Bocsánatot kért azért, mert az állampolgárság kiterjesztéséről szóló 2004. december 5-ei népszavazáson egy „rosszul feltett kérdésre rossz választ” adtak. Sőt azt is hozzátette, belátja, a nemzetpolitikában a pragmatikus megközelítés mellett szükség van a szimbolikus gesztusokra is.
Elvileg örülni lehet annak, hogy a szocialisták eljutottak idáig. Óriási késéssel persze, kilenc évvel az események, s négy évvel a „főbűnös”, Gyurcsány Ferenc távozása után – de mégis. Vacillálásukat mentegetve még azt is felhozhatnánk, hogy a gyurcsányi éra leamortizálta a pártot, s idő – néhány év – kellett ahhoz, hogy ebből a morális és szellemi mélypontról feltápászkodjon a szervezet.
Ám – finomon fogalmazva – a szocialista „bűnbánat” feletti örömünk mégsem lehet teljes és maradéktalan.
Azért nem, mert az MSZP-nek, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) mai napig jogutódjának, több mindennel van elszámolni valója a magyar közvélemény előtt, s ezek közül csak az egyik a kettős állampolgárság megadásának megakadályozása 2004. december 5-én.
Gondoljunk bele: mint az állampárt jogutódja, mikor határolódott el az MSZP a kádári időszak jogfosztásaitól, osztályalapú és vallásellenes diszkriminációitól, az emberek titkosszolgálati megfigyeléseitől, a kényszer-beszervezésektől? Illetve, s legelsőként, az 1956-os forradalom leverésében játszott véres szerepétől, a kivégzésektől és a börtönbezárásoktól? Vagyis, mikor határolódott el az MSZP diktatórikus, demokrácia- és szabadságellenes múltjától?
Ha jól látom, erre nem került sor az elmúlt 23 év során.
S gondoljunk bele: a szocialisták mikor határolódtak el a 2006-os őszödi beszédtől, amelyből kiderült, hogy miniszterelnökük szerint kormányzásra alkalmatlanok voltak, permanensen becsapták a választókat, és ezzel lényegében manipulálták a 2006-os választásokat?
És mikor határolódtak el a 2006-os őszi, különösen október 23-ai rendőri brutalitásoktól, amelynek során az emberi jogokat a szó szerint lábbal tiporta a szocialista–szabad demokrata kormány elvileg „rendfenntartó” közege?
Egyáltalán, mikor kérnek bocsánatot az emberektől amiatt, hogy nyolcéves kormányzásuk során lényegében véve egy, a régióban vezető országot letoltak a sereghajtók közé?
Minden azon múlik: a szocialisták, Mesterházy Attila és fiatalabb vezető párttársai mennyire gondolták-gondolják komolyan a bocsánatkérést és az emberek megkövetését. Ha a pártelnök Kolozsvárott elhangzott szavai őszinték voltak, akkor e szavakat további megbánó szavaknak és mondatoknak – sőt nyilatkozatoknak! – kell követnie, legkevesebb a fent említett témákban.
Ha viszont a kolozsvári beszéd önmagában marad, akkor a bocsánatkérés is hiteltelenné válik.
