Fotó: Teknős Miklós
A folyamat lehetővé teszi a devizaarány további csökkentését, egyúttal a hazai finanszírozás arányának növelését az államadósságon belül. Ennek jelentősége, hogy ha a világban kedvezőtlen piaci tendencia alakul ki és a nagy intézményi befektetők szabadulni akarnak a kisebb országok államkötvényeitől, akkor ezt kevésbé érzi meg a magyar gazdaság, hisz alig van mit eladniuk. A nagy alapok döntéseit ilyenkor a lélektan határozza meg: hiába kiegyensúlyozott egy ország költségvetési hiánya, erőteljes a növekedése és jelentős a fizetési mérlegének többlete – ha a befektetők az alapokból elkezdik kivonni a pénzt, akkor minden kötvényből eladnak, így a magyarból is.
Felvetődhet a kérdés, hogy a lakossági finanszírozás nem túl költséges-e, hisz a MÁP Plusz hozama jóval magasabb, mint az intézményi ötéves államkötvények jelenleg 1,11 százalék körüli szintje. Noha a kamat jelenleg valóban igen magas az intézményihez képest, de a MÁP Plusz kamata fix, miközben a piaci hozamszint, amely mellett az intézményi papírok kibocsáthatók, változhat, amivel tulajdonképpen jövőbeli kamatkockázatot teremtenek.
A devizakötvényeket alapvetően leépíti az Államadósság-kezelő Központ, noha tavaly is kibocsátott eurókötvényt 7 éves lejáratra, 1,25 százalékos kamattal. Azóta azonban a fejlett országok kötvénypiacain óriási hozamesés következett be, sok európai ország 10 éves lejáratú állampapírjai negatív hozammal forognak, de a spanyol és portugál kötvények hozama is alig van nulla felett. Ilyen körülmények között megkockáztathatjuk, hogy ha Magyarország bocsátana ki most eurókötvényt, talán nem is kellene rá kamatot fizetni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!