A statisztikák szerint a munkanélküliekből lett közmunkások és a külföldön foglalkoztatott honfitársaink járultak hozzá leginkább ahhoz, hogy ilyen nagy ütemben csökkent a hazai munkanélküliség. Ezt azonban aligha lehet „sikeres” kormányzati tevékenységként aposztrofálni. A Portfólió.hu egyik korábbi elemzése szerint azért nehéz a külföldön dolgozók arányát megmérni, mert sokkal nehezebben érik el őket a felmérést készítők, mivel még ha van is magyarországi lakhelyük, idejük nagy részét a határon túl töltik. A közmunkaprogram esetében pedig nem lehet piaci álláshelyről beszélni, hiszen a költségvetés finanszírozza – a munkanélküli-segélyhez hasonlóan – a közfoglalkoztatottak igen alacsony járandóságát, ami alig haladja meg a 80 ezer forintot havonta. A szakportál szerint az állam 2010 és 2016 között összességében több mint 1300 milliárd forintot áldozott a közfoglalkoztatási programokra, amelyekre az idén további 325 milliárd forintot fordíthat a költségvetés. A Portfólió.hu számítása szerint az elmúlt hat évben a piaci alapú álláshelybővülés 280 ezer főre tehető csupán.
Az alacsony bérek miatt külföldre távozó magyar munkavállalók száma eközben olyan kritikus szintet ért el, hogy komoly munkaerőhiány alakult ki egyes ágazatokban. Ma már ott tart a magyar feldolgozóipar az Európai Bizottság legújabb felmérése szerint, hogy 80 százalékban a munkaerőhiány számít a termelést korlátozó tényezőnek. Romániában ugyanez 10, Szlovákiában 20, Lengyelországban és Csehországban pedig 30 százalékos, vagyis aligha lehet kelet-közép-európai sajátosságnak tekinteni.
