MNB: Stabilitásunk és növekedési képességünk megőrzése a kulcs

Az inflációs cél elérésének nincsen alternatívája – mondta Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke.

– Aki viszont a médiát is követi, az látja, hogy Simor András, a jegybank korábbi elnöke komoly kirohanással reagált a pénteki lépésekre. Hogyan látja a jegybank hitelességét illető kritikákat?

– Röviden: teljes nonszensz. A kirohanás stílusát nem minősíteném, ezért maradjunk csak a szakmai részleteknél. Érdemes tisztázni, mit is jelent a monetáris politika hitelessége. A válasz egyszerű: akkor hiteles egy jegybank, ha képes elérni a céljait, és döntéseit folyamatosan a céljainak alárendelve hozza meg. A Magyar Nemzeti Bank elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása, emellett elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül biztosítja a pénzügyi stabilitást. Magyarországon az inflációs cél három százalék. Az átlagos inflációs rátánk 2013 eleje és 2022 szeptember között 2,8 százalék volt. Az áremelkedés üteme 2017 és 2021 között szinte folyamatosan a jegybanki toleranciasávban, kettő és négy százalék között alakult. Sikerrel és tartósan elértük inflációs célunkat. Közben a magyar pénzügyi rendszer stabilitását egy rendkívüli, globális világjárvány közben sikerült megőrizni.

Ha valakinek, akkor Simor Andrásnak pontosan tudnia kellene, mekkora kihívás az árstabilitás és a pénzügyi stabilitás elérése. 

Egy olyan jegybankelnök illet minket kritikával, akinek hatéves regnálása alatt az infláció csak egy-egy hónapig elvétve érte el a háromszázalékos célértéket, és a 2007–2013 közötti időszak átlagos inflációja közel kétszerese volt a célnak. Közben a pénzügyi stabilitásunk összeomlott, és a „tornádó oldalszeléből” az elsők között kellett egy brutális méretű IMF-csomagért folyamodnunk.

Kétségtelen, hogy az aktuális inflációnk nagyon magas. Minden jegybank küzd a nyersanyagár-robbanás által okozott magas inflációval és a rendkívül változékonnyá vált pénzpiaci környezettel. Minél közelebb van egy ország a háborúhoz, annál nagyobb lökéshullámokkal szembesül. A szomszédunkban egy szörnyű, elhúzódó katonai konfliktus zajlik, fontos európai energia-ellátási infrastruktúra semmisült meg, az energiaárak egyik évről a másikra hat-nyolcszorosukra emelkedtek. Ez nem az a közeg, amire a monetáris politika hagyományos eszközeit az elmúlt harminc évben kialakították. A legfontosabb, amit most tehetünk, hogy a stabilitásunkat és a jövőbeli növekedés képességét megőrizzük. Erre kell minden lapot föltenni.

– Most akkor elégedetten hátradőlhet a jegybank?

– Eddig sem tettük, ezután sem fogunk hátradőlni. A pénzpiaci környezet folyamatosan változik, az árstabilitástól pedig nagyon messze vagyunk. A jegybank folyamatosan és nagyon szorosan monitorozza a piaci folyamatokat.

Nincsenek tabuk, minden az asztalon van, és bármikor készek vagyunk további határozott lépéseket tenni, 

hogy az árstabilitást újra elérjük. A legfontosabb új eszközeinket a hazai kockázati megítélés számottevő javulásáig biztosan használni fogjuk. Emellett már megtörténtek az egyeztetések az energiacégekkel, és kialakult az a keretrendszer, amelyben az energiaimportjukhoz szükséges devizát a jegybankon keresztül – tehát a piacot nem terhelve – szerzik majd be.

– Szeptemberi kamatdöntő ülésén az MNB 13 százalékra emelte az alapkamatot, és leállította kamatemelési ciklusát. Meddig kell a jegybanknak ilyen magas szinten tartania az alapkamatot?

– Az MNB 2021 júniusában elsők között indította meg kamatemelési ciklusát. A jegybank határozottan, 16 hónap alatt több mint 12 százalékponttal emelte az irányadó rátáját. Ezzel az OECD-országok között a legmagasabb alapkamatszintet értük el. Megítélésünk szerint az alapkamat jelenlegi szintjének fenntartása biztosítja az inflációs célunk elérését. A kamatemelések hatásai már látszanak: a hitel- és az ingatlanpiac egyaránt lassul, egyre óvatosabb fogyasztói döntéseket hozunk, míg a megtakarítók egyre kedvezőbb konstrukciók közül választhatnak, mind a lakossági állampapírok, mind az egyéb megtakarítások piacán.

– Az alapkamat nominálisan magas, ugyanakkor egyes vélemények szerint az inflációval korrigálva koránt sem tükröz szigorú monetáris politikát. Hogyan vélekedik erről?

– A reálkamatokat sokan még mindig a beérkezett inflációs tényadatok alapján számolják. Valójában amikor arról döntünk, hogy a fogyasztási, a beruházási vagy épp megtakarítási döntéseinket hogyan alakítjuk, akkor az aktuálisan elérhető kamatokat a várható inflációval vetjük össze. Ezt hívjuk a szakzsargonban előretekintő reálkamatnak. Európában egyedül Magyarországon számíthatnak az előttünk álló időszakban pozitív reálkamatra a befektetők. Az elemzői várakozások 2023-ra átlagosan 12,5 százalékos inflációt prognosztizálnak, ami a jelenlegi 13 százalékos alapkamat mellett már pozitív reálkamatot jelez. Az 1970-es évek elhúzódó magas inflációjú időszakának tanulsága, hogy a pozitív reálkamatszint szükséges az inflációs spirál megtöréséhez.

– Más kritikus hangok szerint viszont a túl szigorú monetáris politika lépései kiszárítják a hitelpiacot, és recesszióba lökik a gazdaságot. A gazdaságpolitikának pedig választania kell az infláció leküzdése és a növekedés élénkítése között.

– Maga a kérdésfeltevés is rossz. Történelmi tanulság, hogy a magas infláció könnyen öngerjesztővé válik. Magas infláció mellett a gazdasági környezet kiszámíthatósága megszűnik, nem lehet megalapozott beruházási és megtakarítási döntéseket hozni. Ráadásul a magas infláció a legsérülékenyebb társadalmi csoportokat hozza a legnehezebb helyzetbe.

Alacsony infláció és árstabilitás nélkül nincs fenntartható gazdasági növekedés sem.

Az október közepi lépéseink megfelelők voltak, és épp a döntés elodázása vezethetett volna jelentős reálgazdasági károkhoz. A nagy pénzpiaci mozgások és az ebből eredő fokozódó bizonytalanság csak még nagyobb működési költségekhez és csökkenő beruházási aktivitáshoz vezetne.

A hiteldinamika lassulni fog, de ez nem a jegybank két héttel ezelőtti stabilizációs lépéseinek következménye. Egy általánosan romló világgazdasági környezetben, várhatóan tartósan magasabb kamatok mellett mindenki kétszer is meggondolja a hitel felvételét. Ez most elkerülhetetlen folyamat. Takarékosságra van szükség, hogy a folyó fizetési mérleg pozíciónk is gyorsan javulhasson.

– Az MNB korábban hangsúlyozta, hogy nem csak kamatemeléssel képes szigorítani. Számíthatunk a jövőben ilyen lépésekre is?

– Egyértelműen igen. A kamatemelés ugyanis csak akkor ér bármit, ha az be is árazódik a gazdasági folyamatok szempontjából fontos pénzügyi termékekbe. Jelenleg

az látszik, hogy az alapkamat változatlansága mellett is további jelentős monetáris szigorításra van lehetőség a transzmissziót javító lépésekkel.

Bár a jegybanki eszközökre legdirektebben reagáló BUBOR-hozamokban jelentős emelkedést sikerült elérni, elég körülnézni a fontosabb hazai részpiacokon a devizacsere-piactól a diszkont kincstárjegyekig, hogy lássuk, ez nem mindenhol érvényesült teljes egészében. A BUBOR-hozamokkal összevetve azt gondoljuk, hogy az MNB már megtett kamatlépései alapján 

egyes – a monetáris transzmisszió szempontjából fontos – hozamokban akár több száz bázispontos további emelkedés lehet indokolt.

A lakossági betétek esetében még ennél is nagyobb emelkedés esetén lehetnénk elégedettek a monetáris transzmisszió működésével. A jegybank azon dolgozik, hogy ez minden releváns részpiacon bekövetkezzen.

– Az MNB régóta emlegeti az infláció várva várt fordulatát, ez azonban egyelőre nem következett be. Mire alapozza mégis a jegybank ezt a várakozását?

– A világ jegybankjai – köztük mi is – jelenleg hónapról hónapra gyorsan változó, rendkívüli gazdasági környezettel szembesülnek, ami mindenki számára megnehezíti az előrejelzéseket. A számok szintjén senki sem volt képes előrejelzéseivel követni ezt a közeget. Kvalitatív értékelésünk azonban megfelelő volt. Miközben a világ nagy jegybankjainak vezetői még 2021 őszén is az infláció emelkedésének tartósságán vagy átmenetiségén vitatkoztak, mi már fél évvel korábban egyértelműen jeleztük, hogy a magasabb infláció tartós kockázat. Ma ez mindenki számára egyértelmű.

Vannak optimizmusra okot adó jelek. A globális termelési láncokban egyre jobban látszanak a normalizálódás jelei. A földgáz piaci ára az őszi hónapokban jelentős esésben van, ami az energiaszámlánk és a folyó fizetési mérleg pozíciónk szempontjából is kedvező hír. A hazai kiskereskedelmi forgalom az idei év harmadik negyedévében már csökkent, miközben a kiskereskedők értékesítési árakra vonatkozó várakozásaiban is megtört a korábbi emelkedő trend. A mérleg másik serpenyőjében az élelmiszerárak vannak, amelyek az energiaválság és a rendkívüli aszály következtében még okozhatnak kellemetlen meglepetéseket. 

Minden esély megvan, hogy a jövő év végére egy számjegyű tartományba süllyedjen az inflációnk.

A folyó fizetési mérleg hiánya szeptemberben elérhette mélypontját. Ezt követően folyamatos javulás várható. Az EU-val folytatott tárgyalások esetében is egyre biztatóbb híreket hallunk, a megállapodás létrejötte szintén fordulópontot jelenthet a kockázati megítélésünkben.

Ezek a hatások a következő időszakban fokozatosan egyre dominánsabbá válnak. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy mindezektől függetlenül az MNB szárazon tartja a puskaporát, és folyamatosan monitorozza a helyzetet. Amennyiben beavatkozásra van szükség, megteszi a szükséges lépéseket. A gazdaságpolitika minden ágának összehangoltan kell dolgoznia az inflációs kockázatok mérséklésén, a folyó fizetési mérleg egyenlegünk javításán és a növekedési képességünk megőrzésén.

Ha ezt sikerrel tesszük, azzal az egész 2020-as évtizedet is megnyerhetjük.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
Borítókép: Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke (Fotó:Magyar Nemzet/Kurucz Árpád)