Őrülten aranyos kalandok a tudatalattiban

Vannak olyan játékok, hasonlóan a filmekhez vagy lemezekhez, amelyeket utólag fedez fel magának a nagyközönség. Ezek azok a darabok, amelyek a megjelenésüket követően kvázi megbuknak, hiszen kevés fogy belőlük, ám idővel egyre többen fedezik fel őket, és lassan kultstátusba kerülnek, körülöttük pedig masszív és elkötelezett rajongótábor alakul ki.

Forrás: ORIGO2021. 09. 07. 9:56
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Pontosan ebbe a kategóriába tartozik a bő másfél évtizede bemutatott Psychonauts, amely papíron csak egy viszonylag egyszerű platformjáték volt, ám extrém látványvilága és története miatt rengetegen beleszerettek.

Készült belőle három éve VR-os epizód, 2020-ban pedig – egy sikeres közösségi finanszírozású kampányt követően – elkezdték fejleszteni a „rendes”, azaz konzolokra és PC-kre szánt, hagyományos kialakítású második részt.

A dolognak nagy lökést adott, hogy végül a Microsoft is felkarolta az ötletet, és így a 2021 nyarán megjelent a folytatás számítógépre és konzolokra egyaránt. Mi az utóbbi verziót próbáltuk ki, ráadásul a világ jelenlegi legerősebb játékgépén, azaz Xbox Series X-en.

Ízig-vérig platform

Az az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy gyökeres, óriási változást nem eszközöltek a játékmenetben. Azaz a Psychonauts 2. is egy ízig-vérig platformjáték. Tehát a játékos egy viszonylag kötött területen mozog alapvetően előre, ennek során mindenféle ügyességi, logikai és akciófeladatokat kell megoldania. Tehát például ugrándozni kell a mélybe hulló, semmiben lebegő platformokon (innen jön a stílus elnevezése), felbukkanó ellenségekkel kell megküzdeni vagy a képességeket, tárgyakat kell okosan használni az előrejutáshoz.

Forrás: YouTube

Aki az open world világokban megszokott szabadságot keresi, az nem itt fogja meglelni. Cserébe elméletileg komplexebb, bonyolultabb és trükkösebb feladatokat kaphatunk. Nos, ezzel egy darabig itt sincs gond, de aztán a játék harmada után egyre inkább azt érezzük, hogy elfogytak az ötletek, és repetitívvé válik az előrehaladás. Ez pedig egy idő után egyszerűen unalmassá teszi a játékot. Az ember nem érzi azt a mindent elsöprő késztetést, hogy püfölje a kontrollert a végkimerülésig, ami az igazán nagy programok sajátja.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Borítókép: YouTube

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.