Százharminccal száguldunk a kelepce felé

A szeszélyes májusnak köszönhe­tően idén pünkösdig kellett várni az első igazi nyárias hétvégére. Ami pedig már-már egyet jelent a Balaton felé tartó autós népvándorlással és a kilométeres dugókkal a sztrádán. Ámde van olyan helyzet, amikor az ember kénytelen önként belemenni a kelepcébe: helyszíni tudósítóként magam is ott tempóztam szombat reggel az M7-esen, hogy elrobogjak – ha nem is a magyar tengerig, de –

legalább Velencéig.

Igyekeztem mi­előbb indulni, de nem sikerült olyan korán nekivágnom, hogy ne legyen durván nagy a népsűrűség a városból kivezető szakaszon. Az M0-s, majd az érdi felhajtók után beállt a két sáv forgalma, és ahogy közeledtünk a kritikus Fejér megyei részhez, jó, ha talán csak 70-nel gurultunk. Lelki szemem előtt már-már felrémlett a végzet: egy rossz mozdulat bármelyik társunk részéről, és állhatunk órákig a dugóban. Elszakadt a cérna, és a martonvásári kihajtón kimenekültem a sztrádáról, bár eredetileg nem így terveztem.

Már bőven kedvenc velencefürdői strandomon hallgattam a kacsák és egyéb vízimadarak lármáját, amikor telefonom feldobta a hírt: baleset Polgárdinál, tíz kilométeres a dugó, aki tud, menjen a 7-es főúton. Igen, ez a legveszélyesebb két szakasz a Balaton felé: Polgárdi és Martonvásár. Hazafelé ebéd után hajtottam az M7-esre, a főváros felé három sávon, szellős forgalomban utaztam, amikor szemem a másik, a tópart felé vezető oldalra tévedt. Te jó ég! Szinte egybefüggő dugóban araszoltak Velence és az M0-s között a pünkösdi nyaralásra vágyók!

Elkeserítő, és mintha évről évre rosszabb lenne a helyzet: a nyári szezonban szombatonként oda, vasárnaponként vissza tízezrek mennek bele a húsdarálóba a pihenés, a kikapcsolódás, a feltöltődés nevében. A sztrádának köszönhetően valóban gyorsan, akár egy óra alatt le lehet szaladni Siófokra. Kivéve persze a nyári hétvégéket, amikor az autópálya nem segítője, hanem akadályozója a továbbjutásnak. Egyetlen koccanás, és hosszú kilométereken át se előre, se hátra, nincs menekvés a kelepcéből. Egy helyett gyakran két-három órás szenvedés lesz a kellemesnek ígérkező kiruccanásból.

Tudunk-e jobbat ajánlani? Az északi partra tartók elkerülhetik a zsúfoltságot az M6-oson Pusztaszabolcsig, onnan a 62-es – szűk, kanyargós – mellékúton Székesfehérvárig, majd a 8-ason, négy sávon a Veszprém-közeli Litérig. Itt találkoznak össze az M7-esről a 71-esre áttért fővárosiakkal. A déli partra tartóknak nincs ilyen bombabiztos egérútötletem, nekik a nemzeti vasút­társaság légkondicionált Flirtjeit ajánlhatom. A menetidő mind­össze egy óra Siófokig, de tartok tőle, hogy nyári hétvégéken azokon is nagy a zsúfoltság. És aztán mihez kezdünk a Balatonnál kocsi nélkül?

Van egy ötletem. Menjünk vonattal, és ha muszáj, viseljük el a tömeget, hőséget – másfél-két óra, nem rosszabb, mint egy fapados repülőgép fedélzetén. De vigyünk magunkkal kerékpárt! Helyben két keréken közlekedve nem lesz gondunk a parkolásra, valamint a bevásárlást is megoldhatjuk egy méretes fonott kosár segítségével. És így megszabadulhatunk az autópálya ravasz kelepcéjéből is!