Rendkívül elszomorító, hogy a Kúria már nem először, áthágva a magyar törvények szó szerinti követelményeit, a magyar hitelkárosultak százezreit a nyomorba taszítja – nyilatkozta lapunknak Róna Péter közgazdász-jogász. A New York-i ügyvédi kamara tagja annak kapcsán fejtette ki véleményét, hogy a Kúria egy pénteki döntése felülbírálta az első- és másodfokú bíróság ítéletét, ami az, hogy jogtalan a bank által kezdeményezett végrehajtás.
A konkrét eset: egy igénylő 12 milliós hitelkérelmet juttatott el bankjához, ebből a pénzintézet 8,1 millió forintot több lépcsőben ki is utalt. Az adós később nem tudta fizetni a törlesztőrészleteket, így a bank végrehajtást kezdeményezett. Az ügyfél ezt megtámadta, s az első- és másodfokú bíróság igazat adott neki. A szerződés ugyanis különös módon nem a tartozás összegét, hanem a 12 milliós hiteligényt rögzítette. Szintén a bank jogértelmezésének mondott ellent egy még hatályban lévő 1999-es, a fogyasztóval kötött szerződések tisztességtelen feltételeit tartalmazó kormányrendelet is. Ennek három paragrafusát is megsértette a hitelszerződés, ami így tisztességtelennek minősül. Ezért nem indítható végrehajtás.
Róna Péter kifejtette, a Kúria – amely jogosnak találta a végrehajtás megindítását, mivel a banknak volt egy hitelszerződése – megkülönbözteti a kölcsönszerződést a bankhitelszerződéstől, s utóbbira hivatkozva tartja jogosnak a végrehajtást. Pedig a két megállapodás között jelentős különbség van: a kölcsönszerződés meghatározott pénzösszeg rendelkezésre bocsátását jelenti. Ezzel szemben a bankhitelszerződésben a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére. Azaz – érvelt a közgazdász – mindezek alapján a Kúria mostani döntésének semmiféle jogi alapja nincs. A banktörvény ugyanis világosan kimondja, hogy a hitelkeret fogalma olyan szerződésre vonatkozik, amely egy esetleges valamikori későbbi kölcsönszerződés feltételeit rögzíti. Vagyis egy ilyen szerződés nem értelmezhető önmagában, hiszen abban nem szerepel a kölcsön pontos összege. Ilyen esetekben mindig szükség van – a hitel-keretszerződést tartalommal megtöltő – konkrét kölcsönszerződésre, amelyben részletesen rögzítik a hitel pontos összegét, valamint a hitelnyújtás egyéb fontos feltételeit. Ezt a szerződést nem helyettesítheti a hitel-keretszerződés. Másként szólva: a hitel-keretszerződésre hivatkozva nem lehet megkerülni a kölcsönszerződés jogi követelményeinek teljesítését.
Róna Péter hangsúlyozta, mostani döntésével a Kúria létrehozott egy olyan fogalmat – a meghatározatlan összegű kölcsönét –, amely az európai jogrendszerben teljesen ismeretlen. Ez a fogalom a pénzügyi elmélet legalapvetőbb követelményeinek sem felel meg. A kölcsönnek a római jog óta ugyanis alapvető követelménye, hogy az meghatározott összegről szóljon.
Falus Zsolt, a Bankcsapda Egyesület nevű érdekvédelmi szervezet vezetője az ügy kapcsán elmondta, a bíróságok sajátságos jogértelmezése nem újdonság, hiszen már – ahogy a Magyar Nemzet korábban beszámolt róla – 2016 áprilisában a Pécsi Ítélőtábla egyik tanácskozásán elhangzott, hogy a hitelszerződéseket érvényessé kell tenni, habár ez nem találkozik az adósok érdekeivel. Egyébként, ha a konkrét ügyben az első- és másodfokú bíróság azonos módon, az adós mellett döntött, akkor nagyon alapos indok kellene annak felülbírálására. Vagyis már régebb óta úgy tűnik, a Kúriának az az álláspontja, hogy adós nem nyerhet. Az érdekvédő arra is fölhívta a figyelmet, hogy a Kúria hozta a jogegységi döntéseket, amelyek alapján születtek a devizahiteles-törvények. Utóbbiak pedig jelentősen korlátozták a devizaadósok perindítási lehetőségeit. – Úgy tűnik, a Kúria már jogot is alkot – tette hozzá Falus Zsolt.
