Elvesztette valódi célját a minimálbér

Jelentős az eltérés az Európai Unió tagállamai között a minimálbér megítéléséről, számítási módjáról és társadalompolitikai céljairól. Mindössze tíz olyan ország van, ahol egy kötelező legkisebb összeget határoztak meg, míg hat tagállamban nincs központi kereset. Hazánkban a garantált bérminimumért vagy magasabb összegért lényegesen többen dolgoznak, s ez a 600 euró fölötti összeg már az uniós középmezőnyben foglal helyet.

Hangulatkeltés? Érdekképviseleti vita alakult ki a vállalat és a dolgozókból alakult tömörülés között Fotó: MTI/Kovács Attila

Szinte lehetetlen feladatnak tűnik olyan egységes, a minimálbér számítására vonatkozó európai uniós módszertan bevezetése, amely minden tagállamra irányadó lehetne. Ennek oka, hogy jelentősek a különbségek a kötelező legkisebb kereset meghatározásának módjában, ráadásul – hasonlóan Magyarországhoz – a tagállamok nagy részében nem egyféle minimálbér a jellemző. Dániában, Finnországban, Svédországban, Cipruson, Ausztriában és Olaszországban pedig nincs meghatározva országos szinten a kötelező legkisebb kereset mértéke, az összeg ágazatonként van lefektetve – derül ki az Eurofound alapítvány tanulmányából.

Magyarországon 2016-ban kötötte meg a szociális partnerek, tehát a szakszervezetek, a munkáltatói képviseletek és a kormányoldal a hat évre szóló bérmegállapodást, amelynek ütemterve szerint tavaly év végén 2020-ig a minimálbér és a garantált bérminimum összegét is meghatározták. Idehaza tehát a szociális párbeszéd intézményrendszerén keresztül köttetett egyezség. Habár az uniós ajánlások szerint a hazaihoz hasonlóan kell dönteni a kötelező legkisebb keresetekről, ez a folyamat egyedül Lettországban volt Magyarországéhoz hasonló.

A minimálbért meghatározó 22 tagállamban eltérően változik ez az összeg, s a legtöbb államban valójában ennél kevesebbet is kereshetnek a munkavállalók. Hazánk mellett Lettországban, Szlovákiában, Bulgáriában és Spanyolországban nincs konkrét képlet, elv, ami alapján döntenének a változásról, ez a szociális partnerek alkufolyamatán múlik. A további tagállamokban eltérő folyamatokat határoztak meg: hét országban a társadalmi és gazdasági tényezők befolyásolják a minimálbérről szóló döntést. A további tíz tagállamban egyéni megállapodások, kollektív szerződések, valamint a minimálbérre vonatkozó – előre meghatározott – képletek, egyedi döntések vezérlik a kötelező legkisebb kereset mértékét.

A minimálbért alkalmazó 22 tagállamból 12 országban eltér az összeg. Magyarországon a minimálbérnél 31 százalékkal magasabb garantált bérminimumot a középfokú végzettséghez kötött munkakörökben dolgozóknak kötelező kifizetni. A 4,5 millió dolgozónak alig több mint öt százalékát érinti a tényleges minimálbér, míg a garantált bérminimum 600 euró feletti összegével már az uniós középmezőnyben helyezkedne el a kötelező legkisebb kereset. A legtöbb – minimálbért eltérően meghatározó – tagállamban életkor alapján változik az összeg.

Belgiumban, Franciaországban, Írországban, Luxemburgban, Hollandiában, Máltán, valamint az Egyesült Királyságban életkor alapján változik az összeg. A 21 vagy 18 év alattiaknak jellemzően a minimálbérnél húsz-negyven százalékkal kisebb összeget kötelező csak megfizetni. A franciáknál külön tétel vonatkozik a gyakornokokra, míg a spanyolok a háztartási és szezonális munkákra alkalmaznak más tételt. Romániában a felsőfokú végzettségűek élveznek kedvező megkülönböztetést, de csak 12,9 százalékkal magasabb a minimálbérük. Luxemburgban a 18 év feletti, képzett munkavállalók húsz százalékkal nagyobb kötelező minimálbérről indulhatnak.

Arányaiban hazánkban az egyik legalacsonyabb a minimálbérért foglalkoztatottak aránya a tagállamok közül, ráadásul a bruttó 149 ezer forintra bejelentett, mintegy 260 ezer alkalmazott nagy része – feketén – többet keres. A 195 ezer forintos bérminimum a dolgozók 15 százalékát érinti, valamivel több, mint 700 ezer főt. A többi munkavállaló ennél az összegnél többet keres.