Jelenetek egy (karantén)házasságból

– Hú, nem volt könnyű ez az ebéd, felpörögtek délelőtt a gyerekek rendesen. Ne hidd, hogy nekem nem jut sokszor eszembe, hogy ezzel a két vadóccal és a kicsivel mit kezdenék az új házban, egyedül, nagymama nélkül. Miközben rengeteg mindent kellene csinálnunk ott. – Azért én is itthon vagyok most. – Jó, de a gyerekekkel túl sokat így se tudsz lenni. – Ne is mondd, jó ez a home office, csak összefolyik minden! Valahogy rendszert kell vinni bele, különben egész nap ott görnyedhet az ember a gép előtt. – Jó, hogy még nem iskolások a fiúk! Gondold el, ha nekik is menne az online oktatás. – Rossz érzéseim vannak ezzel a nagy digitalizációval. Minden gyerek úgy rácuppan az internetre, hogy apa legyen a talpán, aki kirángatja majd őket onnan. – Én is kénytelen vagyok leültetni őket egy-két mesére. Furcsa látni, hogy beszippantja őket. Se nem látnak, se nem hallanak közben.

– Annyi azért belefér. De tudod, hogy Bill Gates és a többi techguru mit mond erről? Ők 14 éves korukig tiltják a gyerekeiknek. – Semmit nem adnak a gyerek kezébe? – Nem, se okostelefont, se semmit. Biztos tudnak valamit. Engem meg megint hív itt valaki a Skype-on. Engem is beszippant! Bocsánat, folytatjuk majd, drágám…