Az erkölcs elsősorban a politika eszközeiről szól, s a machiavelli alapkérdést feszegeti: a cél szentesítheti az eszközt? A válasz nem lehet kétséges: amennyiben az eszköz erkölcsileg rossz és elítélendő, akkor azt semmilyen politikai cél nem szentesítheti, mert az a cél, amit csak erkölcsileg romlott és hazug módon lehet elérni, elhibázott és helytelen politikai cél – vagy másképpen: ideológia. Legyen az kommunizmus, bolsevizmus, fasizmus, nácizmus vagy bármi más.
A kommunisták, majd a szocialisták napjainkig küszködnek e dilemmával. Emlékszem, 2007-ben a közszolgálati rádióban azt kérdezték Lendvay Ildikótól, nem érzi-e úgy, hogy Gyurcsány Ferencnek erkölcsi okoknál fogva le kellene mondania. Lendvay azt felelte, hogy ennek a kérdésnek semmi köze az erkölcshöz.
Mesterházy Attila, az MSZP és Bajnai Gordon, az Együtt–PM elnöke kitűztek egy célt: mindenáron meg akarják szerezni a hatalmat, Orbán Viktort és kormányát el akarják űzni. És a szocialisták, akárcsak elődeik száz évvel ezelőtt, ismét azt vallják, hogy a cél szentesíti az eszközt: ha csak Gyurcsány Ferenccel együtt lehet elkergetni Orbán Viktort, akkor összefognak Gyurcsány Ferenccel. Ezzel a döntésükkel Mesterházy Attila, Bajnai Gordon, Jávor Benedek, Karácsony Gergely, Fodor Gábor és társaik erkölcsileg lezüllesztették a magyar politikát.
Hiába nyilatkozott arról a balliberális gurutársaival együtt az álbaloldali szövetségbe Gyurcsányt belekényszerítő Heller Ágnes asszony a Wiener Zeitungban, hogy bár lieblingje rossz miniszterelnök volt, ám tisztességes, rendes ember és jó demokrata. Heller szavai – sajnálom – nevetségesek. Ugyanis nincs „ám”: Gy. Ferenc tényleg rossz miniszterelnök volt, de vajon az őszödi ingatlan és az őszödi beszéd, a Nomentana–Fittelina-ügyek, a 2006-os választások manipulálása, a 2006 őszi rendőri brutalitások, Sukoró és társai után lehet-e őt felmenteni azzal, hogy tisztességes és jó demokrata? Ugyan már!
