Nem elég a nekrofília és az egyéb perverzitások a Netflixnek: így hazudnak a nézőknek az Ed Gein-sorozatban

Az őrült gyilkos számos horrort ihletett meg, esetükben azonban megfordul a hatásmechanizmus és a magát true crime-nak hazudó széria inspirálódik a fikcióból. A Szörnyeteg: Az Ed Gein-sztori minden erejével sokkolni akarja a nézőt, de olyan eszközökkel él ennek érdekében, hogy elveszti a komolyságát.

Mindezeket alaposan bemutatja a sorozat, miként azt is, hogy a férfi módfelett szeretett női ruhákba bújva élvezkedni – csoda, hogy nem szállt még rá a produkcióra az LMBTQ-közösség, számos Almodóvar-filmet láttam, ahol nyomorúságosan ábrázolták a transzvesztitizmust, de ennél visszataszítóbban soha –, majd a széria elkezdi áthelyezni a fókuszt a gyilkos popkultúrára gyakorolt hatására és összevissza hazudozni kezd.

A fikció és a valóság helyet cserél az Ed Gein-sorozatban

Tény, hogy Norman Bates alakját a Psychóból jelentős mértékben inspirálta Ed Gein, de elsősorban csak az anyjával való beteges viszonyának szempontjából, a Netflix azonban úgy állítja be, mintha Hitchcock klasszikusa egy az egyben a valós eseményeket dolgozná fel. És ihletett merítettek a tetteiből A texasi láncfűrészes és A bárányok hallgatnak írói is, de a sorozatban ez a hatás fordítva csapódik le, a széria alkotói színesítik a sztorit az említett művek fikciós elemeivel. Az egyik jelenetben Gein láncfűrésszel támad rá két eltévedt vadászra, noha valójában semmi ilyet nem tett, ráadásul a forgatókönyvírók ellent is mondanak maguknak: miként egy, a produkció hazugságait feltáró YouTube-videóban megjegyezik, vicces, hogy az első részben a férfi még egy ócska baltával próbál fát hasogatni, amikor ezek szerint jóval hatékonyabb eszköze is lett volna a fészerben. Az pedig már a paródia határát súrolja, amikor Gein az elmegyógyintézetben Hannibal Lecterként segít a rendőrségnek egy sorozatgyilkos, jelesül Ted Bundy lebuktatásában. Ilyet a valóságban sosem tett, nem is lett volna rá képes, állítólag nagyjából hetvenes IQ-val áldotta meg a sors.

Idővel fárasztóvá válik az öncélú sokkolás. Forrás: Netflix

Önmagában nem lenne probléma, hogy a sorozat enyhén szólva is könnyelműen bánik a tényekkel, hiszen nem dokumentumfilmként hirdetik, ha alapvetően szórakoztató és izgalmas lenne. A Netflix azonban a két szék közül a földre esett: végtelenül nyomasztó módon próbálja feltárni Ed Gein elméjét, csak hamar hiteltelenné válik mindez a valós események felszínes ismeretében. Már csupán azért is, mert sosem élvezetből, hanem hirtelen pszichózis és felindulás hatására ölt. Viszont ez a nyomaszó légkör és hangulat ellehetetleníti azt a menőségfaktort, ami a személye által ihletett, teljesen fikciós horrorokat jellemezte. Amikor pedig Gein bomlott tudatát és hallucinációit hosszú, szürreális képsorokkal ábrázolják, a művészieskedés unalomba fullad.

A szériában végig ott volt a potenciál, hogy olyan bivalyerős legyen, mint a Jeffrey Dahmer-évad, de vagy realisztikusabb megközelítésre kellett volna törekedniük, vagy ha már a fikció felé indulnak, akkor elmenni a falig egészen A texasi láncfűrészes őrületéig. A tébolyultat zseniálisan alakító Charlie Hunnam mindkét esetben kiváló partner lehetett volna ebben.