Néhány nappal ezelőtt ötven német és osztrák értelmiségi – döntően baloldali, marxista és liberális figurák – kiáltványt tett közzé „Szítsatok lázadást!” címmel, amelyben Magyarországot a kontinens rothadó gócának nevezik. Kellemetlen fekély, rothadó góc
Ejnye, Eörsi, ejnye, ejnye. Javaslom Önnek, hogy csatlakozzon az ötven német és osztrák értelmiségi felhívásához. Ez világos és korrekt lépés lenne az Ön részéről. Önnek ott a helye köztük.
Ennek kapcsán egy személyes élményemről kell beszámolnom. Tavaly februárban az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottsága (LIBE) nyílt ülést tartott A magyar helyzet címmel. Erre a találkozóra – melyen többek között Narvacsics Tibor igazságügyi miniszter, továbbá Neelie Kroes és Viviane Reding biztosok is részt vettek – magyar civil szervezeteket hívtak meg, s alkalmat adtak nekik arra, hogy kifejtsék véleményüket. Jómagam is lehetőséget kaptam arra, hogy a Civil Összefogás Fórum nevében megfogalmazhassam gondolataimat.
A vita szokás szerint elmérgesedett, a baloldali és liberális képviselők nagy indulattal bírálták a magyar viszonyokat, a demokrácia állapotát, s természetesen autokráciáról szónokoltak. S míg a fideszes és határon túli magyar képviselők cáfolták a vádakat, méghozzá konkrétumokkal – médiatörvény, alkotmány, bírák kinevezése stb. –, addig a szocialisták a támadók oldalára álltak, és szembehelyezkedtek Magyarországgal, különös tekintettel Göncz Kingára.
Mellettem ült Oplatka András, Svájcban élő magyar származású újságíró, a Neue Zürcher Zeitung volt munkatársa, aki tárgyilagos és mérsékelt álláspontjáról ismert. Göncz Kingát és társait hallgatva egy idő után nem bírta tovább, s megdöbbenve azt mondta nekem, hogy az, amit a magyar szocialisták művelnek itt az EP-ben az országukkal szemben, arra egyetlen országban sincs példa. Európai és világtapasztalata alapján nem látott még olyat, hogy egy párt így támadja meg a saját országát. (Megjegyzem, nem sokkal később a szocialista EP-képviselők egy Magyarország-ellenes határozat kidolgozásában is jeleskedtek.)
Nos, honfitársaim, ez jutott nekünk itt, Európa közepén. Eörsi Mátyás, volt magyar parlamenti képviselő szerint országa Európa közepén, az EU kilencéves tagjaként nem más, mint rothadó góc. Nem túlzás ez, Eörsi úr?
Olyan ellenzéki párt vagy pártok (főleg az SZDSZ, részben az MSZP) és azoknak olyan értelmiségi, közéleti holdudvara jutott nekünk, melynek számos tagja – neveket direkt nem mondok – kifejezetten becsmérlő, ócsárló, már-már anyázó, de mindenképpen gyűlölködő módon szól hazájáról, időnként a nemzetközi, időnként a hazai nyilvánosság előtt.
Megmondom őszintén: az a baj ezekkel az eörsiánus megnyilvánulásokkal balliberális művészek, irodalmárok, közírók, tudósok stb. részéről, hogy valóban negatív érzelmi elfogultság vezeti őket. Gyűlölet, utálat, hányingerérzet Magyarországgal szemben. Ezt kár lenne tagadniuk, ez tökéletesen érződik minden mondatukból. De talán nem is tagadják.
Azt kérdezem viszont, hangsúllyal: miért van ez? Honnan ez a gyűlölet, honnan ez a gyomorból felsavazódó megvetés? Amely egyébként – ímhol az utánpótlás – azoknak a fiataloknak az arcán is ott volt, akik a Fidesz-székház előtti első tüntetésen a párbeszédet elhárítva egy centiről üvöltöztek faarcú zombiként Selmeczi Gabriella és Kocsis Máté arcába. De honnan van ez?
Hosszú lenne ezt most kibontani. Egy azonban biztos: Magyarország dolgát végtelenül megnehezíti, hogy a jobboldali, keresztény és nemzeti kormányoknak mindig olyan ellenzékük – is – van, amely a fennálló politikai konstellációt a megtestesült pokolnak érzi. Ez borzalmas hungarikum, amellyel az euroatlanti közösségben talán teljesen egyedül vagyunk, de az Európai Unióban biztosan. A demokrácia nemzeti keretek között működik. Ezáltal a demokrácia alapkövetelménye, hogy a benne szereplők mindegyike szolidáris legyen nemzetéhez, a nemzeti érdekeket tartsa szem előtt, akkor is, ha neki nem tetsző kormány van éppen hatalmon.
Ha viszont vannak csoportok, akik magyarként szélsőségesen magyarellenes, az Orbán-kormány elleni forradalmi lázadásra buzdító nemzetközi csoportok nyelvezetét használják, akkor valóban veszélyben a demokrácia – de miattuk van veszélyben. Láthatóan egy sajátos, sehol nem látott, egyedülálló törésvonal osztja meg Magyarországot.
Segítsenek nekem! Miről szól ez a törésvonal?
