– Az állami földárverések egy hét múlva elkezdődnek, Győr-Moson-Sopron megye is az első hetekben kerül sorra. Így kerülhetett bele a Mezort-csoport a napokban a hírekbe azzal az éllel, hogy az elsők között hirdették meg eladásra a csoportba tartozó cégek által bérelt állami földet. Pontosan hány hektárról van szó?
– A rét, legelő művelési ágba sorolt területekkel együtt összesen valamivel több mint 18 ezer hektár állami földet bérel a csoportba tartozó három cég, a Sárvári Mezőgazdasági Zrt., a Lajta-Hanság Zrt. és Szombathelyi Tangazdaság Zrt. Ebből a területből függesztettek ki eddig 14,4 ezer hektárt. Az arány tehát 80 százalék.
– A Mezortról jó véleményeket lehet hallani szakmai és pénzügyi oldalról egyaránt, egyes megközelítések szerint egyenesen uralja az Észak-Dunántúl agrárszféráját. Mit építettek fel a magánosítás óta eltelt több mint tíz év alatt?
– Egy igen precízen és szabálykövetően működő cégcsoportot. A 2001-től számított privatizáció óta összességében 18,2 milliárd forintot invesztált a cégcsoport a beruházásokba. A főként az állattartásra fordítható uniós fejlesztési források 2007-es megjelenéséig négymilliárdot, azóta pedig több mint háromszor annyit. Ezeket a pályázatokat egyfajta biztatásnak is éreztük, s annak igazolását láttuk bennük, hogy jó úton járunk. Fokozatosan fejlesztettünk, a trágyatárolóktól kezdve a szárítókig. Büszkék lehetünk a foglalkoztatási adatainkra is, hiszen a csoportnak 603 munkavállalója van. A tavalyi számaink alapján egy munkavállalóra 31 hektár megművelt terület jut. Egy magángazdálkodó esetében elég intenzív gazdálkodást kell bemutatni ahhoz, hogy egy személy ennyi terület műveléséből meg tudjon élni. Sokan nem akarják elfogadni azt, hogy egy család megélhetéséhez 500, de legalább 300 hektár szükséges. Pedig a nagyüzemek egy hektárra vetítve átlagosan kétszer annyi embert foglalkoztatnak, mint a kicsik és mindezt hivatalosan. Ilyen mértékű foglalkoztatás egyébként, ami nálunk is van, a mezőgazdaságban állattenyésztés nélkül ma elképzelhetetlen. Az előbbiekből következik, hogy a cégcsoport tagjai egy hektárra vetítve annyi közterhet fizetnek be a költségvetésbe, amennyit a magángazdák soha nem fognak. A Mezorthoz tartozó cégek tavaly összesen 400 millió forint társasági és helyi adót fizettek, a személyi jellegű ráfordítások – bérköltség, egyéb kifizetés, járulékok – 2,2 milliárd forintot tettek ki. Utóbbira idén kétmilliárdot tervezünk. Elbocsátásról nincs szó, prémium nem lesz.
– Bemutatná részleteiben is a tevékenységüket?
– Az árbevételünk összesen 9,8 milliárd forint volt tavaly. A hitelállományunk 2,6 milliárd forint, ebből 1,45 milliárd forint a privatizáció nyomán adódott tőkefizetési kötelezettség, utóbbi kamattal együtt mintegy 1,6 milliárd forint. Ez kezdetben 4,4 milliárd volt, kamattal növelve 5,8 milliárd forint. Az 50 évre számunkra haszonbérbe adott állami föld bérleti díja akkor piaci volt, ez lett indexálva inflációkövetően, illetve a privatizációs összeggel együtt lett számítva. A magánosítással együtt vállalnunk kellett bizonyos kötelezettségeket is, például a létszám vagy a termelési alapok minőségének a megőrzése terén. Ezeknek akkor is eleget kell tennünk, ha időközben sok minden változott, például megnőttek a piaci földbérleti díjak az uniós csatlakozásra tekintettel. Ráadásul ezek a területek sajnos szétszórtan helyezkednek el, egy-egy társaság körülbelül húsz település határában rendelkezik bérleményekkel. Van olyan cég, amely 50-60 kilométeren át vonul ide-oda a nagy gépeivel. Ez a „szétszórtság” a hatékonyságot, a segédüzemi mutatóinkat nagyon rontja. Pedig a gépeink nagyon jók, erőgépekben leginkább a John Deere, betakarítóknál főként a Claas márka dominál. A Lajta-Hanságnál egy teljesen új vetőmag-feldolgozó üzem is működik, mivel a mintegy húszféle – főként gabona- – növény mellett vetőmagot is termelünk, összességében 2000 hektáron. Búzát ugyancsak 2000 hektáron, őszi árpát 1400 hektáron, a sörárpának való tavaszi árpa területe 500 hektár, s 400-500 hektáron van tritikálé is. A kukoricánál a legfontosabb szempont a siló-alapanyag biztosítása, a termesztése 2400 hektárt köt le. Mindhárom cég rendelkezik takarmánykeverővel, amelyek fel lettek újítva.
– Az agrárpolitikának talán inkább a táblák egyesítésén kéne fáradoznia, mint a további elaprózáson. De nem véletlenül mondta a takarmánykeverőket. Mi a helyzet az állattartással?
– A költséggazdálkodás érezhető a termelési színvonalon, amit befolyásol a tartási körülmények változása is. A szarvasmarhánál például áttértünk a mély almos elhelyezésről a pihenőbokszos tartásra, továbbá a gazdaságos telepi méretre törekedve telepeket vontunk össze. Így jelenleg a korábbinál kétszázzal kevesebb, összesen 4700 tehenünk van: a Lajta-Hanságnál 1700, míg a másik két cégnél 1500-1500. Ezek az állatok éves szinten összesen 42 millió liter tejet adnak. Működtetünk továbbá két sertéstelepet Mosonmagyaróváron és Csöngén, mindkettő átlagosan 1050-1050 kocával dolgozik, és ez a kocalétszám jelenleg emelkedőben van. Az éves hízókibocsátásunk 35 ezer, süldőt is értékesítünk, de ezért most nem kapkodnak, malacot azonban a terveink szerint idén 17-17,5 ezret fogunk értékesíteni. Éves szinten kocánként 28 malac fölött tartunk.
– Agrárügyben a kormányzati lépések nem kedveznek a nagyüzemeknek, illetve sok esetben köszönő viszonyban sincsenek az ágazat működésével, természetes folyamataival. Mi a véleménye erről?
– Az állami földek eladásával kikerülhető a bérlőknek korábban meghatározott állattartási kötelezettség, ami némi foglalkoztatást is generálhatott volna. Ha már ez nem jön össze, de komolyan gondolják az állattartás segítését, a piaci oldalon lehetne beavatkozni. A mostanában ráfizetéses állattartás leépítése már elindult és további piaci szereplők gondolkodnak ezen. Egy liter tejen mi is 15–20 forintot veszítünk, és a közvetlen támogatások 1200 hektár feletti elvonása nekünk is ezt az irányt mutatja, a fejlesztéseink ellenére. A támogatáscsökkentés a cégcsoportnak 960-980 millió forint kiesést okoz, ami azt jelenti, hogy nem lesz nyereség. Az állattartás „elengedése” esetén azonban a munkavállalóink talán negyedére lenne csak szükség. Ez az agrárpolitika azonban nemcsak a nagyüzemeket teszi tönkre, hanem a nagyüzemekre mint integrátorokra felfűződött kis- és középbirtokosokat is. A nagyüzemek ugyanis nem versenytársai ezeknek a kis- és középbirtokosoknak – ez egy hamis, megtévesztő szembeállítás –, hanem kölcsönösen partnerei vagyunk egymásnak. Versenyezni azért sem akarunk és tudunk egymással, mert egészen mások a léptékek. Az európai versenytársakkal szemben azonban kétségtelenül alul fogunk maradni az átgondolatlan, nem kellően megfontolt agrárpolitika miatt. Ehhez hozzájárul, hogy a közvetlen támogatás említett elvonásával „elvesznek” 30 milliárd forintot a nagyüzemektől, de ezt a pénzt a kisüzemek sem kapják meg, csak ha fejlesztenek. Az már hab a tortán, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál 100 milliárd forint uniós pénz ragadt benn még az előző, 2007–2013 közötti uniós költségvetési ciklusból. Ezzel az év végéig el kellene tudni számolni, különben elveszítjük, visszakerül a közös, uniós kasszába. Hozzáteszem, hogy ebben az időszakban a fejlesztési források 80 százalékát a nagy cégek „vitték el”. Ki tud majd az uniós mezőgazdasági forrásokra sikeresen pályázni, ha ezek a nagy cégek meg fognak gyengülni? Nem beszélve arról, hogy önkényesen akarják kiválasztani a mintagazdaságokat, amelyeknek megmaradnának a bérelt földjeik. Mi szorosan együttműködünk a Nyugat-magyarországi Egyetemmel, ahonnét kaptunk már mintagazdaság minősítést, de ez a jelek szerint senki nem érdekel.
– Olyannyira nem, hogy egy napokban benyújtott fideszes törvénymódosító javaslat – amelyet Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke jegyez – lehetővé tenné a földhaszonbérletek haszonbérének időszakonkénti, két-három évenkénti felülvizsgálatát, illetve hogy a haszonbér az agrárkamara szakértői becslésében foglaltaknak megfelelő piaci mértékben meghatározható legyen. A földforgalmi törvény módosítását célzó javaslat az új előírások alkalmazását a módosítás hatálybalépésekor már megkötött szerződésekre is alkalmazná, így a már legalább két éve kötött szerződésekre is használni lehetne, nemhogy a régebben kötöttekre. Amennyiben a bérlőnek ez nem tetszik, mehet a bíróságra, de rákényszerülhet arra is, hogy felmondja a bérletet. Mit szól ehhez?
– Mivel a Mezort tagjai is kamarai tagok, nem is tudom minősíteni, milyen az, ha egy szervezet nem a tagja érdekeit tartja szem előtt, hanem olyan magatartást folytat, hogy a működését ellehetetlenítse. A Mezort-csoport földjeit egyébként nem érinti a földtörvény fenti módon tervezett módosítása. A földforgalmi törvény végrehajtási jogszabályához néhány napja benyújtott, szóban forgó módosító javaslat szerint a földtulajdonosok – így többek között az állami földárveréseken most földhaszonbérlettel terhelt termőföldet szerző földművesek – egyoldalúan, a NAK közreműködésével és támogatásával kezdeményezhetnék és kényszeríthetnék ki a földhaszonbérleti díjak jelentős emelését, ezzel a korábbi, hosszú távú földhaszonbérleti szerződések módosítását. Az erről szóló jogszabály pedig valóban visszamenőleges hatállyal, a már megkötött haszonbérleti szerződésekre is vonatkozna. A sarkalatos, azaz kétharmados földforgalmi törvény átmeneti rendelkezéseit szabályozó 70. paragrafusa azonban úgy rendelkezik, hogy a földforgalmi törvény hatálybalépésekor – azaz 2013. december 15. napján – már létező haszonbérleti szerződések módosítására a 2013. december 14. napján hatályos jogszabályokat kell alkalmazni. Mivel a jogalkotó kétharmados többséggel elfogadott, fenti törvényben rögzített szándéka szerint 2013. december 14. után elfogadott jogszabály a korábbi haszonbérleti szerződések módosításáról, így különösen díjemelésről nem rendelkezhet, így a haszonbérleti díjak földtulajdonos általi egyoldalú, agrárkamarai becslés alapján történő felemelésére csak a 2013. december 15. után kötött földhaszonbérleti szerződések esetén nyílik majd lehetőség. Tehát ez a mostani rendelkezés a korábbi hosszú távú szerződéseket, így a Mezort-csoport szerződéseit sem érinti, az abban szereplő bérleti díjak a futamidő végéig változatlanok lesznek.
– Ez a jogértelmezés nemcsak a Mezort cégeinek haszonbérleti szerződéseire vonatkoztatható, hanem minden olyan földbérleti szerződésre, amit 2013. december 15. előtt kötöttek. Emiatt nemcsak a Mezort cégei által bérelt földekre, hanem további, akár több tízezer hektár árverésre kijelölt állami földre nem is érdemes licitálni. Mert miből fizetné ki az új tulajdonos földműves a vásárláshoz kapott hitelt, ha a haszonbérlet okán eleve nem gazdálkodhat a földjén még évtizedekig, és még a bérleti díjat sem emelheti fel?
– Az érvelés jogosnak tűnik, de én csak a Mezortról beszéltem. Az általunk fizetett haszonbérleti díj 580 forint aranykoronánként, s 20-21 aranykoronás földeket művelünk. Ebből egy esetleges új földtulajdonos még a vásárláshoz felvett hitelének a kamatát sem tudná kifizetni, nemhogy a törlesztőrészletét. Ám egy kétharmados többséggel hozott törvényt elvileg nem egyszerű megváltoztatni.
