Innen érthető meg Bokros eddigi kacskaringós pályafutása. Az MSZP listáján került a parlamentbe 1990-ben, de később lemondott, s a pártból is kilépett. 2009-ben immáron az MDF színeiben indult az európai parlamenti választásokon és be is jutott, ahol az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójához csatlakozott. Az MDF utódpártja, a JESZ lemondásra szólította fel, de foggal-körömmel ragaszkodott a mandátumához. 2013-ban megalakította a Modern Magyarország Mozgalmat (MoMa), önmagát jobbközép, konzervatív politikusként meghatározva.
Bokros hatalmat akar, mindenáron. Ha kell szocialistaként, ha kell – vagy ha lehet –, konzervatívként. De az időnként neokonzervatívnak is nevezett neoliberális gazdaságfilozófia iránti ájult elkötelezettsége még nem konzervativizmus: ahhoz konzervatív szellemiség kell, mentalitás, világlátás, ám Bokros Lajosra leginkább és legjellemzőbben a liberális alapú felvilágosítói, leereszkedő, kioktató attitűd a jellemző.
Gyurcsány Ferenccel való szoros szövetsége innen érthető meg, hiszen a politikáról vallott felfogásuk tökéletesen megegyezik. Hogyan is fogalmazott nemrég az őszödi beszéd elkövetője? „A hatalom akarása a mindennapi zsurnalisztikában és közbeszédben már önmagában is megbélyegző. Pedig ez a politika lényege.” (Angyalok és ördögök. Galamus, 2014. augusztus 28.) Gyurcsány nem kertel, mint ahogyan akkor sem kertelt, amikor tíz-tizenöt évvel ezelőtti írásaiban világossá tette: számára a morális szempontok pusztán csak gátló tényezők a cselekvés előtt.
Gyurcsány és Bokros szerint tehát a politikai cselekvés lényege a hatalom, a hatalom akarása, méghozzá mindenféle morális gát nélkül. (Lásd őszödi hazugságbeszéd, illetve a JESZ kijátszása, a „konzervatívvá” válás.) Igen ám, csakhogy ha az erkölcsi megfontolások nem játszanak szerepet a politikában, akkor az nem más, mint színtiszta machiavellizmus. Persze, persze: Gyurcsány is, Bokros is megfogalmaz célokat, aminek megvalósításáért akarják megszerezni a hatalmat. De ha a hatalom megszerzéséért minden eszköz megengedhető, illetve a hatalom válik elsődlegessé, akkor a politikai célok (közjó) semmivé foszlanak, s marad a pőre hatalom.
