Áder János helyes döntést hozott, mert nem tehetett mást. Hiszen az alaptörvény S) cikk (3) bekezdése egyértelműen fogalmaz: „( ) A köztársasági elnök az Alaptörvényt vagy az Alaptörvény módosítását a kézhezvételtől számított öt napon belül aláírja, és elrendeli a hivatalos lapban való kihirdetését.” Neki nem volt mérlegelési joga, tehát a törvények szerint helyesen járt el. Ami miatt persze a nagy nyilvánosság előtt kellett indokolnia döntését, annak nyilvánvalóan két oka volt. Az egyik az a példátlan és elképesztő mértékű támadás Európa, az unió, az Európai Bizottság, a nemzetközi sajtó, az Egyesült Államok stb. részéről, amelynek során az alkotmánymódosítást támadják, és arra akarják kényszeríteni az Orbán-kormányt, hogy vonja vissza a módosításokat. Erre reagálni kellett.
A másik pedig Sólyom László Népszabadságban megjelent írása. Ebben Sólyom – mondhatnám természetesen – amellett érvel, hogy a negyedik alkotmánymódosítás egy új, „lopakodó” alkotmány kiépítését jelenti, s ez ellen Áder Jánosnak fel kell lépnie. Sólyom azt állítja, hogy a negyedik alkotmánymódosítással az Alkotmánybíróság (Ab) alkotmányvédő tevékenységét az Országgyűlés felülbírálja, s ezek után – az alaptörvényben lefektetett államszervezeti struktúrával ellentétesen – az Ab már nem a legfőbb szerve az alaptörvény védelmének.
Vagyis Sólyom igazából azon sajnálkozik, hogy az Alkotmánybíróság súlya lecsökken, s a parlament válik egyedüli főhatalommá. És ez pedig súlyos baj szerinte, ki nem mondottan a demokrácia csorbulása. Hogy mennyire így gondolja Sólyom, abból visszavezethető, hogy felkéri-felszólítja Áder János köztársasági elnököt, éljen vétójogával, vigye az alkotmánymódosítást az Ab elé, mégpedig abból kiindulva, hogy az elnök őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Ha tehát vétót kell gyakorolnia, akkor az államszervezet demokratikus működése veszélybe került.
Vajon igaza van-volt-e Sólyom Lászlónak? Már megint nem. Legelőször a rendszerváltás első éveiben nem, amikor az általa vezetett Ab elmeszelt minden, a korábbi kommunista diktatúra bűneit elítélő, történelmi igazságtételre, lusztrációra, kárpótlásra vonatkozó törvényjavaslatot és kezdeményezést. Tette ezt Sólyom akkor abból az alapállásból kiindulva, hogy a Kádár-rendszer valójában már-már jogállamnak számított (S ezért nem kellett jogi cezúrát vonni a két rendszer között.)
Ma két okból sincs igaza Sólyom Lászlónak. Egyfelől, az Alkotmánybíróság kezdettől fogva a mindenkor hatályban lévő alkotmány védelmének a legfőbb szerve, de nem az alkotmány megalkotója vagy módosítója, mert utóbbi jogok kizárólagosan a parlamentet (Országgyűlést) illetik. Az Ab több határozata világosan kimondja – s ezt Sólyom pontosan tudja –, hogy az Ab-nek nincs hatásköre az alkotmány vagy alkotmánymódosítások tartalmi vizsgálatára (többek között erről szól az Ab 1994-ben, 2004-ben és 2008-ban született határozata is az Ab saját jogköreiről). A 2011. július 13-i Ab-határozat pedig visszamenőleg is áttekinti a saját működési jogköreire vonatkozó korábbi határozatokat, s összegző megállapításként többek között leszögezi, hogy: „ az alkotmány vizsgálata – ideértve az alkotmány módosításának előzetes megtiltását is – nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.” S végül a legfrissebb, 2012. december 29-i határozat megerősíti a korábbi jogállást, leszögezve, az Ab-nek „alkotmányi rendelkezések megsemmisítésére, felülvizsgálatára nincs hatásköre”. Áder János tehát nem küldhette az Ab elé a negyedik alkotmánymódosítást.
De az egész kérdésnek van egy alapvető filozófia felülete. Mégpedig: kié a hatalom a demokráciában? A nép által választott képviselőké vagy egy, nem a nép által választott testületé? Demokráciában a legfőbb hatalom nem lehet más, mint a parlament, ez a hatalom legitimációjának elsődleges forrása. A nép által választott parlament megalkotja az alkotmányt vagy alaptörvényt; az Alkotmánybíróság – nevéből adódóan is – a mindenkori alkotmány védője. Ám ha egy új, kétharmados parlamenti többség új alkotmányt hoz létre vagy módosít az alkotmányon, az is kizárólag a parlament dolga s nem az Alkotmánybíróságé. Ekkor módosult vagy új alkotmány jön létre, s az Ab-nek innentől kezdve ezt az alkotmányt kell védenie. Az Ab nem mondhatja: a korábbi alkotmány nekem tetszett, a mostani vagy most készülő alkotmány vagy annak módosítása nem tetszik, s ezért fellázítom a köztársasági elnököt, hogy lépjen fel ellene. Az Ab nem válogathat az alkotmányok között, mert nem ő a legitim demokratikus hatalom megtestesítője. Neki a fennálló, mindenkori alkotmányt kell szolgálnia.
S még valami: az Ab jogkörének bővítése vagy korlátozása is a parlament szuverén döntése. Hisz maga Sólyom írja le cikkében, hogy például Nagy-Britanniában vagy Svájcban a parlament az egyedüli főhatalom. Nálunk erről szó sincs, de ahány ország, annyiféle Ab-jogkör. Miért ne változtathatna egy kétharmados többség az Ab jogkörén, pró vagy kontra? Talán azért, mert az sértené Sólyom Lászlót, sértené az őáltala kialakított és sokak által joggal bírált, túlterjeszkedő, láthatatlan alkotmányozó Ab-gyakorlatot? Tehát a Sólyom által létrehozott Ab-szisztéma szent és sérthetetlen és örökké való? Nem lehet, hogy éppen az őáltala felépített, hiperaktív, „alkotmányozó” jogokat magának vindikáló Ab sérti a demokrácia legmélyebb értelmét? Az Ab nem az istenek testülete, a rendszer, amiben élünk, nem arisztokratikus uralom, hanem demokrácia.
És tényleg utoljára: Sólyom Ádert felszólítja a demokratikus államszervezet működése feletti őrködésre. Ez érdekes. Amikor 2006-ban nyilvánosságra került az őszödi beszéd a kormány hazugságairól, s amikor a Gyurcsány ellen tüntetőket brutálisan, emberijog-ellenesen leverte a rendőrség, akkor, úgy látszik, Sólyom László köztársasági elnök nem látott okot arra, hogy őrködjön a demokratikus államszervezet működése felett. (Többen kérték arra, hogy szólaljon meg határozottan, mégsem tette.) Most viszont, amikor az Ab kisebb vagy nagyobb jogköre körül van vita, de e viták bőven a demokratikus berendezkedések lehetséges és létező típusai között zajlanak a kormány és Sólyom között, akkor Sólyom „Áderért” kiált. Érdekes, nagyon érdekes.
origo.hu
Baleset érte Orbán Viktor konvoját Stuttgartban
