Tokaj-Hegyalja mindig tud újat mutatni

Bodrogkeresztúr és Bodrogkisfalud jóval több, mint amit egy sietős átutazó lát a faluból. A bronzkor óta lakott Tokaj-Hegyaljában él jó néhány elhivatott borász, akik célul tűzték ki, hogy az emberek újra felfedezzék, milyen egy jó furmint, hárslevelű vagy épp sárga muskotály.

A hétvégén 11. alkalommal rendezték meg Bodrogkeresztúr és Bodrogkisfalud településein a Mindszenthavi Mulatságot. Borokat, pezsgőket, sajtokat, de még lekvárkülönlegességeket, boreceteket és alkoholos kávéspecialitásokat is kóstolhattak a Tokaj-Hegyalja környékére érkezők.

A rossz idő ellenére sokan ellátogattak a két falu különböző eseményeire. Nyitott udvarok várták az érdeklődőket, ahol nem hiányzott a zene, az étel-ital és a kultúra sem: Tóbiás Adrienn Útravaló: A Tokaji borvidék című kötetét két helyszínen is dedikálta.

A rendezvény pénteken, habzó, gyöngyöző borok és pezsgők kóstolójával kezdődött a Henye Borbárban. Az Ó, azok a csodás tokaji buborékok esten már érezhető volt, hogy ez a Mindszenthavi népszerűbb lesz, mint az eddigiek. Számos érdeklődő gyűlt össze, hogy megkóstolja a Patricius Borház, a Dereszla Pincészet, az Illés Pincészet, a Babits Pince, a Tokaj Nobilis, a Hangavári Pince, a Kikelet Pince, a DemeterVin valamint a Barta Pince buborékos italait.

Szombaton – szerencsére az idő is megemberelte magát, és már reggel elállt az eső – a Csicsörke Műhely programján lekvárokat, szörpöket és zempléni sajtokat lehetett kóstolni.

A Dereszla Pincészet – többek között – elemlámpás pincetúrára és mini gatortúrával várta az érdeklődőket. A Patricius Borház inkább a kulináris élményekre helyezte a hangsúlyt. Azok, akik az idén huszadik születésnapját ünneplő borház programjait választották részt vehettek egy pezsgős pikniken – amit éppen a rossz idő miatt nem a szőlőben tartottak, de a vendéglátásra így sem lehetett panasz. Teltházas volt a Cukrász vs. Borász kóstoló, ahol furminots és pezsgős süteményeket párosított össze Nagy-Nadházy Réka, cukrász és Molnár Péter, a Patricius birtokigazgatója. Délután pedig a tokaji aszú és libamáj tökéletes összhangját fedezhették fel az ínyencebb érdeklődők.

Különleges élményprogrammal és borkóstolóval készült a Bott Pince is, és azt is megtudhattuk, hogy mi köze a pincészetnek a keresztúri kerámiához. A történet szerint a Hernádról érkező Ullrich család 1930-ban megvásárolta Bodrogkeresztúrban a régi vásártéren található 300 éves kőépületet. Ennek pincéjében indult akkoriban a kerámiagyár, ahol rengeteg cserépkályha, csempe, dísztárgy készült. A 70-es években több, mint 300 embernek jelent munkát, megélhetést a gyár. A kommunizmus után azonban bezárt, és az épület állaga nem csak romlott, de teljesen kihasználatlan volt 30 éven át.

A Bott Judit és Bodó József épp már kezdte túlnőni a kis pincéjüket, így kellett valami megoldás: a tönkrement épületeket meglátva eldöntötték, hogy az egykori kerámiagyárban lesz az új pincészetük. Több évnyi kemény munka, felújítás után elkészültek, és a közönség is megnézhette, hogy a régmúlt, a hagyomány, hogyan találkozik a jelennel és lesz belőle – bor formájában – fényes jövő.

Nagy volt az érdeklődés Bárdos Sarolta pincéjénél is – akit 2020-ban az év borászának választottak Tokaj-Hegyalján –, aki nem csak a borait mutatta meg, hanem a pezsgőkészítés rejtelmeibe is beavatta a kíváncsi, ám a pezsgőhöz kevésbé értő embereket. Betekinthettünk a degorzsálás rejtelmeibe is.

Orsolyák Attilánál nem csak a borait, hanem őt magát is megismerhettük. A nyitott, őszinte borász – magát csak „budai ficsurként” jellemezte – a kostoló mellé finom ételekkel is készült. A félig kész – vagy még annyira sem – pincészetnél mindenki félre tehette a feszengését és egy igazi bulihangulat vette kezdetét, ahogy Attila mondta “take it easy”.

Bodrogkeresztúr kávézója alkoholos kávékülönlegességek kóstoltatásával készült a Mindszenthavi Mulatságra.

Négy kávés-alkoholos italból mindenki eldönthette, hogy melyik a kedvence, a többség a tokaji aszús-dió pálinkás változatra szavazott. De itt a kávézóban tudhattuk meg azt is, hogy hogyan kerül a söröskorsó a tokaji asztalra: a helyi sörfőzde ugyanis itt mutatta be a söreit.

Négy kávés-alkoholos italból mindenki eldönthette, hogy melyik a kedvence, a többség a tokaji aszús-dió pálinkás változatra szavazott. De itt a kávézóban tudhattuk meg azt is, hogy hogyan kerül a söröskorsó a tokaji asztalra: a helyi sörfőzde ugyanis itt mutatta be a söreit.

Este még meghallgattuk Kiskatát a Bocskai Pince udvarán, de a krónikásnak is véges volt az ideje, és bár a helyszínek között lehetett gatorral vagy a helyi hopp on hop of busszal is közlekedni, még sem fért bele minden helyszín meglátogatása a napunkba. Sajnos, nem jutottunk el a Füleky Pincéhez sem, ahol a tokaji LaBor Bisztró ételeit lehetett kóstolni, miközben latin tánczene szólt. De az este programjába az sem fér bele, hogy elmenjünk a táncházba, ami Bodrogkeresztúr faluházában volt. Na, majd jövőre…

A nap zárásaként a Keresztúri Esték sorozatában Földes László Hobo adott nagy sikerű koncertet. Az idén 75. születésnapját ünneplő zenész az eredetileg egy órásra tervezett koncertjét megtoldotta még eggyel, annyira élvezték a közönséggel egymás társaságát.

Bor és sajt – párban, vagy magányban