Aggodalmának adott hangot az Európai Központi Bank (EKB) klímapolitikai ambícióival kapcsolatban a pénzintézet igazgatótanácsának új tagja. A német Isabel Schnabel január 1-jétől tölti be posztját a hattagú testületben, amely az uniós monetáris politikával kapcsolatos döntéseket hozza. A szakember december végén a Börsen-Zeitungnak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy problémásnak találná, ha az EKB kötvényvásárlási programja előnyben részesítené a zöld vállalatokat.
A Mandineren megjelent írás felidézi, hogy az új igazgatótanácsi tag úgy érvel, hogy a monetáris politikában bármikor előfordulhatnak hirtelen irányváltások, akár egy kötvényvásárlási program hirtelen leállítása is, ez pedig óriási politikai felzúduláshoz vezethet abban az esetben, ha ilyen módon például a zöld vállalatok támogatását is beszüntetné az EKB, még akkor is, ha az euró árfolyamának védelme vagy az inflációs célok ezt indokolnák.
[caption id="" align="aligncenter" width="800"] Kép forrása: mandiner.hu – Gettyimages[/caption]
Az EKB klímaambícióival kapcsolatos aggodalmak azonban egy ennél sokkal alapvetőbb kérdést vetnek fel:
milyen veszélyeket hordoz magában, ha egy központi bank olyan társadalompolitikai és ideológiai kérdésekbe ártja magát, amelyekhez eredeti mandátuma alapján nem sok köze van?
Az intézmény elnöki tisztét november óta betöltő Christine Lagarde-nak nem voltak ilyen típusú fenntartásai, amikor szeptemberben a „zöld” monetáris politika jelentőségéről beszélt európai parlamenti meghallgatásán.
A korábbi francia pénzügyminiszter és IMF-elnök ott egyértelműen kiállt a zöld vállalatok privilegizálása mellett az EKB kötvényvásárlási programja kapcsán.
KLÍMAGYILKOS MONETÁRIS POLITIKA
Az Európai Központi Bank laza monetáris politikája kifejezetten károsnak bizonyult a klímaváltozás szempontjából az elmúlt években. A dotkomlufi 2000-es kipukkadása után az EKB és a Federal Reserve által végrehajtott kamatcsökkentések az ingatlanárak meredek emelkedéséhez és az építőipar túlpörgéséhez, majd összeomlásához vezettek 2008-ban, főleg az euróövezet déli tagállamaiban. A rengeteg eladhatatlan ingatlan megépítése így nyersanyagpazarlással, illetve károsanyag-kibocsátással járt. Ezenfelül az alacsony kamatok miatt a tőke jelentős része Ázsiába, elsősorban kínai befektetésekbe vándorolt, amelynek következtében a kínai ipari termelés 275 százalékkal bővült 2001 és 2014 között – emlékeztet Gunther Schnabl, a Lipcsei Egyetem gazdaságpolitika professzora a Die Weltben publikált kommentárjában. Mivel a kínai szén-dioxid-kibocsátás közel 60 százalékáért az ipar felelős, a folyamat az emisszió évi 5,5 százalékos bővülését vonta maga után. Ez azt jelenti, hogy a kínai szén-dioxid-kibocsátás 2014-re elérte a 9,8 milliárd tonnát, ami alig maradt el a legfejlettebb ipari államokat tömörítő G7 10,2 milliárd tonnás összmennyiségétől.