Kalandos és bizonytalan időszakot zárt le a tápiószelei Ganz-gyár

A nagy múltú Ganz Villamossági Művek hagyományait folytatja a Tápiószelén működő Ganz transzformátor- és forgógépgyár, amely egyike az utolsó, még működő magyar nehézipari üzemeknek. A magyar know-how megkaparintását és gyanús indiai pénzügyi manővereket sem mellőző történet részleteiről Szendrődi István ügyvezető beszélt a Magyar Nemzetnek.

Tápiószele, 2013. október 25. A CG Electric Systems Hungary Zrt. tápiószelei transzformátorgyára 2013. október 25-én. A kormány stratégiai partnerségi megállapodást kötött a transzformátorokat és nagyfeszültségű gépeket gyártó indiai CG Electric vállalattal. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt Fotó: Szigetváry Zsolt Forrás: MTI

A CG Electric Systems Hungary Zrt. helyét, amelynek égisze alatt a tápiószelei Ganz üzem tevékenykedett, és amely ellen júliusban felszámolási eljárás indult, szeptemberben az újonnan alakult Ganz Transzformátor Motor- és Generátorgyártó Kft. vette át, bérleti szerződéssel üzemeltetve a gyárat. Az üzemhez és a gyártáshoz kapcsolódó háttérmunkát ellátó iroda által biztosított

több száz munkahely forgott veszélyben, mígnem az idén sikerült stabilizálni a hányattatott sorsú vállalat működését, ezzel biztosítva a Ganz-örökség fennmaradását.

– Sokáig állami cégként működött a Ganz Ábrahám nevét viselő, 1878-ban alapított Elektrotechnikai Osztály, a Ganz Villamossági Művek elődje, amely a 90-es évek privatizációs hullámában az olasz Ansaldo-csoport tulajdonába került. Az ezredfordulón ismét magyar befektető, a Transelektro vásárolta meg, de hat évvel később annak nehéz pénzügyi helyzete miatt újfent eladósorba került a cégünk – mondta az ügyvezető. A csődtől 2006-ban egy indiai szakmai befektető, a Crompton Greaves (CG) mentette meg felvásárlással – és hatalmas összegű, csaknem harmincmillió eurós (tíz és fél milliárd forintos) hitel felvételével – az üzemet.

Kellemetlen pillanatok az indiai multival

Az Indiában és a délkelet-ázsiai piacon jól, harminc-negyven százalékos részesedéssel teljesítő CG ambiciózus tervekkel látott hozzá a nyugati terjeszkedésnek. Mire a Ganzig jutott, egy évvel korábban már felvásárolta a belga Pauwels Internationalt, ez alá került a szervezeti struktúrában a magyar gyár. A CG ezt követően minden évben vett egy-egy új üzemet: Indonéziában, Franciaországban, Írországban, Svédországban, Spanyolországban, Kanadában és az Egyesült Államokban is.

– Gautam Thapar, a CG milliárdos tulajdonosa egy olyan multicég megalkotását vizionálta, amely versenyre kelhet a Siemensszel vagy az ABB-vel, igaz, az ehhez szükséges méretnek végül a töredékét sem érte el. Nemzetközi menedzsmentet vitt az Alstomtól Mumbaiba, francia vezérigazgatóval, akinek többek között a soknemzetiségűvé vált cég integrálása volt a feladata, ám ezt kevés siker kísérte. A francia vezetőség megvált a korábbi indiai menedzsment több tagjától, közben kiépítette a központot, illetve a külföldi kereskedelmi képviseleteket, de ezek a jelentős költségek ellenére sem hoztak eredményt – kezdte sorolni a nehézségeket Szendrődi István, aki érthetetlennek nevezte, hogy

a milliárdos az igazgatótanács elnökeként a veszteséges folyamatot bő három évig elnézte, és csak azután menesztette a francia vezetőket.

Ekkorra viszont már nem is maradt más lehetősége, mint értékesíteni az Indián kívüli egységeket: ezt először egy csomagban szerették volna megvalósítani 2015 környékén, ám hamar be kellett látniuk, hogy a magyar cég harmincmillió eurós, hosszú lejáratú hitele komoly visszatartó erőként hat a potenciális vevőkre. A tartozás mindvégig megnehezítette a Ganz működését, hiszen ekkora kitettség mellett az iparágban működő cégeknek nem nyújtanak az üzemeléshez nélkülözhetetlen forgóeszközhitelt a bankok. – Az elmúlt öt év lényegében a folyamatos bizonytalanságról szólt, amely rányomta a bélyegét a működésre, a dolgozók hangulatára, valamint a beszállítókkal és a vevőkkel közös viszonyunkra – tette hozzá az ügyvezető.

Nem kizárólag a helytelen szervezeti döntések miatt nem sikerült a CG-nek multiként betörnie az európai piacra.

– Nem tudtuk Európában eladni az Indiában gyártott termékeket.

Előfordult, hogy a megrendelőnek itthon és kint előállított berendezéseket vegyesen nyújtottunk át egy csomagban, de azonnal kiszúrta a nem magyar terméket, és nem vette át. Néhány ilyen eset után gyorsan fel is hagytunk ezzel a gyakorlattal, mert ezen termékek a Ganz hírnevének ártottak volna, még akkor is, ha nem saját gyártás – magyarázta az ügyvezető, majd arról is beszélt, hogy a CG másik célját – a Ganz szempontjából sajnálatos módon – sikerült elérnie.

– A cégünk know-how-jának egy részével már az indiai cég is rendelkezik, éppen egy olyan berendezéssel kapcsolatban, ami kulcsfontosságú a délkelet-ázsiai viszonyok között, mert a villamos energia nagy távolságra való szállítását segíti.

Magyarországról nemcsak hogy kikerült a 765 kV-os transzformátorok teljes dokumentációja, de a kollégák is hónapokon keresztül tanították be az ottani dolgozókat a gyártására.

Az első 13 darabot itthon készítettük még, de később nem volt erre lehetőség. Arról azért tudunk, hogy az a bizonyos 13 gép ma is kitűnően működik. A nagyfeszültségű kapcsolóberendezésünk dokumentációja szintén kikerült, erre alapozva egy egész gyárat húztak fel Indiában – sorolta a veszteségeket Szendrődi István.

Kegyelemdöfés és megoldás

– Az i-re a pontot 2019 augusztusában tette az az indiai tőzsdei bejelentés, ami szerint 500 millió euró (175 milliárd forint) vándorolt ki a nemzetközi cégcsoportból. Azóta a hatósági vizsgálatok miatt semmilyen összeg nem kerülhetett vissza a leányvállalatokhoz. Mint kiderült, a főtulajdonos és indiai gazdasági vezetők hiteleket vett fel, amelyeket aztán kicsatornáztak a cégcsoportból – magyarázta a pénzügyi manőverek hátterét Szendrődi István, majd elárulta, végül hogyan sikerült megmenteni az üzemet és a munkahelyeket.

Ugyan az indiai tulajdonos megkaparintotta a magyar innováció egy részét, de az itt dolgozók munkahelye stabil
Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

– Az elmúlt években többen is érdeklődtek a cég iránt, de végül egyik üzlet sem valósult meg. Végül Barna Zsolt, az OTP korábbi vezérigazgató-helyettese kezdett tárgyalni az adásvételről az indiai tulajdonosokkal, akik másfél hónap után, idén májusban hátráltak ki az üzletből úgy, hogy februárban a belga cég csődbe ment, magával rántva az indonéz és az ír leányvállalatokat is. A járvány sem kímélte a Ganzot, hiszen márciusban le kellett állítani a termelést: alapanyagot nem kapott az üzem, a megrendelések tovább csúsztak, ami miatt komoly kötbérek is keletkeztek. Mi májusban már csak a bérek egyharmadát tudtuk kifizetni, júniusban viszont már annyit sem. Miután július 7-én a bíróság kimondta a csődöt, 9-én a magyar kormány rendeletben stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté nyilvánította a társaságunkat. Szeptemberben már újra is indulhatott a termelés úgy, hogy a Barna Zsolt által júliusban alapított Ganz Transzformátor Motor- és Generátorgyártó Kft. bérleti szerződéssel üzemelteti a gyárat. Az új cégbe a dolgozók nagy része átkerült, ezzel sikeresen megőriztük a munkahelyeket és a munkatársak egyedülálló szakértelmét is – mondta az ügyvezető, aki hozzátette, hogy a bérek kifizetésében segített a Nemzeti Foglalkoztatási Alap, de még így sem tudtak minden munkavállalónak fizetni és nem is a teljes összeget. A dolgozók ugyanakkor lojálisak maradtak, nem volt komolyabb lemorzsolódás.

Kezdődhet a jövő

– Most az a feladatunk, hogy újraépítsük a bizalmat a megrendelőkkel és a beszállítókkal is. Ehhez fél-egy évet látunk szükségesnek, addig valószínűleg korlátozott kapacitással fog üzemelni a gyártás – vetítette előre Szendrődi István. Az ügyvezető a jövőbeli tervekről elmondta, hogy a transzformátor üzletágban a magyar piacot elsődlegesnek tartják, a bevételek harminc százalékát innen várják. – A magyar piaci szereplők számítanak ránk, különösen a szervizelés terén. Emellett kiemelten az észak-európai, illetve a francia, a román és az ukrán exportpiacainkat kell újraépítenünk, de az öbölmenti országok is idesorolhatók. A motorok és a generátorok terén nem a sorozatgyártásra összpontosítunk, hanem olyan termékekkel és olyan piacokon mozgunk, ahol a vevő hajlandó megfizetni az egyedi igények alapján készített, speciális berendezéseket.

Atomerőművekbe továbbra is szeretnénk szivattyúmotorokat szállítani, az üzem a Roszatom által minősített beszállító volt, most ezt a tanúsítványt is meg kell újítanunk.

Az olajiparban is tevékenykedünk, fúróberendezésekhez is gyártunk motorokat, e téren komoly minősítések és előrelépés előtt állunk. A kapcsolóberendezések gyártását ugyan elvitték Indiába, de az ahhoz tartozó nemzetközi szerviztevékenységünk fennmaradt, és az ilyet használó országok és cégek máshoz nem is fordulhatnak, mint hozzánk. A középtávú terveinkben mindezek alapján folyamatos árbevétel-növekedéssel, illetve munkaerő-bővítéssel számolunk – tápiószelei gyárunk a térség legnagyobb foglalkoztatója – sorolta a magyar üzem nemzetközi és belföldi lehetőségeit az ügyvezető igazgató.

Szendrődi István elmondta azt is, hogy mindemellett szükséges a folyamatos termékfejlesztés, a beruházások és az eszközök beszerzése, hiszen az elmúlt években a pénzügyi nehézségek miatt erre nem volt lehetőség. Mára ez megoldódott, a Ganz Transzformátor Motor- és Generátorgyártó Kft.-nek köszönhetően stabil banki, illetve finanszírozási háttérrel rendelkezik az üzem.