Dél-Portugália dombjait, ameddig a szem ellát, örökzöld eukaliptuszerdők borítják. Felnézek az alagútként fölém magasodó lombkoronákra. A délutáni napfény aranydárdákat szúr a földbe, a hosszúkás leveleken még ott ül a tegnapi eső, és a fák törzséből felszálló friss, nyers illatot sem nyomja el a fel-feltámadó szél. Mélyen beleszippantok a levegőbe, és hagyom, hogy a természet közelsége ellazítson, energiával töltsön fel. Megmerítkezem az erdő hangjaiban, illataiban, színeiben, erdőfürdőzöm éppen.
Újabb osztrák útzár lehetetleníti el a magyar ingázókat