Szüksége is lehet e gyógyszerekre, mert egyetlen „nemes” cél vezeti a baloldalt Miskolcon (is): a hatalom és pénzforrások visszaszerzése. Na ja, így és ezért múlik el – a világ dicsősége mellett – Gyurcsány Ferenc hányingere.
Pásztor Albert 2009-ben mint rendőrkapitány arról beszélt a nyilvánosság előtt, hogy a közterületi rablások elkövetői cigány emberek, e rablások gyakorlatilag száz százalékát ők követik el. Tényekre, adatokra hivatkozott. Erre reakcióként Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy amit Pásztor mond, az nem egyszerűen felháborító, hanem hányingerkeltő. Következmény: Pásztor Albertet Bencze József országos rendőrkapitány leváltotta. Pásztor nyilatkozatai ellen 2009-ben természetesen nemcsak a szocialisták, hanem Eörsi Mátyás pártja, a Szabad Demokraták Szövetsége is hevesen tiltakozott, az elmondottakat rasszista és cigányellenes megnyilvánulásnak bélyegezték.
És íme, eljött a megvilágosodás ideje. 2014 júliusában Gyurcsány immáron felkészült és jó polgármesterjelöltnek tartja Pásztort, és cseppnyi hányingere sincs, Eörsi Mátyás, a korábbi SZDSZ-es véleményuralom egyik legszélsőségesebb képviselője pedig bánatos arccal kijelenti az ATV-ben: Pásztor jó ember, s valljuk be, hogy – ha cigánybűnözés nincs is, – romabűnözés van, s ezzel tenni kell valamit.
Lássuk be, Eörsi azért mégiscsak megőrzött valamit a pc, azaz „political correct” beszédmódjából: mégsem cigány-, hanem romabűnözésről beszél. Ez azért teljesen más
A fenti történésekből már sokan vontak le fontos következtetéseket, köztük is a legmarkánsabbat Schiffer András LMP-s társelnök, aki világosan kijelentette, hogy a baloldali politikusoknak nincsenek elveik, csak hatalmi érdekeik. Teljesen egyetértve vele, jómagam a jelenség két másik aspektusára hívnám fel a figyelmet.
1. Amikor Pásztor Albert 2009-ben a cigányság közterületi bűnözésben való részvételéről közölt tényeket és adatokat, akkor nem vált rasszistává, hiába támadtak rá a mindenre elszánt, kőszáli keménységű neoliberális megmondóemberek. Ugyanis feltenném a nem is igazán költői kérdést: ha egy rendőrkapitánytól megkérdezik, hogy száz bűnesetből hányat követtek el magyar, s hányat cigány nemzetiségű emberek, akkor vajon mit kellene válaszolnia? Azt mondja talán, hogy „ezt nem mérjük”, „ez a kérdés nem fontos kérdés”, „ez nem ide tartozik” stb.? Ha így válaszol, a kérdést elkeni vagy egyszerűen hazudik, hogy polkorrekt legyen. De akkor a polkorrektség azzal jár, hogy hazudni kell?
Tisztázzuk: ha valaha is komolyan akarunk foglalkozni a cigány–magyar együttélés valós kérdéseivel és problémáival – néha nem tudom, van-e erre valós szándék –, akkor a tényeket el kell mondanunk. Ha száz rablásból százat cigány ember követ el, akkor ez tény, amelyet azért kell megismernünk, mert valóban fel akarunk lépni a probléma megoldása érdekében.
Vagy talán a tények rasszisták? Nem, azok inkább makacs dolgok. Két lehetőségünk van tehát: vagy továbbra is hallgatunk a neoliberális és baloldali pc-gurukra, és elhazudjuk a tényeket, vagy a problémák kezelése, enyhítése érdekében szembenézünk a tényekkel. Egyébként már csak azért is érdemes a nyílt és igazságkereső beszéd felé fordulnunk, mert már a valahai neoliberális guru, Eörsi Mátyás sem hallgat önmagára.
Pásztor tehát a tények közlésével nem vált rasszistává. Az a 2009-es kijelentése viszont, hogy „Kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az egymás mellett élés, ennyi. Ennyi”, valóban nem szerencsés. Ezt a kijelentését valóban lehet és kell bírálni, a tények közlését viszont nem.
2. Világosan kiderült, hogy az a neoliberális pc beszédmód, amelyet a kilencvenes évek elejétől egészen napjainkig az egész országra erőltettek a balliberális és baloldali erők – szabad demokraták és szocialisták –, fabatkát sem ér. Kiderült Eörsi, Gyurcsány és a többiek nyilatkozataiból, hogy a politikai korrektség semmi más, mint a fent nevezett csoportok politikai fegyvere ahhoz, hogy a beszédmód uralásán, a nyilvánosság és közvélemény kézben tartásán keresztül a hatalmat, s vele együtt a forrásokat megszerezzék és megtartsák. Lehullt tehát a lepel: a pc beszédmód nem eszme és értékrend, hanem uralmi forma, amellyel a teljes jobboldal kiszorítható és ledarálható.
Emlékezzünk: az SZDSZ-re nagyon sokan azért szavaztak 1990-ben, mert kőkemény antikommunista állásponton volt. És aztán jött 1994: a párt szövetkezett a posztkommunista MSZP-vel. Vajon miért is?
Eörsi Mátyás pedig az eladdig totál rasszista szónak bélyegzett cigánybűnözés létét 2014-ben – romabűnözés formájában – elismerte.
Legyen ez örök tanulság: ne vegyük túlságosan komolyan a balliberális oldal kőkemény, „örök érvényű”, „emberi jogi” kijelentéseit. Ugyanis ha az érdekeik majd úgy kívánják, azt fogják mondani, amit a többség tart igaznak.
Ám ez után ki tud hinni nekik?
