók jogainak az érvényesítésében és az egyenjogúság kivívásában. Mit adhatnak neked szakmailag és emberileg az ott töltött évek?
– Nagyon sok, ma igazán magas szinten futballozó játékos tanult az USA-ban és játszott az egyetemi bajnokságban, vannak olyan csapatok, amelyekben amerikai vagy német utánpótlás-válogatottak fociznak. Roppant izgatott vagyok, hogy négy évet eltölthetek az amerikai kultúrában, és megtapasztalhatom, mert Magyarországon és Európában az ottani élet minden területének leszűkített, leegyszerűsített verziójáról hallunk, így élőben jobban megismerhetem.
Róth Rebeka
Született: 2002. 05. 14.
Sportága: labdarúgás
Poszt: középpályás
Legutóbbi klubja: Ferencvárosi TC
Kiemelkedő eredményei: 2x magyar bajnok, 2x Magyar Kupa-győztes, Bajnokok Ligája-szereplő, korábbi U17-es és U19-es válogatott
Profilja az MLSZ-en
