A hősök lángja újra fellobban – Halhatatlanok napja a Bem téren november 4-én

A forradalom leverésének gyásznapján idén is a hősökre emlékezik a nemzet: november 4-én a budai Bem József téren rendezték meg a Halhatatlanok napját, ahol történelmi beszédek, korabeli hangulat és katonai hagyományőrzők idézték fel 1956 szellemét. A megemlékezésen felszólalt Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár, Gubík László, a felvidéki Magyar Szövetség elnöke és Fekete Rajmund történész, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója, majd ünnepi kiskoncertet adott a Kárpátia, tisztelegve a szabadságharcosok öröksége előtt.

Fotó: Polyák Attila

Fotó: Polyák Attila

Ez volt a magyar történelem legnagyobb politikai megtorlása

– emelte ki Kiss Rajmund. Hozzátette, 1956 egy nyíltan szovjet- és kommunistaellenes forradalom volt, amelynek célja a magyar szabadság és önállóság visszanyerése volt.

1956. november 4., a szovjet invázió évfordulója valóban a forradalom leverésének gyásznapja, de egyben a szabadságharc legkeményebb szakaszának kezdete is. Ezt követték hónapokon át a sortüzekkel vérbe fojtott tüntetések és a bátor munkássztrájkok, a csendes ellenállás és tiltakozás szerte a Kárpát-medencében. A hazaáruló Kádár János és bandája csak 1957 tavaszára tudta stabilizálni a diktatúrát.

Gubík László, a felvidéki Magyar Szövetség elnöke a beszédében felelevenítette az antikommunista ellenállás felvidéki magyar mártírjainak és hőseinek alakját, Duray Miklós szellemi hagyatékát. 

A Kárpátia zenekar frontemberének különösen fontos 1956 ügye, ugyanis édesapja is részt vett a forradalomban, mentőként. Petrás János, a Kárpátia énekese és dalszerzője a PestiSrácoknak elmondta: élelmet is szállítottak a Corvin közbe, a Széna térre, onnan meg vitték a sebesülteket, halottakat. A végén már 32 lyuk volt a mentőautójukon, s persze elérte őt is a kádári megtorlás.

Amikor már lehetett, rengeteget beszélt nekem ’56-ról, ez az örökség íratta meg velem ezt (a Neveket akarok hallani címűt – szerk.) a dalt

– fogalmazott.

Fotó: Polyák Attila

Mint elmesélte, megkereste Wittner Máriát, hogy felmondaná-e a dal verses betétjét, s ő, aki a leghitelesebb, megtette ezt nekik. A kapcsolatuk úgy kezdődött, hogy 2006-ban, közvetlenül miután meghalt az édesapja, Wittner Máriával egymást követték a gödöllői Pelikán rádióban.

Ott hallotta tőlem, hogy mi történt, és megemlékezett apámról a műsorban, majd, ahogy mondta, a gyermekévé fogadott. Ezután szoros kapcsolatban maradtunk, fantasztikus közös történeteket őrzök vele, a családi kötődésekről, karácsonyi beszélgetésekről

– emlékezett vissza. Elárulta: Wittner Mária a legkisebb gyermekét is meglátogatta Zalakaroson, az ’56-os emlékműnél. Három éve, a halála előtti utolsó estén ott volt nála a Honvédkórházban, s a Fradi-könyvből felolvasott vidám történetekkel próbálta feledtetni a szenvedéseit.

Borítókép: Polyák Attila