A cikkben az európai és az amerikai távközlési piac közötti eltérés is szóba kerül. E szerint a különbség oka, hogy míg a tengerentúlon az úgynevezett infrastruktúra alapú verseny gyakorlatilag kiirtotta a valódi piaci versenyt, addig ideát a szolgáltatásaik fejlesztésével (ezért szükségképpen az infrastruktúra fejlesztésével) kívánják elnyerni a fogyasztók kegyeit a távközlési vállalatok. A Starlink pedig éppen az Egyesült Államokban bebetonozódott struktúrába tenyerelt bele azzal, hogy saját infrastruktúrát épít ki, nem a meglévőre támaszkodik.
Bezavarhat egy-egy fa
Sokkal fejlettebb, mint a korábbi, lassú és drága műholdas internetrendszerek, és rengeteg merész mérnöki fejlesztést tartalmaz. Mégis akad vele gond, például közel sem elegendő a leírásnak megfelelően térdmagasságban elhelyezni az antennát, hanem érdemes minél magasabbra tenni, hogy minél kevesebb dolog árnyékolja a vételt. Például fák, épületek, oszlopok – az ilyesmi pedig nem ritka – kitakarhatják a vevő elől a horizonton haladó műholdat. Persze ha majd mind a 42 ezer fenn kering az égen, akkor mindig a felhasználó felett lévőhöz csatlakozhat a vevőegység, így várhatóan nem lesz vele gond. De addig még sok idő eltelik, az internetsebességre vonatkozó elvárások tovább növekednek, amit várhatóan ezután sem követ az amerikai vezetékes szolgáltatói piac.
