A kormány megállapodása a szociáldemokrata munkássággal változatlanul terítéken marad és további hullámokat vet. A Pesti Napló címlapos híre december 28-án: „A szocialisták felajánlották jó szolgálataikat, amikor a jóvátételre kerül a sor.” Visszautalnak rá, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök heteken át folytatott megbeszéléseket a szocdem vezetőkkel, s egy sor kérdésben egyezségre jutott, így „érintették a sajtó- és gyülekezési szabadságot, az amnesztiarendeletet, a gyorsított eljárás megszüntetését, az internálások dolgát”, s egyes ügyekben a kormányfő „már igyekezett is realizálni a megállapodásokat”. Idézik Bethlent, aki szerint „történelmi szükségszerűség” volt a megegyezés a szocialistákkal, s „azt reméli, hogy a szociáldemokraták nemzetközi összeköttetéseik révén megváltoztatják a külföld rólunk alkotott rossz véleményét”. A lap értesülései szerint „a tárgyalások során a szociáldemokraták kijelentették, hogy amikor arra kerül a sor, hogy ettől az agyonnyomorított és a legcsekélyebb fizetésre is képtelen országtól az entente majd jóvátételi összegeket akar kisarcolni, nemzetközi összeköttetéseiket felhasználják, hogy ettől az igazságtalanságtól megkíméltessék Magyarország”.
A Pesti Napló utal a vezető szociáldemokrata politikusnak egy vidéki lapban megjelent írására. „Politikai körökben feltűnést keltett Peyer Károly volt népjóléti miniszter legfrissebb cikke, amelyben a szocialista pártvezér kijelenti, hogy a szociáldemokrata párt a legközelebbi képviselő-választáson részt fog venni, és minden olyan kerületben, ahol munkások nagyobb számban laknak, önálló jelöltet állít. A szociáldemokrata párt az új választásokon nem köt választási paktumot egyetlen polgári párttal sem. A pártkörökben Peyer eme nyilatkozatából arra következtetnek, hogy a szocialisták legközelebb kilépnek a liberális blokkból.”
A szociáldemokrata politikusnak a miskolci Reggeli Hírlapban megjelent nagy feltűnést keltő cikkét a 8 Órai Ujság még részletesebben ismerteti. „Peyer megállapítja ebben a cikkben, hogy amíg a megelőző kormányok kibékülési kísérletei lényegében semmit sem jelentettek, s csak a külföld szemébe akartak port hinteni, addig Bethlen miniszterelnök tovább ment és tárgyalásai sokkal komolyabbak voltak, mint elődeié.” A szocialista vezér a máris megtett intézkedéseket méltatja. „A cenzúra megszűnt – írja Peyer –, és a kormány hajlandó volt, ha nem is bennünket kielégítő, de mégis az eddigieknél komolyabb lépést tenni az amnesztia terén is, és reméljük, hogy rövidesen teljesen likvidálni lehet az úgynevezett kommunista bűncselekményeket.” A szakszervezeti mozgalom helyzetének javulása is a kabinet tekintélyén, stabilitásán múlhat. „A szakszervezetek működési szabadságának biztosítása nem annyira a kormánytól függ, mint inkább attól, ura lesz-e a kormány a vidéki közigazgatásnak. Tud-e majd a belügyminiszter érvényt szerezni a kormány rendeleteinek. […] az internálások és rendőri felügyelet alá helyezések gyökeres revíziója, ha komolyan lesz végrehajtva, megnyugvást fog kelteni a munkások körében.” Leszögezi: „a munkásosztály nem kér kiváltságot, viszont nem akarja, hogy másodosztályú állampolgárként kezeljék.” A nemzetgyűlésbe jutásuk esetére konstruktivitást ígér. „Oda fogunk hatni, hogy a meddő közjogi viták helyett a kormány komoly gazdasági és szociális javaslatokat terjesszen elő.” A párt a nemzeti célokat magáénak vallja. „A szociáldemokrata munkásság részt akar és részt fog venni az ország felépítésének munkájában, és hogy ezen elhatározása komoly, azt a legjobban bizonyítja a pártnak a soproni népszavazás alkalmával elfoglalt álláspontja. A kis és nagy antant országaiban a szociáldemokrata párt számottevő tényező, és főleg az angol munkáspárt az, mely rajtunk segíthet. Ez a segítség a közeljövőben a jóvátétel kérdésében igen hasznos lehet és később a külföldi szociáldemokrata pártok támogatására számíthatunk a békeszerződés revíziójánál. Mi ezen nemzetközi összeköttetéseinket fel kívánjuk és fel akarjuk használni az ország érdekében, ennek ellenében nem kívánunk mást, mint egyenlő elbánást, tisztességes megélhetést, szabadságot és tényleges jogrendet.” A Pesti Napló hozzáfűzi: a cikk „bizonyára mindenütt élénk feltűnést fog kelteni.”