Éppen ezért szeretnék beszámolni arról, hogy miben is egyezett meg nemrég, egészen pontosan június 5-én az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO, illetve az unió önmagát teljesen törvénytelenül kormánynak tekintő szervezete, az Európai Bizottság.
A botrányos történet előzményeiről már beszámoltam A WHO az államok szuverenitását veszélyezteti című bejegyzésemben május 25-én. Ebben megírtam, hogy a WHO lopakodó módon el akarja venni a nemzetek jogát attól, hogy szuverén módon döntsenek a járványokkal kapcsolatos fellépések módjáról, tartalmáról. Az információk szerint a WHO munkatársai befejezték a Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat módosítási javaslatát, és egy új járványügyi szerződést készítettek elő. Ez az új szerződés – amelyet az összes WHO-tagállam torkán le akarnak nyomni – brutális mértékben megnövelné a WHO hatáskörét a „potenciális” egészségügyi vészhelyzetek kihirdetésére, új globális felügyeleti és adatmegosztási mechanizmusok kidolgozására, valamint a „félretájékoztatás” elleni küzdelemre egy globális „hivatalos igazság” kihirdetésével.
Ha ez a megállapodás megszületne, az a nemzetközi jog részévé válna, s innentől kezdve a nemzetállamoknak jogi kötelessége lenne végrehajtani a WHO határozatait a járványokkal kapcsolatos bármilyen kérdésben.
Mindennek eredménye az lenne, hogy a WHO egészségügyi, pandémiás ügyekben egyfajta „világkormánnyá” válna a nemzetállamok felett.
A tervezetet a május 21–30. között, Genfben megrendezett egészségügyi világközgyűlés elé terjesztették, ám több tagállam ellenkezése és erős kritikája okán végül is most még nem sikerült elérni céljaikat. Most még: ugyanis erőteljesen folytatják a szinte teljhatalom megszerzésére irányuló törekvéseiket, Gebrejesus főtitkár szerint 2024-re révbe kell érni elképzeléseiknek.
S ami a legszomorúbb, az Európai Unió vezetői teljes mértékben egyetértenek a WHO világhatalmi törekvéseivel, az „új célokkal”… Tehát nem az unió akadályozta meg, hogy a WHO egyelőre még „nem tört át”.
De tettek azért, hogy Gebrejesus úr azért félig mégis elégedett lehessen.
Történt ugyanis – mint fentebb említettem –, hogy a WHO és az Európai Bizottság június 5-én megegyezett az úgynevezett digitális vakcinaútlevél közös bevezetésében.
Mit is jelent ez pontosan?
Azt, hogy 2023 júniusában a WHO átveszi az EU által korábban bevezetett digitális Covid–19 tanúsítási rendszerét, létrehozva egy olyan globális rendszert, amely a világ összes, WHO-hoz tartozó 194 országát érinti.
Ezzel a rendszerrel a WHO elősegíti a globális mobilitást (nem éppen az ellenkezőjét??) és megvédi a polgárokat az egészségügyi fenyegetésektől, beleértve természetesen a világjárványokat is.
Az EU és a WHO arra törekszik, hogy a digitális vakcinaútlevél átfogó és kötelező legyen a világ minden polgára számára. Olyannyira, hogy az unió már meg is bízta a Deutsche Telekomot, hogy annak T-Systems szervezete dolgozza ki ennek a részleteit és technológiáját.
Ne legyenek kétségeink afelől, hogy ez a digitális útlevél nem a szabadságunkat, hanem annak ellenkezőjét fogja szolgálni. Hiszen már a szándékok szerint sem pusztán az oltással kapcsolatos információkat fogja tartalmazni, hanem annál jóval bővebb és átfogóbb információkat fog hordozni minden egyes embert illetően.
Ez egyszerre lesz oltási igazolvány, útlevél és egyfajta ID, személyi igazolvány, de rengeteg olyan adattal feltöltve, amelyek eleddig a legszemélyesebb magánügyeink voltak.
És ezek alapján lehet majd osztályozni bennünket, megítélni, s ha kell, korlátozni és büntetni.
Ezt a június 5-ét nem feledjük.
A brüsszeli elit ismét megmutatta, milyen irányba viszi az uniót. Ebből pedig nem szabad kérnünk, mert a személyes szabadságunk forog kockán.
