Az amerikai kongresszus tudni szeretné, miért nem lép a Fed

Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnökének a kongresszus előtt kell indokolnia, miért tartja még fenn az ultralaza monetáris politikát, amikor az infláció szokatlanul magas.

WASHINGTON, DC - SEPTEMBER 24: Jerome H. Powell, Chairman, Board of Governors of the Federal Reserve System during the Senate's Committee on Banking, Housing, and Urban Affairs hearing examining the quarterly CARES Act report to Congress on September 24, 2020 in Washington, DC. The Coronavirus Aid, Relief, and Economic Security Act, also known as the CARES Act, is a $2.2 trillion economic stimulus bill passed in response to the economic fallout of the COVID-19 pandemic in the United States. Toni L. Sandys-Pool/Getty Images/AFP (Photo by POOL / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP) Fotó: POOL

Kongresszusi meghallgatásra készül Jerome Powell, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke. Erre az eseményre rendszeresen sor kerül, most azonban annyiból különleges a helyzet, hogy sokan nem értik,

miért alkalmazzák még mindig a legsúlyosabb pénzügyi válságban indokolt jegybanki monetáris politikát, miközben a gazdaság gyorsan növekszik a járvány okozta visszaesést követően, az infláció pedig messze a jegybanki cél fölé szállt.

A kongresszusban, különösen a republikánus oldalon már felvetették a havi 120 milliárd dolláros eszközvásárlási program megszüntetésének szükségességét az öt százalék feletti inflációnál és a meredeken emelkedő nyersanyagáraknál.

A Fed-elnök június 22-én a képviselőház pénzügyi bizottsága előtt tartott beszámolót, akkor azonban még nagyjából elfogadták érvelését, nem szembesítették kemény kérdésekkel, noha a kongresszusi meghallgatások célja az, hogy miközben a kormány tiszteletben tartja a jegybanki függetlenséget, a képviselők és szenátorok élnek a választóktól kapott felhatalmazásukkal, és ha kétségeik merülnek fel, közvetlenül a jegybankelnöknek tehetik fel kérdéseiket. Tavaly a járvány okozta sokk kezelésének módszereivel egyetértettek, azt azonban már nehezen értik, hogy miért vannak még mindig érvényben ugyanezek a lépések, amikor közben 180 fokos fordulatot vett a gazdaság.

A GDP lassan eléri a járvány előtti szintet, és a jelenlegi növekedési ütem mellett rövidesen jóval túl is szárnyalja azt, miközben a legfrissebb adatok szerint a júniusi infláció öt százalék fölött volt, ami össze sem mérhető a kétszázalékos jegybanki céllal, ráadásul felmérések szerint a lakossági inflációs várakozások is masszívan emelkednek. Emellett az ingatlanárak és a részvényárfolyamok is szakadatlanul szárnyalnak, ami azzal a veszéllyel jár, hogy buborék alakulhat ki ezeken a piacokon, és korábban ilyen szituációban

kamatemeléssel szokta a jegybank megakadályozni a gazdaság túlhevülését és az árfolyambuborékok kialakulását.

A Fed a közelmúltban azt kommunikálta, hogy átmenetinek tartják az inflációt, pontosabban nem tudják, mennyire átmeneti, ezért nem lépnek, amíg nem látnak tisztábban. Mintha attól félnének, hogy bármikor visszaállhat a járvány elején előállt válsághelyzet, noha a vírus következő hullámai idején már látszott, hogy ilyesmiről szó sincs, hisz közben sikerült nagy gyakorlatot szerezni a járványkezelésben:

a gazdaság jóval kisebb hányadát érintették az újabb hullámok.

Ráadásul Amerikában, hatalmas ország lévén, csak kisebb mértékben esett vissza a légi forgalom és így a turizmus is, mivel a belföldi mozgást egyáltalán nem korlátozták (miközben Európában sok ország bezárkózott).

Indoklásában a jegybank a munkanélküliséget is megemlítette, mivel az intézménynek kettős célja van: az infláció szinten tartása és a munkanélküliség minimalizálása. A járvány elején rendkívül magasra, tíz százalék fölé szökött fel a munkanélküliség, azonban mostanra visszaesett 5,9 százalékra, ami még érdemben magasabb, mint a járvány előtti 3,5 százalékos érték, ami közgazdasági értelemben a teljes foglalkoztatottságot jelentette, sőt már a munkaerőhiány jelei is felbukkantak egyes ágazatokban.

Elemzők most széles körben azt várják, hogy Powell jelezni fogja, milyen menetrend szerint tervezi befejezni a válságkezelő monetáris politikát, mivel nyilvánvaló, hogy most az a klasszikus, de egyébként rég látott helyzet állt elő, amikor túl sok pénz van és kevés áru. A probléma így most nem a keresleti oldallal van, mint korábban, hanem a kínálatival, mivel a járvány világszinten megzavarta a termelés és az áruszállítás máskor olajozottan működő rendszerét, és már látszik, hogy

ez nem egy-két hónapos probléma, hanem hosszabb időt vehet igénybe az egyensúly helyreállítása,

amire a monetáris politikának is reagálnia kell.