A járványhelyzet embert próbáló akadályokat görgetett elénk, amellyel talán nem is sikerült volna megbirkózni az egészségügyi dolgozók és az orvostanhallgatók kitartó segítsége nélkül. Papp Zsombor, a Hallgatói Önkormányzat oktatási ügyekért felelős alelnöke elmesélte nekünk, milyen volt ez a megterhelő időszak - olvasható az Unilife.hu cikkében.
– Szeretnénk egy kicsit jobban megismerni: mit kell tudni Rólad, hányad éves vagy és milyen célkitűzéseid vannak?
– Most végeztem a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karon, szeptembertől pedig ugyanezen az egyetemen folytatom a tanulmányaimat, az Egészségügyi Közszolgálati Kar egészségügyi menedzser mesterképzésén. Céljaim között szerepel, hogy a Hallgatói Önkormányzatban 2017 óta elkezdett munkámat még magasabb szintre emeljem, ami egyaránt vonatkozik a hallgatói problémák segítésére és arra, hogy tovább építsem azt a képviseleti rendszert, amelyben kapocsként funkcionálok a hallgatók és az egyetem vezetése között.
– Mesélj egy kicsit a pandémia időszakáról, mikor és hogyan kértek fel Titeket a járvány elleni küzdelemben való részvételre?
– A járvány elején, novemberben az Országos Mentőszolgálathoz (OMSZ) hívtak minket először, ugyanis addigra igen nagy volt a mintakérés szám, amit teljesíteni kellett.
Ekkor kezdte az egyetem is megszervezni, hogy hogyan lehetne a hallgatókat úgy bevonni segítőnek, hogy az mindenkinek megfelelő legyen. Az OMSZ-nek az volt a kérése, hogy ne minden nap új hallgatók érkezzenek, mert az nagyon lelassította volna a betanulási folyamatot, hanem egybefüggő időszakra menjünk és így lehetőség legyen az egyébként rövid idő alatt tanultakat alkalmazni is a gyakorlatban. Mindemellett a tanulásnak is bele kellett férnie az időnkbe, ugyanis az sem állhatott le.
– Mi alapján osztottak be Titeket és mennyi időre?
– Az első kontingensnek kellett a leggyorsabban reagálnia, hiszen körülbelül 1- 1,5 napjuk volt, hogy megjelenjenek az OMSZ-nél, nem sokkal később a HÖK már átvette a szervezést. Az egésznek az eleje volt a legnehezebb, meg kellett szervezni mindent egy olyan helyzetben, ami mindenkinek új volt még.
Először megpróbálták önkéntes alapú, vagy jelentkezési sorban kiállítani a megfelelő csoportokat, ami azért volt szerencsés, mert így tényleg azok a hallgatók tudtak jelentkezni, akik már levizsgáztak; vagy olyan gyakorlatuk volt épp, amikről nem volt gond, ha hiányoztak, ezáltal nem volt akkora kimaradás a tanulmányaikból.
A vizsgaidőszakban kirendelés alapú működésre váltottak, ami gyakorlatilag 3 héttel ezelőttig így működött. A Kormányhivatal jelölte ki az egyetemtől kapott névsor alapján, hogy melyik hallgatónak kötelező mennie, milyen helyszínre, milyen munkára. Most, hogy nyárra alábbhagyott, megint önkéntes alapon lehet jelentkezni a feladatokra.
– A kezdeti nehézségek után hogyan folytatódott munka?
– Januárban kezdődött a pedagógus, illetve a kormányhivatali dolgozók szűrési kampánya hétvégente, arra még részben önkéntesen lehetett jelentkezni. Az egyetem folyamatosan kapta a megkereséseket a kormányhivataltól, vagy a minisztériumtól, hogy hol van szükség hallgatói segítségre, ezeket a felhívásokat az intézmény vezetősége mindig közzétette. Érdekes volt például, hogy a kormányhivatalok hogyan próbálták elérni és buzdítani a hallgatókat, hogy jelentkezzenek. Én is kaptam több ilyen megkeresést, és azt tapasztaltam, hogy igyekeztek figyelembe venni, mikor a legalkalmasabb. Az ügyintézők kivétel nélkül nagyon kedvesek voltak. Volt olyan kormányhivatal, amelyik még online jelentkezési felületet is létrehozott, ezzel könnyítve a jelentkezést. Nagyon pozitív volt, hogy igyekeztek alkalmazkodni a tanulmányainkhoz. Tudták, hogy hallgatók vagyunk és ez egy plusz teher nekünk.
– Hogyan tudtátok összeegyeztetni a vizsgaidőszakot a szolgálattal?
– Nem volt egyszerű, de annyi könnyebbség azért volt, hogy az Általános Orvostudományi Karon a negyed-, ötöd- és hatod évesek már blokkosított rendszerben tanulnak, amiben nem válik el élesen a szorgalmi és a vizsgaidőszak. Van egy 2-4 hetes gyakorlati időszak és közvetlenül utána jönnek a vizsgák; ilyen periódusokból áll az egész év. Akiknek épp nem kellett vizsgázniuk, rájuk lehetett számítani. Ezen kívül a HÖK és az egyetem vezetése megállapodott egy olyan kedvezményben, hogy azoknak a hallgatóknak, akik a félév alatt önkénteskedtek, tovább tarthatott a vizsgaidőszak; arányosan figyelembe véve, hogy mennyi időt töltöttek el kirendelésben.
– Számodra mi volt a legnagyobb kihívás az elmúlt fél évben?
– Nekem az, hogy a legelején voltam az OMSZ-hez kirendelve és semmilyen korábbi rutin nem volt, ami alapján tudtunk volna haladni, hiszen mindenkinek új volt az egész helyzet: mind a mentősöknek, mind az egyetemnek. Senki sem csinált még ilyesmit korábban.
Aztán hamar létrejött egy Facebook csoport, ahol meg lehetett osztani az infókat és a tapasztalatokat egymással, az nagyon sokat segített. Az OMSZ is egyre szervezettebben tudta működtetni a közös munkát, például oktatási anyagokat hoztak létre, illetve megszervezték, hogy hogyan koordinálják a hallgatókat. Nagyon nehéz helyzetben voltak ők is: ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy hétfő reggel megjelenik egy mentőállomáson száz diák és várják, hogy megkapják az instrukciókat. Kevés idő volt arra, hogy mindent megmutassanak és betanítsanak nekünk, elképesztő alkalmazkodókészséget és fegyelmezettséget igényelt ez mindenki részéről.
– Hogyan tovább, mennyire készültök a következő hullámra? Sokan arról beszélnek, hogy elkerülhetetlen.
– Egyelőre még nincs semmilyen hivatalos információnk ezzel kapcsolatban, csak lelkileg készülünk rá. Heti 20 fő továbbra is önkénteskedik a budapesti mentőszolgálatnak, mert az általános szűrési igényeket tudják az orvostan, vagy egészségügyi hallgatók csinálni, így a mentősök koncentrálhatnak az alap mentési feladatokra.
Az interjúról készült teljes cikk elérhető az Unilife oldalán.
(A borítókép illusztráció. Fotó: MTI/Balázs Attila)
