A hosszú távú nemzeti akkustratégiát már tavaly jóváhagyta a kabinet, a 2030-ig szóló dokumentum pontos szövegét azonban csak most tette közzé a Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM).
E-autók, áramtárolás: elkerülhetetlen az akkufejlesztés
A karbonkibocsátás csökkentését célul tűző éghajlat-politikai terveknek nélkülözhetetlen eleme az elektromobilitás elterjesztése minél szélesebb körben. S mivel az elektromos járművekben a ma leginkább elterjedt energiatárolási mód az akkumulátor, az ilyen autóknak a belső égésű motoros társaikhoz képest kedvezőbb környezeti teljesítménye alapvetően az akku – és az abban tárolt villamos energia – ökológiai lábnyomán múlik.
Az akkumulátorgyártást ezért szigorú környezetvédelmi előírások követelményeinek szükséges alávetni, és környezeti hatásait a lehető legalacsonyabb mértékűre csökkenteni
– hangsúlyozta a TIM, hozzátéve: a közlekedés mellett az áramellátásban is fontos funkciójuk van az akkuknak, amelyek segíthetnek annak a problémának a leküzdésében, hogy a megújuló energiaforrások időjárás- és napszakfüggő jellege miatt igen nagy terhelést okoznak a villamosenergia-hálózatban, az áramtárolás pedig egyelőre megoldatlan.
Hogy állunk most?
A mai piaci körülmények között a lítiumion-akkumulátorok váltak meghatározó technológiává a tíz megawattot és a hat óra tárolási időt meg nem haladó alkalmazási esetekben. A szaktárca szerint ennek fő oka, hogy a hasonló alkalmazású technológiákhoz képest – mint például a folyadékáramos akkumulátorok – ezeknek a szerkezeteknek az árcsökkenése volt a legnagyobb mértékű:
2010 és 2019 között az előállítási költségük 87 százalékkal csökkent, 1183-ról 156 dollárra kilowattóránként.
Ha azonban nagyobb energiamennyiséget és hosszabb ideig kell tárolni, a különböző termikus vagy kémiai, például hidrogénalapú tárolási megoldások kedvezőbb feltételeket kínálnak.
A TIM várakozása szerint a következő években a legjelentősebb piaci fejlesztések továbbra is a lítiumion-akkumulátorok családján belül várhatók, ezért a magyar stratégia is erre összpontosít. A leggyakrabban emlegetett technológiák a száraz, „szilárd halmazállapotú”, valamint a lítium-kén akkuk, amelyek gyártása három-öt éven belül megkezdődhet, amit az alacsony árú sorozatgyártás követhet.