Az előző évekhez hasonlóan, 2019-2020 telén sem alakult ki tartós és összefüggő jég a Balatonon – ez az állapot az utóbbi évtizedekben egyre gyakoribbá válik. Az extrém enyhe tél kihatott az alga- és hínárállomány növekedésére. Műholdas (Sentinel-2 MSI) felvételek alapján készült becslések szerint ugyan az algák mennyisége nem szokatlanul magas egyik balatoni medencében sem, ám a siófoki és a szemesi medencék északi partja mentén 6-8 mikrogramm/liter körüli becsült klorofill-a értékek tapasztalhatók, amit valószínűleg az aljzathoz kötődő kovaalgák felkeveredése idézett elő. Az átlagnál magasabb vízhőmérséklet mindenképpen hozzájárulhatott ehhez, bár tavasz elején gyakran megfigyelhető egy-egy kovaalga-virágzás a Balatonban. A magasabb hőmérséklet nemcsak az algákra hatott, hanem a hínárállomány áttelelését is befolyásolta. Az idén a szokásosnál több alámerült vízinövény telelt át, illetve az áttelelő hínárfajok (főleg süllőhínár) a szokottnál másfélszer nagyobb biomasszával vannak jelen március elején. Lehetséges, hogy az enyhe időjárás előrébb hozta a növények (algák, hínárok) tavaszi fejlődési fázisait, azonban már egy nagyon rövid hideg időszak visszafordíthatja a folyamatokat.
Boros Gergely, az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének tudományos főmunkatársa szerint a 2019 nyarán, több hullámban jelentkező tömeges algaburjánzás elsősorban a keszthelyi és a szigligeti medencét érintette. A nyár végén, ősz elején a tó vizében mért algabiomassza elérte, sőt bizonyos becslések szerint jelentősen meg is haladta az 1980-as és 1990-es években tapasztalt nyári csúcsértékeket. Ez az extrém algabiomassza-gyarapodás (más néven hipertrofizáció) a témával foglalkozó szakembereket is meglepte. A Balaton vízminősége ugyanis a kilencvenes évek közepétől kezdve javuló tendenciát mutatott, a vízben található tápanyagok és algák mennyisége is folyamatosan csökkent. – Látszólag semmi nem utalt arra, hogy a tömeges algaprodukció ismét megjelenhet a Balatonban – tájékoztat a szakember.