Bokros Lajossal, a szűk két hétre kiválasztott főpolgármester-jelölttel nem csak az a baj, hogy magát jobbközép, konzervatív politikusként igyekszik „eladni”, holott minden ízében neoliberális közgazdászról van szó; politikai credója sem éppen tökéletes. Ez így hangzik (melyet a napokban többször idézett tőle a média): „a politika nem szerelemről szól, hanem az érdekről..”
Bokros Lajos azonban alapvetően téved, ha azt hiszi, hogy a politika csak az érdekről szól. Viszont rá valóban jellemző a politika ilyen felfogása.
Holott a politika – mármint a demokratikus politika – jóval több ennél. Egyfelől az érdekérvényesítés döntően az arra hivatott érdekszervezetek feladata (szakszervezetek, szakmai szervezetek, kamarák stb.), ám a pártok, s különösen a kormányok és maga az állam a különféle társadalmi érdekek egyeztetésére, összehangolására, idegen szóval érdekaggregálásra is törekednek, s ez magasabb minőség, mint amire Bokros utal.
Másfelől a demokratikus politika nem pusztán érdekekről, hanem értékekről is szól. Ez az érték pedig a közjó; a nép által választott pártok, politikusok és kormányzatok azon elkötelezettsége, hogy a választóik, szélesebb értelemben a nemzetközösség tagjainak lehető legnagyobb jólétéért tevékenykedjenek.
Ha tetszik Bokros Lajosnak, ha nem, a politika – mármint a demokratikus politika! – bizony nem pusztán érdek, hanem – áttételes értelemben – „szerelem” is. Szenvedély, elkötelezettség a választók egzisztenciális, kulturális, morális, társadalmi stb. életének javítása iránt. Nem pusztán részérdekek, hanem a kollektív, nemzeti érdekek figyelembe vétele. Érzékenység az állampolgárok problémái iránt, ami jóval több, mint a makrogazdasági mutatók szenvtelen sorolása.
Sőt, ha egy politikus csak érdekeket lát és követ, s „szerelem” (értékelvűség, szenvedély a közjó iránt) nincs benne, akkor – Pál szavaival élve – nem más, mint „zengő érc vagy pengő cimbalom”.
A kizárólagosan érdekalapú politizálás végső soron a hatalmat állítja a középpontba a közjóval szemben. Logikusan, hiszen az érdekek érvényesítésének legjobb módja, ha a politikus megkaparintja a hatalmat: vagy országosan, vagy – ha ló nincs, szamár is jó alapon – a fővárosban. Bokros Lajos politikájának középpontjában ez által a hatalom áll.
Innen érthető meg Bokros eddigi kacskaringós pályafutása. Az MSZP listáján került a parlamentbe 1990-ben, de később lemondott, s a pártból is kilépett. 2009-ben immáron az MDF színeiben indult az európai parlamenti választásokon és be is jutott, ahol az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójához csatlakozott. Az MDF utódpártja, a JESZ lemondásra szólította fel, de foggal-körömmel ragaszkodott a mandátumához. 2013-ban megalakította a Modern Magyarország Mozgalmat (MoMa), önmagát jobbközép, konzervatív politikusként meghatározva.
Bokros hatalmat akar, mindenáron. Ha kell szocialistaként, ha kell – vagy ha lehet –, konzervatívként. De az időnként neokonzervatívnak is nevezett neoliberális gazdaságfilozófia iránti ájult elkötelezettsége még nem konzervativizmus: ahhoz konzervatív szellemiség kell, mentalitás, világlátás, ám Bokros Lajosra leginkább és legjellemzőbben a liberális alapú felvilágosítói, leereszkedő, kioktató attitűd a jellemző.
Gyurcsány Ferenccel való szoros szövetsége innen érthető meg, hiszen a politikáról vallott felfogásuk tökéletesen megegyezik. Hogyan is fogalmazott nemrég az őszödi beszéd elkövetője? „A hatalom akarása a mindennapi zsurnalisztikában és közbeszédben már önmagában is megbélyegző. Pedig ez a politika lényege.” (Angyalok és ördögök. Galamus, 2014. augusztus 28.) Gyurcsány nem kertel, mint ahogyan akkor sem kertelt, amikor tíz-tizenöt évvel ezelőtti írásaiban világossá tette: számára a morális szempontok pusztán csak gátló tényezők a cselekvés előtt.
Gyurcsány és Bokros szerint tehát a politikai cselekvés lényege a hatalom, a hatalom akarása, méghozzá mindenféle morális gát nélkül. (Lásd őszödi hazugságbeszéd, illetve a JESZ kijátszása, a „konzervatívvá” válás.) Igen ám, csakhogy ha az erkölcsi megfontolások nem játszanak szerepet a politikában, akkor az nem más, mint színtiszta machiavellizmus. Persze, persze: Gyurcsány is, Bokros is megfogalmaz célokat, aminek megvalósításáért akarják megszerezni a hatalmat. De ha a hatalom megszerzéséért minden eszköz megengedhető, illetve a hatalom válik elsődlegessé, akkor a politikai célok (közjó) semmivé foszlanak, s marad a pőre hatalom.
Tehát én úgy gondolom: Bokros, Gyurcsány – és mások, akik így gondolkodnak – alapjaiban tévednek, amikor azt állítják, a hatalom a politika központi eleme. Nem. A cél – demokráciában – a közjó; a hatalom a közjó megvalósításának eszköze, s nem öncél.
Ezért – is – jó, hogy október 12-én Bokrosnak nulla esélye lesz a főpolgármesteri címre, s Tarlós István ismételni fog.
