Az NSA és az ISNU közötti, 2009. márciusi titkos megállapodás jegyzőkönyvét természetesen az NSA-ből kilépett, jelenleg Oroszországban élő Edward Snowden bocsátotta a brit napilap rendelkezésére.
Aranyos a hír, nem?
Meggyőződésem, hogy hírek mellett úgy megyünk el a mai világban, hogy fel sem fogjuk az értelmüket, jelentőségüket. Határozott véleményem, hogy a fontos hírek mellett meg kell állni, nem kell gyorsan továbblapozni és a továbbiakban máris egy celeb kutyájáról olvasni, azzal a legyintéssel, hogy ugyan mi közöm hozzá, hogy milyen titkos megállapodás született az amerikai és az izraeli titkosszolgálat között?
Márpedig ez igen fontos hír, amely mellett meg kell állni, s bármilyen kényelmetlennek is látszik, következtetéseket kell megfogalmazni. Ugyanis a világ megértésének a kulcsa, ha a jelenségeket értelmezzük, sőt fogalmilag megragadjuk, s ha fogalmilag megragadtuk a jelenséget, akkor már értjük is. S ha értjük a jelenséget, akkor viszonyulni is tudunk hozzá, reagálni tudunk rá, kezelni is tudjuk – persze a magunk helyén és lehetőségeink között. De ha nem is tudunk semmit tenni a jelenségek megértése után, holott úgy érezzük, kellene valamit tennünk – pró vagy kontra –, akkor is, legalább azzal a megnyugtató gondolattal fekhetünk le az ágyunkba egyik nap a másik után, hogy nem halunk meg teljesen hülyén, valamit mégis megértettünk abból a világból, amelyben élünk egy ideig.
Éppen ezért próbáljuk meg megérteni a Guardian által megszellőztetett hírt, melynek tárgyi alapja – az eddigi Snowden-dokumentumok alapján – hitelesnek látszik. Alapvető: egy ország titkosszolgálata azért jön létre és azért van, hogy a saját országának érdekeit védje a külső, más országok érdekeivel szemben. Ezért alapvető az is, hogy a titkosszolgálati adatait nem osztja meg más országok titkosszolgálataival. Illetve erre partneri vagy szövetséges országok között korlátozottan lehetőség nyílhat, de csak és kizárólag azokról az adatok átadásáról lehet szó, amelyeket az adatszerző ország már alaposan feldolgozott, ha kell, megszűrt, természetesen az adatszerző ország biztonsági érdekeinek megfelelően.
Itt azonban nem ez történt. Döbbenetes módon az amerikaiak a titkos lehallgatási adataikat – amelyeket már egyébként is mint valami új Nagy Testvér szereztek meg az állampolgárokról – feldolgozatlanul, nyers formában juttatták el az izraeliekhez. Vagyis az amerikaiak olyan bensőséges titkokat osztottak meg az izraeliekkel, amelyek akár nemzetbiztonsági károkat is okozhattak-okozhatnak nekik.
Két eset lehetséges. Az egyik: az USA ostoba és naiv – én ezt nem hiszem. A másik eset: ha az USA és Izrael között olyan szoros az együttműködés, mintha valójában egy államszövetséget alkotnának. Vagy ha magánéletből vesszük a példát, ez olyan, mintha egy családhoz tartoznának – a magántitkokat leginkább csak ott szoktuk megosztani egymással. (Ismeretes egyébként egy videofelvétel, amelyen Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök családi-rokoni körben beszélget, s van egy elejtett mondata, nem szó szerint, arról, hogy az Egyesült Államok a kezükben van.)
Vagyis az USA-nak „nincsenek titkai” Izrael előtt. Ennek következtében az történik, hogy a terrorizmus elleni harcra hivatkozva törvénytelen módon lehallgatja az egész világot az Egyesült Államok, majd ezeket az adatokat feldolgozatlanul, „vágatlanul” átadja Izraelnek. Szerintem ennek az a következménye, hogy a világon valójában nem egy Nagy Testvér van. Orwellnek dolga lenne: meg kellene írnia a Nagy Testvéreket, akik figyelik a világot.
No de sebaj, barátaim, rá se rántsunk, nézzük tovább a sorozatokat és Győzikét (ismétlésekben, az se rossz), s rágjuk tovább a rántott csirkét! És József Attila után szabadon: hunyjuk le kis szemünket Egyébként pedig – Hofi után szabadon – éljen a megbonthatatlan amerikai-izraeli testvériség!
Sőt: éljen a megbonthatatlan konzerv!
Éljen az omnibusz tetején!
Éljen az éljen!
