Inflációs vasfüggöny ereszkedett Európára

A felszökő infláció Európa-szerte nyugtalanságot okoz, és bősz vitákhoz vezet. Ha egy felületen látjuk – ahogy térképünkön –, melyik országban hol tart a drágulás éves mértéke, meghökkentő szabályszerűségeket fedezhetünk fel. Ki eurózónatag, ki nem – mit sem számít. A földrajzi elhelyezkedés azonban szembeszökően igen. Az elemzők elmondják, szerintük mi hozza létre a meglepően világosan kirajzolódó mintázatokat – olvasható a VG.hu cikkében.

A második érdekesség, hogy a keleti Európa-félben is elkülönül három régió. Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Magyarország és a Nyugat-Balkán a viszonylag mérsékeltebb inflációjú tömbben helyezkedik el, van egy ennél drágább régió, és a húsz százalék feletti „vörös” államok közé kerültek a balti köztársaságok. A három közül a lettek csak néhány tized százalékpont híján nem, de gyakorlatilag ugyanabban a régióban van az inflációjuk, mint a litvánoké és az észteké.

A harmadik szabályszerűség, és talán van, akinek ez meglepő: 

az infláció mértéke egyáltalán nem függ attól, hogy az adott ország az euróövezet része vagy saját fizetőeszközt használ.

Ami azt illeti, az euróövezeti Baltikumban még magasabb az infláció, mint a nem eurózónatag közép-európai országokban. Hollandiában euróval fizetnek, Svédországban koronával, de a két országban körülbelül megegyező az éves drágulás mértéke. Az euróövezetben pedig óriásiak a különbségek: a franciák inflációja 5,8, az észteké 21,9 százalék. A saját fizetőeszközzel rendelkező Svájc inflációja ugyanakkor mindegyik országénál alacsonyabb.  A svájci frank a cseh koronához hasonlóan a kontinens egyik legjobban teljesítő devizája az idén – ami mérsékli az inflációs nyomást –, a Prágában mért inflációs ráta azonban az ötszöröse az alpesi országénak. Az eurót használó Szlovákiában gyorsabb a drágulás, mint a szomszédos Magyarországon.

Láttuk, hogy nem befolyásolja a válságinfláció mértékét, amiről sokan azt gondolnák, hogy igen. És befolyásolja a földrajzi helyzet, amiről meg sokan nem hitték volna. De vajon miért? Az árak biztosan nem a hosszúsági fokokhoz vagy az időzónákhoz idomulnak, de akkor mihez?

A „klasszikus” hatás

Régiós különbségekről beszélve az inflációban létezik egy „klasszikus” hatás, amelyről már azóta értekeznek a közgazdászok, amióta felbomlott a Szovjetunió, és a közép-európai országok piacgazdasággá válva elindultak a gazdag Nyugathoz való felzárkózás útján. – Ezekben az országokban jellemzően gyorsabb a növekedés és alacsonyabb az árszínvonal, ezért van egy felzárkózási hatás – mondta Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője.

A kilábalási hatás

Ez a tényező részben kötődik az előzőhöz. Más statisztikákból láthattuk, hogy a világjárvány okozta többlethalálozásnak is volt egy jellemző földrajzi megoszlása: a közép-európai régiót és a Balkánt nagyobb csapás érte Nyugat- és Dél-Európánál. Gazdasági értelemben azonban a régióban a pandémia okozta válságból gyorsabb volt a kilábalás, mint másutt, az újranyitási sokk itt volt a legkisebb – mondta Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője.

A fogyasztási hatás

Az inflációs különbség részben abból is ered, hogy a felzárkózási folyamat messze nem ért még a végére a régióban, amit tükröz a lakosság viszonylagos szegénysége és a fogyasztás szerkezete: a gazdagabb nyugati országokban magasabb a fogyasztói kosárban a szolgáltatások aránya, a mi régiónkban pedig az iparcikkeké, amelyeknek az árában villámgyorsan feltűnik az emelkedő költségek hatása. A jövedelmek arányában keleten többet költenek élelmiszerre és energiára, mint Nyugaton, és pont ezek drágultak meg jelentősen a mostani válságsorozatban – emelték ki az elemzők.

A munkaerőhatás

Az energiaárak meredek emelkedése csak az egyik költség, amely drágítja az árukat és szolgáltatásokat. Jelentős tényező a munkaerő megdrágulása is, és ez sokkal erőteljesebben jelentkezik Közép-Európában – ahol gyakorlatilag teljes a foglalkoztatottság –, mint Nyugaton, ahol általában még mindig van munkanélküliség, és a magasabb bérre vágyó, keletről érkezőkre is számíthatnak a munkaadók.

A földrajzi hatás

A régió országai az előbb említett tényezők alapján hasonló cipőben járnak, és egymással is, a nyugati országokkal is erősen integráltak, azaz a határokon keresztül szabadon járnak-kelnek a külföldről érkező inflációs hatások. Mindegy, ha sok gabonát termelünk, az árhatások globálisak, és átnyúlnak a határokon, ahogy az energia és a nyersanyagok árának emelkedése is – húzta alá Virovácz Péter. Ehhez járul még egy hatás: a régió országai a háborúban álló övezettel is olyan gazdasági kapcsolatokban állnak, amelyeken keresztül érkezhet infláció.

A szabályozói hatás

Külön, bonyolultabb elemzést igényelnének az állami lépések, amelyekkel a szabályozók a begyűrűző inflációs hatásokat kezelték. Ilyen intézkedéseket Európa-szerte tettek a kormányok, volt köztük átszabályozás is – mint Magyarországon – és jövedelempótlás is a drágulás sújtotta rétegek számára. Akármit hozna ki egy ilyen elemzés az egyes országokról, mindez nem törte meg a térképen kirajzolódó mintát.

Az árfolyamhatás

Szintén külön elemzést igényelne, hogy volt, illetve lehet-e inflációs hatása az európai devizák – beleértve az euró – idei árfolyamgyengülésének. A korábbi tapasztalatok szerint az ilyen hatások időben elhúzódva jelentkeznek, ha jelentkeznek, és az ide-oda repkedő válságsokkok sokkal kiszámíthatatlanabbá teszik őket, a nagy kilengéseket azonban általában ártalmasnak tekintik gazdasági értelemben. Lebecsülni ezt a hatást nem ildomos – nem is szokták a jegybankok, bár általában „szégyenlősen” nyilatkoznak róla –, és túlbecsülni sem érdemes. A cseh korona például a hatalmas jegybanki devizatartalék apasztásának köszönhetően nagyon stabil volt az idén, miközben a forintot és a zlotyt a dollárfelvásárlás hullámai nagyon eldöngették. Ennek ellenére a régió legnagyobb gazdaságai közt a cseheknél a legmagasabb az infláció (igaz, hogy részben módszertani okokból), és Magyarországon a legalacsonyabb.  

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)