Egykulcsos adó vagy progresszív rendszer? – súlyos kockázatokra figyelmeztet az elemző

A progresszív személyi jövedelemadó nem feltétlenül jelentene magasabb állami bevételt, sőt akár a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást is visszafoghatja – figyelmeztet Árokszállási Zoltán, az MBH Bank elemzési centrumának vezetője. A szakértő szerint az egykulcsos adó fenntartása továbbra is ösztönzőbb a gazdaság számára, míg a többkulcsos rendszer inkább a szürkegazdaságot erősítené. De több további komoly kockázata is van az utóbbinak.

Az egykulcsos személyi jövedelemadó (szja) 2010‑es bevezetése kedvezően hatott a munkavállalási hajlandóság növekedésére, ennek révén a gazdasági növekedésre is. A korábbi többsávos rendszer – különösen az átlagbér környékén – visszafogta a munkakínálatot – nyilatkozta a Világgazdaságnak Árokszállási Zoltán, az MBH Bank elemzési centrumának vezetője. Az egykulcsos adó kedvezőbb a családoknak, felsorolta, miért. 

Az egykulcsos adó kedvezőbb a családoknak
Fotó: Shutterstock

A Tisza-adó, azaz a progresszív adózás első látásra vonzónak tűnhet a magas jövedelműek extra megadóztatásával, ám Árokszállási szerint ennek több komoly kockázata is van. Ezek: 

• a magasabb adókulcsok visszafogják a munkavállalást,
• vagy ösztönözhetik az adófizetők alternatív – akár legális – megoldások keresését, 
• ami miatt a várható többletbevétel elmaradhat, 
• miközben a gazdasági növekedés is lassulhat.
  Másrészt a foglalkoztatók és munkavállalók érdeke is az adó elkerülése: a zsebbe fizetés miatt növekszik a szürkegazdaság, amely tovább rontja az állam bevételeit – emeli ki a Világgazdaság cikke. 
   

Az egykulcsos adó kedvez a családoknak

Ugyanakkor az egykulcsos rendszer jól kombinálható célzott családi adókedvezményekkel. Árokszállási hangsúlyozza, hogy ezek különösen a legalacsonyabb jövedelmű háztartásokat segíthetik, miközben nem ösztönöznek adóelkerülésre vagy a bejelentett jövedelmek csökkenésére. A cikk rámutat további potenciális veszélyekre is. Például egy progresszív rendszer hátrányosan érintheti a több eltartottat nevelő háztartásokat, és fokozhatja a szürkegazdaságot. 

Az ÁFA‑kulcs csökkentése sem jelent egyértelmű megoldást, hiszen a kereskedők gyakran „lenyelik” az áfacsökkentést, míg az állam bevételének nagy része áfából származik – az áfabevételek kiesése ezért súlyosan ronthatná a költségvetési egyensúlyt.

Árokszállási szerint nem zárható ki egy pluszadókulcs bevezetése – például az átlagbér kétszerese felett –, ám a vonatkozó kutatások több mint tízévesek, és azóta fejlődött az adófizetési morál. Ez azt jelentheti, hogy ma már kisebb a jövedelemeltitkolás kockázata, mint régebben gondolták. 

A jelenlegi helyzetben nem az egykulcsos szja megszüntetése tűnik megoldásnak, hanem a támogatások finomhangolása és igazságosabb rendszerré tétele. Az is egy lehetséges irány, hogy a célzott támogatásokat – például a családi kedvezmények, csok és otthonteremtési támogatások – jövedelmi határhoz kötnék, hogy a legmagasabb jövedelműek arányában kevesebb kedvezményhez jussanak, miközben az alacsonyabb jövedelműeket továbbra is támogatnák.