Elindult a verseny Európa felfegyverzéséért

Az ukrajnai háború fegyverkezési hullámot robbantott ki Európában. Az eddig többnyire amerikai fegyverekre támaszkodó európai hadseregek számára alternatívát jelenthetnek az egyre jobban teljesítő európai gyártók termékei, a kontinens hadiiparának pedig az EU is intézményesített támogatási hátteret igyekszik biztosítani. Az európai gyártási kapacitások azonban egyelőre nem tudják kielégíteni a keresletet, így jelenleg nem reális az, hogy kontinensünk javarészt európai haditechnikával legyen felfegyverezve.

Sok uniós országban valamivel kevesebb, mint negyven órát töltünk munkával, így van realitása annak, hogy csak négy munkanap legyen a héten Fotó: Europress/AFP/Guillaume Souvant

Az EU igyekszik keretet teremteni a hadiipari fejlesztéseknek

Körvonalazódni látszik egy olyan elképzelés, amely szerint az EU a NATO befektetési és beszerzési ágaként lépne fel: míg az előbbi biztosítaná a forrásokat egy saját védelmi költségvetés létrehozásával, utóbbi szabványokat és beszerzési célokat határozna meg. Első lépésként az Európai Bizottság március közepén bejelentett egy 500 millió eurós támogatási csomagot, a lőszergyártás támogatásáról szóló törvényt (ASAP), amelynek célja a fegyvergyártási programok felgyorsítása azáltal, hogy kifizeti a hadianyagok gyártási költségeinek akár a 45 százalékát. Az ASAP keretében 15 országban 31 projekt kapott támogatást. Amennyiben sikerül az uniós termelést évi 2-2,5 millió tüzérségi lövedékre feltornászni, akkor az EU termelése arányossá válhat Oroszországéval – utóbbi jelenleg évi 3 millió darabot képes gyártani. A tervek ambiciózusak, de a valóság kiábrándító: az EU március végéig 1 millió lövedék leszállítását ígérte Ukrajnának, azóta azonban világossá vált, hogy ez nem fog megvalósulni, és jó, ha a beígért mennyiség felét teljesíteni tudja. Habár az EU igyekszik a fegyveriparát hadigazdasági módba állítani, a finanszírozás továbbra is kérdéseket vet fel. 

Ezen a helyzeten szeretne változtatni a márciusban elfogadott új európai védelmi ipari stratégia (EDIS), amelynek célja, hogy érzékeny, rugalmas, egységesebb és a fegyverimportra a jelenleginél kevésbé rászoruló európai védelmi ipar alakuljon ki. Legfőbb célja, hogy 2030-ra az unión belüli védelmi ipari kereskedelem értéke az EU teljes védelmi piacának 35 százalékára növekedjen, és hogy 2030-ra az uniós országok védelmi beszerzéseinek legalább az 50 százaléka az európai védelmi technológiai és ipari bázisból származzon. Cél továbbá, hogy a tagállamok a védelmi felszerelések legalább 40 százalékát együttműködve szerezzék be.

Európa továbbra is importra szorul

A stratégia azonban túlságosan optimista az európai védelmi ipari kapacitásokat illetően: bár a lőszergyártás az elmúlt két évben jelentősen nőtt, még mindig messze elmarad a kereslettől. Az elmúlt években ráadásul hatalmas mértékben, 94 százalékkal megnőttek a EU-n kívülről, elsősorban az Egyesült Államokból származó fegyverimportok – egészen 78 százalékra –, ami teljesen szembemegy az uniós célokkal.

Látható tehát, hogy bár a védelmi képességek függetlenedésére való törekvés jelen van az EU-s stratégiában, az európai gyártás egyelőre még nem képes kielégíteni a saját keresletét. 

Mindazonáltal a folyamatban lévő kapacitásbővítések segítenek csökkenteni védelmünk külső kitettségét, miközben Európa nagyobb globális szerepvállalását, valamint az európai ipart és ezzel kontinensünk gazdaságát is erősítik.