Az amerikai kongresszus tudni szeretné, miért nem lép a Fed

Kongresszusi meghallgatásra készül Jerome Powell, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke. Erre az eseményre rendszeresen sor kerül, most azonban annyiból különleges a helyzet, hogy sokan nem értik,

miért alkalmazzák még mindig a legsúlyosabb pénzügyi válságban indokolt jegybanki monetáris politikát, miközben a gazdaság gyorsan növekszik a járvány okozta visszaesést követően, az infláció pedig messze a jegybanki cél fölé szállt.

A kongresszusban, különösen a republikánus oldalon már felvetették a havi 120 milliárd dolláros eszközvásárlási program megszüntetésének szükségességét az öt százalék feletti inflációnál és a meredeken emelkedő nyersanyagáraknál.

A Fed-elnök június 22-én a képviselőház pénzügyi bizottsága előtt tartott beszámolót, akkor azonban még nagyjából elfogadták érvelését, nem szembesítették kemény kérdésekkel, noha a kongresszusi meghallgatások célja az, hogy miközben a kormány tiszteletben tartja a jegybanki függetlenséget, a képviselők és szenátorok élnek a választóktól kapott felhatalmazásukkal, és ha kétségeik merülnek fel, közvetlenül a jegybankelnöknek tehetik fel kérdéseiket. Tavaly a járvány okozta sokk kezelésének módszereivel egyetértettek, azt azonban már nehezen értik, hogy miért vannak még mindig érvényben ugyanezek a lépések, amikor közben 180 fokos fordulatot vett a gazdaság.

A GDP lassan eléri a járvány előtti szintet, és a jelenlegi növekedési ütem mellett rövidesen jóval túl is szárnyalja azt, miközben a legfrissebb adatok szerint a júniusi infláció öt százalék fölött volt, ami össze sem mérhető a kétszázalékos jegybanki céllal, ráadásul felmérések szerint a lakossági inflációs várakozások is masszívan emelkednek. Emellett az ingatlanárak és a részvényárfolyamok is szakadatlanul szárnyalnak, ami azzal a veszéllyel jár, hogy buborék alakulhat ki ezeken a piacokon, és korábban ilyen szituációban

kamatemeléssel szokta a jegybank megakadályozni a gazdaság túlhevülését és az árfolyambuborékok kialakulását.

A Fed a közelmúltban azt kommunikálta, hogy átmenetinek tartják az inflációt, pontosabban nem tudják, mennyire átmeneti, ezért nem lépnek, amíg nem látnak tisztábban. Mintha attól félnének, hogy bármikor visszaállhat a járvány elején előállt válsághelyzet, noha a vírus következő hullámai idején már látszott, hogy ilyesmiről szó sincs, hisz közben sikerült nagy gyakorlatot szerezni a járványkezelésben:

a gazdaság jóval kisebb hányadát érintették az újabb hullámok.

Ráadásul Amerikában, hatalmas ország lévén, csak kisebb mértékben esett vissza a légi forgalom és így a turizmus is, mivel a belföldi mozgást egyáltalán nem korlátozták (miközben Európában sok ország bezárkózott).

Indoklásában a jegybank a munkanélküliséget is megemlítette, mivel az intézménynek kettős célja van: az infláció szinten tartása és a munkanélküliség minimalizálása. A járvány elején rendkívül magasra, tíz százalék fölé szökött fel a munkanélküliség, azonban mostanra visszaesett 5,9 százalékra, ami még érdemben magasabb, mint a járvány előtti 3,5 százalékos érték, ami közgazdasági értelemben a teljes foglalkoztatottságot jelentette, sőt már a munkaerőhiány jelei is felbukkantak egyes ágazatokban.

Elemzők most széles körben azt várják, hogy Powell jelezni fogja, milyen menetrend szerint tervezi befejezni a válságkezelő monetáris politikát, mivel nyilvánvaló, hogy most az a klasszikus, de egyébként rég látott helyzet állt elő, amikor túl sok pénz van és kevés áru. A probléma így most nem a keresleti oldallal van, mint korábban, hanem a kínálatival, mivel a járvány világszinten megzavarta a termelés és az áruszállítás máskor olajozottan működő rendszerét, és már látszik, hogy

ez nem egy-két hónapos probléma, hanem hosszabb időt vehet igénybe az egyensúly helyreállítása,

amire a monetáris politikának is reagálnia kell.