Hiánypótló kezdeményezéshez csatlakozott a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK). A köztestület számos más európai szervezettel együtt részt vesz a European Livestock Voice (Meatthefacts) néven indított kampányban, amelynek elsődleges célja, hogy eloszlassa az elmúlt években az állattartás körül felhalmozódott tévhiteket.
Süle Katalin, a NAK elnökségi szóvivője, Zala megyei elnöke szerint az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kap a közbeszédben az állattenyésztés. Azonban a nemzetközi sajtóban és a közösségi oldalakon megjelenő vélemények olyan képet festenek az ágazatról, ami szöges ellentétben áll a valósággal.
– A vásárlókért óriási verseny folyik a piacon, a fogyasztók pedig egyre tudatosabban döntenek arról, mi kerüljön a tányérjukra. Ezért is fontos, hogy mielőbb tiszta vizet öntsünk a pohárba, és a szélesebb közvélemény előtt is eloszlassuk az állattartást övező tévhiteket – fogalmazott a szóvivő. A kampányban elsőként a szarvasmarha-ágazat került sorra. Nem véletlen a választás, hiszen a klímaváltozás miatt aggódó civil szervezetek az utóbbi években a szarvasmarhát kiáltották ki fő bűnösnek.
Süle Katalin, aki maga is húsmarhatenyésztéssel foglalkozik, leszögezte: sokan úgy vélik, hogy a húsmarhatartás ökológiai szempontból nem kifizetődő, de ez nem így van. A legelők szén-dioxid-megkötése akár magasabb is lehet, mint az erdősített területeké, az anyatermészetnek, a szántóterületeknek pedig szüksége van a szerves trágyára is. Az is gyakran hangoztatott állítás – folytatta –, hogy egyetlen kilogramm marhahús előállításához 15 ezer liter vízre van szükség. Az a tanulmány azonban, amely ezt állítja, a marhatenyésztés vízlábnyomába a csapadékot is beleszámította, rendkívül torz képet adva ezzel az ágazat vízigényéről.

Fotó: Mirkó István
A francia Nemzeti Mezőgazdasági Kutatóintézet vizsgálatai alapján egy kilogramm marhahús termelése valójában ötven liter felszíni vagy felszín alatti forrásból biztosított vizet igényel. A szóvivő szerint hamis az az állítás is, amely szerint az állattenyésztés a Föld édesvízkészletének harmadát használja fel, ez a kutatások alapján legfeljebb nyolc százalékra tehető. Míg egyesek a környezeti terhelés miatt okolják a szarvasmarhákat, mások az egészségtudatosságuk miatt igyekeznek kerülni a vörös húsok fogyasztását.