A letelepedésikötvény-üzlet volt a fő téma csütörtökön a parlamentben, miután két minisztert is meghallgattak az Országgyűlés szakbizottságai, illetve a Kormányinfón ezzel kapcsolatban is kérdezték Lázár János Miniszterelnökséget vezető minisztert. A kormánypárti politikusok komoly csúsztatásokkal védték a korrupciógyanús üzletet. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a gazdasági bizottság csütörtöki ülése után felmutatta az elkészült dokumentumot, amely a letelepedési kötvény értékelését tartalmazta. A tárcavezetőt szokásos éves meghallgatása után kérdezte meg a Hír TV, hogy a kormány mikor vezeti ki a kötvényprogramot. Erre a kérdésre Varga Mihály nem válaszolt, csupán a program felülvizsgálatával kapcsolatos minisztériumi jelentést lobogtatta.
A testület ülésén Szakács László MSZP-s és Volner János jobbikos képviselő is azt igyekezett megtudni a gazdasági tárca vezetőjétől, hogy mi lesz a program sorsa, illetve miért fizet a magyar állam a piacinál is drágább, négyszeres luxuskamatot a kötvények után, amely többségében offshore cégekhez kerül. Varga Mihály furcsának találta, hogy az ellenzéki képviselők csak a letelepedési papírok kamatszintjét kritizálják, pedig a lakosságnak szánt Prémium Euró Magyar Államkötvény (Pemák) ennél is magasabb hozamot fizet.
A letelepedési kötvények után hazánk jelenleg 2 százalékos kamatot fizet, pedig ennek piaci ára csupán 0,3-0,5 százalék lenne. A Pemák 2,1 százalékot fizet, mivel így akarja a kormány rávenni a lakosságot, hogy állampapírba fektesse a pénzét.
Ezzel kapcsolatban Varga Mihály nem fejtette ki az igazság minden részletét, hiszen a Pemáknál a 2,1 százalék csak bruttó hozamszint, mivel 15 százalékos kamatadót és 6 százalékos egészségügyi hozzájárulást is fizetni kell, vagyis a nettó kamat a valóságban csupán 1,7 százalék. Ez alacsonyabb a letelepedési kötvények után fizetett hozamszintnél.
Miután Varga Mihály kínos magyarázata nem vitt közelebb az igazsághoz, Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője igyekezett megvédeni a programot. Minisztertársához hasonlóan a Pemákot hozta fel példának, és azzal is érvelt a program mellett, hogy olyan időszakban segített a magyar államadósság finanszírozásában, amikor devizaforrásra volt szüksége. A valóságban hazánknak 2011-ben és 2012-ben okozott nehézséget az adósság finanszírozása, ezért is fordult a kormány 2011 novemberében a Nemzetközi Valutaalaphoz segítségért.