Az EB tehát nem hisz az Orbán-kormánynak, amelyik hatalomra lépése óta folyamatosan 3 százalék alatt teljesít. Kinek is hitt az EB? Természetesen Gyurcsány Ferencnek és kormányának, akik 2004-től minden évben ígérgettek, aztán minden évben 3 százalék feletti hiányt „hoztak össze”, 2006-ban csaknem mínusz 10 százalékot „teljesítettek”. Ők tényleg bizonyítottak, nos, ők méltók a bizalomra! A tények ennyit számítanak, uraim?
Ráadásul utólag az is kiderült, hogy 2006-ban a szocialista kormány a konvergenciajelentésében még át is verte az EB-t. Almuniának és társainak a bizalma azonban töretlen maradt.
Puzsér Róbert stílusában azt is kérdezhetném – persze nem kérdezem, mert nem ez a stílusom –, hogy mi ez a suttyóság, uraim?
Egyébként az Európai Bizottság és az IMF kéz a kézben jár. Hiszen a valutaalap tavaly ősszel igazából még világosabban írt jelentést Magyarországról. Leszögezték, hogy egyszerűen nem bíznak az ország fejlődési esélyeiben, ezért nem kaphatunk elővigyázatossági hitelkeretet, csak készenlétit. Ezzel szemben például a minden szempontból korrupciómentes és kábítószertelenített, erkölcsileg makulátlan Kolumbia, valamint Mexikó és Lengyelország megkaphatta az elővigyázatossági keretet.
A helyzet világos tehát: amelyik kormány szimpatikus az EB-nek és az IMF-nek, az pozitív előrejelzést kap, hitelkeretet kap és mindent megengedhet magának, aki nem szimpatikus, az előtt sötét jövő áll. S miért is áll sötét jövő előtt? Mert ezt jósolja az EB és az IMF, s mivel nagyhatalmú intézményekről van szó, a jóslatukat „valóra is váltják”, például úgy, hogy végül mégsem szüntetik meg a túlzottdeficit-eljárást velünk szemben – éppen az ő, tényeket figyelembe nem vevő jóslatuk miatt. Ördögi kör, a 22-es csapdája.
