HDI és vízlábnyom, az SNA-tól eltérő mutatók számítása

Az Unilife.hu cikksorozatának előző részeiben végigvettük miképp hasonlíthatóak össze az országok gazdasági teljesítményei, miért lehet egyik tehetősebb a másiknál. Abban is megállapodtunk, hogy a hagyományos mérőszámok egyes esetekben nem vesznek figyelembe bizonyos körülményeket és sokszor a valóságtól eltérő képet is mutathatnak. Legnagyobb probléma tehát, hogy a nemzeti elszámolások nem tükrözik a környezeti minőségben és a természeti erőforrás készletekben bekövetkezett változásokat. Nézzünk meg ezek kiküszöbölésére szolgáló további négy mutatót, mint például a vízlábnyom.

Valódi Fejlődés Indikátor

A GPI-t, vagyis a Valódi Fejlődés Indikátort egy amerikai kutatócsoport publikálta, amiből a fenntarthatóság egyik legfontosabb mérőszáma lett. Meg fogsz lepődni, de már 1995-től foglalkoznak vele. Mondhatni a GDP továbbfejlesztése. Az egy személyre jutó GDP értéket módosítja a jövedelemelosztás alakulásával, majd hozzáadja vagy levonja a különböző társadalmi, ökológiai költségeket és hasznokat.

 

Ökológiai lábnyom

1995-ben egy új indikátort vezettek be, hiszen Kanadában megjelent az Ökológiai Lábnyom használata. A kifejezés alatt azt a föld- és víz- területet értjük, amelyre egy meghatározott emberi népességnek bizonyos életszínvonalon végtelen ideig szüksége van. Az ökológiai lábnyomot területi egységekben mérik. Figyelembe veszik az energiatermelést fosszilis tüzelőkből, az épített környezetet, az élelmiszertermelést és az erdőterületet is. Az ökológiai lábnyomunk jelentős része a magas energiafelhasználásnak köszönhető, így ezért is közös cél a minél gazdaságosabb energiafelhasználás.

Vízlábnyom

Szintén a 90-es évek eredménye a vízlábnyom, amelynek fogalmát John Anthony Allan vezette be 1993-ban. Bizonyára már te is hallottál róla, hogy a használható víz korlátozott mennyiségben áll rendelkezésünkre. Fontossága ebben rejlik, hiszen megtudhatjuk általa egy termék, egy egyén vagy akár egy ország vízlábnyomát is. Egy termék vízlábnyoma alatt azt a virtuális vízmennyiséget értjük, amelyet az előállításához felhasználnak. Érdekes tény, hogy egy csésze kávéhoz 140 liter vízre, egy darab almához 70 liter vízre van szükség. Természetesen a termékek nem fizikailag, hanem virtuálisan tartalmazzák a kiszámított vízmennyiséget, hiszen tudjuk, hogy egy csésze kávéban vagy egy almában jóval kisebb a valós víztartalom.

Láthatjuk tehát, milyen sokféleképpen számbavehető és megítélhető egy ország jóléte és gazdagsága. A cikksorozat lényege az volt, hogy rávilágítsunk a számoknak milyen mögöttes tartalma van és nem elég csupán egyetlen mérőszámot figyelembe venni.