Támadják a szociáldemokratákat a megegyezés miatt

Peyer Károly, a szociáldemokrata párt egyik vezetője méltatja a kormány intézkedéseit, és arról ír, hogy bevetik nemzetközi összeköttetéseiket az ország érdekében. Külföldi munkásmozgalmi erők viszont máris megtámadják a Bethlen-kormánnyal való megegyezés miatt a magyar szociáldemokratákat. A Népszava ékveréssel vádolja a bírálókat. Bécsben kiderítik, hogy az utóbbi években minden zavargás mögött a menedéket kapott kommunisták állnak, ezért végleg kiutasítják őket. Klebelsberg Kuno belügyminiszter a szervezettséget hiányolja nemzeti törekvéseinkből.

Peyer Károly Forrás: Wikipédia

Peyer Károly                        Fotó: Wikipédia

A konzervatív kormánnyal való kiegyezés persze nem tetszik a nemzetközi kommunista munkásmozgalomnak. A december 31-i Népszavában már a külföldi támadásokra kell reagálniuk, amelyek kétségbe vonják a magyar szociáldemokrata párt jogát arra, hogy a munkásság nevében nyilatkozzék. Mint vezércikkükben írják: „Az osztrák munkásság lapja, az Arbeiter Zeitung december 28-iki számában hosszan ír a magyar amnesztiáról és a munkássággal történt »megegyezés«-ről. Ebben a cikkben […] megjegyzi: »Ehhez mindenekelőtt meg kell jegyezni azt, hogy e megállapodások a magyarországi szociáldemokrácia jelenlegi vezetőivel ugyan, de nem magával a munkássággal köttettek meg«. Ugyanez a hang és tendencia rí ki az emigráció egyik-másik magyar nyelvű lapjából is. Tehát: éket akarnak verni a magyarországi munkásmozgalomba, éket, amely repesszen akkor és oly időben, amikor a sokat szenvedett magyar szocialista táborban nagyobb szükség van az egységre, mint valaha.” A Népszava hangsúlyozza: „A magyar szocialista munkásság – az a rész, amelyet nem tudott lábáról levenni a minden helyzettel való megalkuvás – ma egységes és tudja, mit kell tennie. Nem vonja kétségbe senkinek a tudását, szocialista képzettségét és hűségét. […] És ezt harag és szemrehányás nélkül azért mondjuk, hogy aki a magyar szocialista munkásság ügyét akarja szolgálni, az ne az ékverésen kezdje, ne azon, hogy a magyar munkásmozgalmat mocskolja a külföld előtt. Mert ha gyöngék is vagyunk idehaza, azért van méregfogunk azokkal szemben, akik alacsony szándékkal belénk akarnak marni.”

A magyar kommunista emigráció helyzete tarthatatlanná válik Ausztriában. Bár már hetekkel ezelőtt is arról szóltak a hírek, hogy több volt népbiztost kiutasítanak a szomszédos országból, ám a jelek szerint ez még nem történt meg. A december 28-i 8 Órai Ujság viszont friss fejleményekről ad számot „A magyar kommunista emigráció vezéreit kiutasították Bécsből” címmel, mivel a korábban feltételezettnél is jelentősebb bűncselekményeket követtek el. „A december 1-i nagy zavargások dolgában a rendőrség erélyes vizsgálatot vezet. Ez a zavargás felnyitotta az osztrák parlamenti pártok szemét, és az összes párt hozzájárulásával hívta fel a kormány a rendőrséget olyan intézkedésekre, amelyek a politikai menekültek bécsi menedékjogának eddigi liberális értelmezésében változást jelentenek. A rendőrség megállapította, hogy az utóbbi két esztendőben történt majdnem valamennyi utcai tüntetésben a menedékjogot élvező kommunisták irányító szerepet játszottak. Eddig ezek ellen a pártok ellenkezése miatt nem járhattak el, most azonban a kormány felhatalmazása alapján szigorú megtorló lépéseket tesznek a külföldi kommunista izgatók ellen. A rendőrség már eddig több, mint ötven kommunistát utasított ki Bécsből, akik között főleg magyar és jugoszláv agitátorok vannak. A kiutasítottak között szerepel Vágó, Landler, Rudas, Lukács, Lengyel, Gábor Andor és mások, de ezeket még nem távolították el Bécsből, mert a kiutasítás ellen fellebbezéssel éltek. A bécsi rendőrség a kiutasított kommunisták névjegyzékét megküldi valamennyi idegen állam bécsi képviseletének, amelyek megtagadják a bolsevikiek útlevelének láttamozását.”

A Magyar Történelmi Társulat közgyűlésén gróf Klebelsberg Kuno belügyminiszter előadása 30-án élénk visszhangot kelt. Különösen azokkal a szavaival vált ki tetszést, amelyekkel a társadalmi szervezettség fontosságára hívja fel a figyelmet. A Budapesti Hírlap tudósítása szerint azt mondja: „Törekvéseinknek minden téren egyik fő hibája a szervezetlenség és a tervszerűtlenség. Általában túl sok magyar ember tartja magát egyéniségnek, amiből aztán jogot merít önkényes célkitűzésre, csapongásra, és rokontörekvésű emberekben inkább versenytársat, sőt ellenséget lát, semmint munkatársat, akivel a közös cél elérésére erőit egyesíteni kellene.” Szerinte annak, hogy „a magyar nemzetnek ma nincs közelismert vezére úgy, mint volt a XIX. században József nádor, Széchenyi, majd Kossuth, aztán Deák – annak nemcsak az az oka, hogy napjainkban ritka az igazán kiemelkedő politikai talentum, hanem kis mértékben az is, hogy a tömegekben túl sok a képzelt egyéniség, aki magáról azt hiszi, hogy a legkomplikáltabb kül- és belpolitikai, közgazdasági és szociális kérdésekben a saját fejével is el tud igazodni és voltaképpen nem szorul vezetésre.”