Dél-Portugália dombjait, ameddig a szem ellát, örökzöld eukaliptuszerdők borítják. Felnézek az alagútként fölém magasodó lombkoronákra. A délutáni napfény aranydárdákat szúr a földbe, a hosszúkás leveleken még ott ül a tegnapi eső, és a fák törzséből felszálló friss, nyers illatot sem nyomja el a fel-feltámadó szél. Mélyen beleszippantok a levegőbe, és hagyom, hogy a természet közelsége ellazítson, energiával töltsön fel. Megmerítkezem az erdő hangjaiban, illataiban, színeiben, erdőfürdőzöm éppen.
![](https://cdn.magyarnemzet.hu/2021/07/C_Mhh9RkH-0FDWqpHR-KOmLMvS5ZAOC1AZOh10lyFqw/fill/625/416/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzNkZjQyN2VhNTM5MTQ1MTFhMjdlZWY2YWViOGM2YWZl.jpg)
Fotó: Németh András Péter / SZABADFOLD.HU