Még sok a kérdőjel a kötelező visszaváltás körül

A kiskereskedelemben nyártól lehet találkozni többféle italcsomagolást (egyszer használatos műanyag palack, fémdoboz és üveg) visszaváltó automatával. A kötelező visszaváltás a tervek szerint 2024. január elsejével kezdődik. A vásárlók akkortól szembesülhetnek a visszaváltási díjjal, amely nem egyenlő az üvegbetéttel.

Automatikusan generált description Pécs Löffler Péter Hungary GAZ Szelektív hulladékgyujtés "Bovül a szelektív hulladékgyujtés, újabb ufókat telepítenek a városba" szemét szemetes autó zsák flakon kuka pet palack muanyag DN20120504 Fotó: Új Dunántúli Napló/Löffler Péter

Az egyes kereskedelmi csomagolások, reklámhordozó papírok visszagyűjtésének és kezelésének finanszírozására kitalált, már a kilencvenes évek óta bevett termékdíj mellett jövőre megjelenik az úgynevezett EPR-díj. Ez az uniós hulladékgazdálkodási irányelvben az úgynevezett kiterjesztett gyártói felelősséget jelenti, miszerint az általuk forgalomba hozott, jellemzően egyszer használatos csomagolóanyagok életciklusának lejártával azok újrahasznosuljanak.

Magyarán a termék kibocsátójának a felelőssége, hogy a csomagolását visszagyűjtse, hasznosítsa.

A Világgazdaság cikke szerint ahhoz, hogy az egyszer használatos csomagolóanyagok visszagyűjtésében a fogyasztót is érdekeltté tegyék, a kereskedelmi csomagolások egy részére (egyelőre főleg az italok esetén) a kormányzat kötelező visszaváltási díjat vezet be. A jelenlegi tervek szerint ezt egységesen 50 forintban állapítanák meg a 6 literes űrtartalmú csomagolásokkal bezárólag minden kiszerelésre. A többutas, újrahasználható (eddig is visszaváltható) italok vagy más folyadékok csomagolásánál továbbra is a gyártó határozhatja meg, hogy mekkora betétdíjat szab ki.

Előfordulhat, hogy a vásárló a kosarába egyszerre tesz majd 50 forintos visszaváltási díjú és 80–110 forint értékű betétdíjas terméket, sőt olyat is, amelynek árába már a termékdíj is beépült.

Nagy boltok kötelezve

A jelenlegi tervek szerint a kötelező visszaváltás rendszeréhez a legalább 400 négyzetméter alapterületű élelmiszerboltoknak lesz csak kötelező csatlakozniuk. Vagyis a nagy üzleteknek – ha eddig nem volt – be kell szerezniük és üzemeltetniük kell a visszaváltáshoz szükséges eszközöket, munkaerőt. Ma a legtöbb kereskedő automatában gondolkodik, amely benyeli a visszaváltható csomagolást és cserébe az üzletben levásárolható, vagy a kasszáknál, esetleg az információs pultnál készpénzre váltható kupont ad.

Az egész pont úgy működne, mint a betétdíj, azzal a különbséggel, hogy a kötelező visszaváltás rendszerében minden elhasznált italos csomagolóanyag bármelyik erre kötelezett boltban visszaváltható lesz – a betétdíjnál a kisboltok, italkereskedések jellemzően csak azt veszik vissza, amit náluk vásároltak. Ez egyszerűnek és kényelmesnek tűnik a vásárló szempontjából, ám meglehetősen nehézkes elszámolási technikát kell kidolgoznia a kereskedőnek, hogy a nem nála vásárolt visszaváltási díjjal terhelt termék után ő fizesse vissza a vásárlónak a pénzt. A dolog mindenesetre megoldható, hiszen már a betétdíjnál is előfordult ilyen.

Túl nagy, túl kicsi

Ugyancsak probléma, hogy mi lesz a felesitalokkal vagy a 3 liter feletti űrtartalmú italos csomagolásokkal, ugyanis ezeket nem képesek kezelni az automaták. Az is kérdéses, hogy az automaták a laposra taposott egyutas csomagolásokat is elfogadják-e vagy sem. Németországban például a sértetlen csomagolásokat fogadják el. Ezek pedig sok helyet foglalnak – vásárlónál, kereskedőnél egyaránt.

A legnagyobb problémának így is a helyhiány számít.

A visszaváltási rendszer működtetéséhez, még ha automatáról van is szó, a visszaváltó helyiséggel összekapcsolt raktár kell, amely sok üzletben nincs, vagy csak a kereskedelmi felület csökkentésével, átalakításával megoldható. Mindezek összességében megdrágíthatják a visszaváltási rendszer kialakítását és folyamatos fenntartását. A pluszköltségek jelentős részét természetszerűleg gyártó és kereskedő egyaránt szeretné majd a saját költségszerkezetéről lebontani: a kereskedő a kötelező visszaváltási rendszer fenntartásának költségeit a gyártóra, a gyártó EPR-díjának egy részét saját beszállítóira igyekszik majd hárítani, ami középtávon a termékek drágulását vetíti előre. Mindez vélhetően észrevétlenül épül majd be az árakba, ugyanis a jelenlegi inflációs folyamatokban egyébként is nagyon magas árszintek alakultak ki. Az infláció lassulásával, eltűnésével az ár legfeljebb nem csökken vagy csak kevésbé.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Új Dunántúli Napló/Löffler Péter)