Sajnos gyakori, hogy a 2 opció közötti választás leginkább arról szól, hogy az egyik jól fizet, de nem annyira élvezetes, a másikat pedig örömmel végeznénk, de egyáltalán nem, vagy nagyon keveset fizetnek érte.
Két vasat tartani a tűzbe
Az említett esetben kézenfekvő megoldás lehet az, hogy a másodikat hobbinak tekintjük. Van tehát olyan, aki a párhuzamosságot preferálja és egymás mellett viszi a kettőt. Akár úgy, hogy hétfőtől péntekig a jól fizető munkát végzi, majd hétvégén egy másikat, például biciklitúrát, városnézést vezet.
Vagy van, aki nem vár hétvégéig és napon belül vált, akár kétszer négy órában, vagy hat plusz kettőben vagy bármilyen más elosztásban könyvelőként dolgozik főállásban, majd este a kutyasétáltatás egyben levezető is, másrészt pénzkiegészítés is, pont, mint az előző esetben.
Egyenesen előre
Vannak azonban olyanok is, akik ezt a párhuzamosságot nem tudják vagy nem akarják vállalni, mert szeretik teljes erőbedobással vinni, amit éppen csinálnak. Ők először kipróbálják magukat az egyik szakterületen éjt nappallá téve, belecsúszva akár a hétvégézésbe is. Mindent alárendelnek a karrierépítésnek, majd pár év, vagy akár évtized után váltanak és egy teljesen új dologhoz fognak hozzá.
Számos példát látunk erre, amikor valaki például multinacionális vállalatnál szerez tapasztalatokat, majd azt kamatoztatva a következő életszakaszában (például, amikor már kirepülnek a gyerekei, vagy letörlesztette a lakáshitelt) vállalkozást indít, így megvalósul egy életen belül az a két álma, hogy kipróbálja az alkalmazotti és a vállalkozói létet is, nem kell lemondania az egyikről. Egyre több olyan példa is akad, amikor valaki fiatalon azt mondja, hogy inkább meghúzza a nadrágszíjat, még nem akar családot alapítani: mikor valósítsa meg az ember az álmait, ha nem most? Így önkénteskedéssel, vagy olyan tevékenységgel kezd, amivel megtakarítást ugyan nem halmoz fel, mert ezt majd csak az élete másik szakaszában tervezi.
Ebben a témában nincsenek egyértelműen jó vagy rossz döntések, nem biztos, hogy a párhuzamos megoldás a célravezető, mint ahogy az sem, hogy előbb kellene pénzt keresni, majd önmegvalósítani, vagy épp fordítva. Éppen ezért lehet, hogy a szülőknek van egy véleményünk a saját tapasztalatunk alapján, de ha azt a gyermekeikre erőltetik, annak lehet eredménye az, hogy később őket fogják hibáztatni, ha mégsem válik be. Ha viszont a szülők megosztva a gyerekekkel saját tapasztalataikat hagyják, hogy maguk döntsenek, növekszik a felelősségérzetük és legtöbb esetben a szülő-gyermek kapcsolat is jelentősen javul.
A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!
