Ne feledjük ugyanis: amíg a környező országokban a kommunista pártokkal szemben az összes ellenzéki erő összefogott az első választásokig, afféle „fórum”-jellegű politikai szövetségekben (!) indultak a választásokon, nálunk az ellenzéki kerekasztalban eleinte együttműködő pártok nem sokáig bírták együtt. Már 1989 őszén, bő háromnegyed évvel az első szabad választások előtt élesen szembekerült egymással az MDF és az SZDSZ, és a választások után azonnal kialakultak a hidegháborús frontvonalak, amelyek a mai napig jelen vannak és emésztik, rothasztják, bomlasztják és feldarabolják a magyar nemzeti energiákat. Sajnos.
Másfelől, az SZDSZ kezdettől úgy viselkedett, mint a globális hatalmi központok magyarországi ügynöksége, és nyíltan hirdette, hogy a nemzeti szuverenitás baromság, ósdi és mucsai dolog, a jövő a globalitásé és a világpolgárságé. A szabaddemokraták miatt képtelenség volt megállapodni a nemzeti minimumban, a mai napig sem sikerült. Ez tragikus, mert ezen közben a szomszédos országokban gyakorlatilag minden (!) politikai erő egyetért a nemzeti érdekeik védelmében, és mivel egyedül mi nem tesszük ezt, sőt, a „bal- és liberális” állandóan feljelenti a saját országát, ezért gyengeségünket és megosztottságunkat nevetve kihasználják, ahol csak tudják.
Jó, hogy nincs atombombánk
Mese nincs sajnos: a van vagy nincs Isten, a nemzet vagy globalitás, a kommunizmus vagy nem kommunizmus, egyszóval a homo usion és a homo iusion kérdéseiben nem létezik kompromisszumos megoldás.
És éppen ezért van hideg polgárháború Magyarországon, sőt, a baloldali, „liberális” fiatalok egy része Saul Alinsky rendszer-bomlasztó módszereit felhasználva már a forró polgárháború felé kacsintgat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!