Itt azonban nem ez történt. Döbbenetes módon az amerikaiak a titkos lehallgatási adataikat – amelyeket már egyébként is mint valami új Nagy Testvér szereztek meg az állampolgárokról – feldolgozatlanul, nyers formában juttatták el az izraeliekhez. Vagyis az amerikaiak olyan bensőséges titkokat osztottak meg az izraeliekkel, amelyek akár nemzetbiztonsági károkat is okozhattak-okozhatnak nekik.
Két eset lehetséges. Az egyik: az USA ostoba és naiv – én ezt nem hiszem. A másik eset: ha az USA és Izrael között olyan szoros az együttműködés, mintha valójában egy államszövetséget alkotnának. Vagy ha magánéletből vesszük a példát, ez olyan, mintha egy családhoz tartoznának – a magántitkokat leginkább csak ott szoktuk megosztani egymással. (Ismeretes egyébként egy videofelvétel, amelyen Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök családi-rokoni körben beszélget, s van egy elejtett mondata, nem szó szerint, arról, hogy az Egyesült Államok a kezükben van.)
Vagyis az USA-nak „nincsenek titkai” Izrael előtt. Ennek következtében az történik, hogy a terrorizmus elleni harcra hivatkozva törvénytelen módon lehallgatja az egész világot az Egyesült Államok, majd ezeket az adatokat feldolgozatlanul, „vágatlanul” átadja Izraelnek. Szerintem ennek az a következménye, hogy a világon valójában nem egy Nagy Testvér van. Orwellnek dolga lenne: meg kellene írnia a Nagy Testvéreket, akik figyelik a világot.
No de sebaj, barátaim, rá se rántsunk, nézzük tovább a sorozatokat és Győzikét (ismétlésekben, az se rossz), s rágjuk tovább a rántott csirkét! És József Attila után szabadon: hunyjuk le kis szemünket Egyébként pedig – Hofi után szabadon – éljen a megbonthatatlan amerikai-izraeli testvériség!
Sőt: éljen a megbonthatatlan konzerv!
Éljen az omnibusz tetején!
Éljen az éljen!
