Tisztázzuk: ha valaha is komolyan akarunk foglalkozni a cigány–magyar együttélés valós kérdéseivel és problémáival – néha nem tudom, van-e erre valós szándék –, akkor a tényeket el kell mondanunk. Ha száz rablásból százat cigány ember követ el, akkor ez tény, amelyet azért kell megismernünk, mert valóban fel akarunk lépni a probléma megoldása érdekében.
Vagy talán a tények rasszisták? Nem, azok inkább makacs dolgok. Két lehetőségünk van tehát: vagy továbbra is hallgatunk a neoliberális és baloldali pc-gurukra, és elhazudjuk a tényeket, vagy a problémák kezelése, enyhítése érdekében szembenézünk a tényekkel. Egyébként már csak azért is érdemes a nyílt és igazságkereső beszéd felé fordulnunk, mert már a valahai neoliberális guru, Eörsi Mátyás sem hallgat önmagára.
Pásztor tehát a tények közlésével nem vált rasszistává. Az a 2009-es kijelentése viszont, hogy „Kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az egymás mellett élés, ennyi. Ennyi”, valóban nem szerencsés. Ezt a kijelentését valóban lehet és kell bírálni, a tények közlését viszont nem.
2. Világosan kiderült, hogy az a neoliberális pc beszédmód, amelyet a kilencvenes évek elejétől egészen napjainkig az egész országra erőltettek a balliberális és baloldali erők – szabad demokraták és szocialisták –, fabatkát sem ér. Kiderült Eörsi, Gyurcsány és a többiek nyilatkozataiból, hogy a politikai korrektség semmi más, mint a fent nevezett csoportok politikai fegyvere ahhoz, hogy a beszédmód uralásán, a nyilvánosság és közvélemény kézben tartásán keresztül a hatalmat, s vele együtt a forrásokat megszerezzék és megtartsák. Lehullt tehát a lepel: a pc beszédmód nem eszme és értékrend, hanem uralmi forma, amellyel a teljes jobboldal kiszorítható és ledarálható.
