Az elemző írásban a Mandiner kitér rá, hogy az új elnök zöldaktivizmusa máig tartó szakmai vitát generált. Jens Weidmann, a Német Szövetségi Bank elnöke szerint például komoly kockázatot hordoz magában, ha egy monetáris politika kifejezetten környezetvédelmi célkitűzéseket próbál meg követni.
Az ilyen kérdésekkel kapcsolatos döntéseknek ugyanis olyan szociális és gazdaságpolitikai következményeik vannak, amelyekért csak a polgárok által ellenőrizhető, demokratikusan választott politikusok, vagyis leginkább az egyes tagállamok kormányai vállalhatnak felelősséget.
Az EKB-val szemben egyébként már korábban is megfogalmazódtak aktívabb környezetvédelmi szerepvállalásra vonatkozó követelések különféle civil szervezetek részéről, de az uniós központi bank visszautasította ezeket, egészen Lagarde elnökségéig.
A demokratikus elszámoltathatóság hiánya mellett számos egyéb probléma is felmerül az EKB újdonsült zöldaktivizmusa kapcsán.
Az egyik, hogy nem világos, ki határozza majd meg, melyik befektetés minősül zöldnek.
Az uniós tagállamoknak például nem sikerült megegyezésre jutniuk tavaly decemberben azzal kapcsolatban, hogy mi is legyen a környezetbarát befektetés meghatározása – mutat rá az EURACTIV. De akkor ki lenne jogosult ennek megítélésére?
Az Európai Központi Bank esetében ez több szempontból is nehézségekbe ütközik.
Először is egy ilyen definíció kidolgozása olyan szakpolitikai kompetenciákat feltételez, amelyekkel az EKB nyilvánvalóan nem rendelkezik. Másodszor súlyosan sértené a jegybanki működés egyik fontos alapelvét, a piaci semlegességet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!