Miután hétfőn Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter bírósági eljárást helyezett kilátásba, ha ezen a héten nem születik megállapodás Kijevvel az ukrán–magyar olajválság ügyében, az ukrán fél újabb nyilatkozatot tett – írja a Világgazdaság.
Ez hétfőn este hangzott el egy üzleti fórumon, méghozzá Olekszij Csernisov, a Naftogaz elnökétől. Ez egy ukrán állami mammutcég, amely földgáz és kőolaj kitermelésével, szállításával és feldolgozásával foglalkozik, így aztán abszolút kompetens abban a témában, hogy mi történik éppen a Barátság csővezetéken, amely létfontosságú infrastruktúra Magyarország és Szlovákia kőolajellátása szempontjából.
A magyar kőolajimport egyharmadát, illetve a szlovák kőolajimport mintegy 45 százalékát adó orosz Lukoil hetek óta nem tud szállítani a Barátság csővezetéken, miután Ukrajna június közepén szankciós listára tette a társaságot. Hogy ezzel pontosan mi volt a célja Kijevnek, nem világos, mindenesetre arra hivatkoznak, hogy ezzel a háborús orosz költségvetés bevételeit akarják mérsékelni.
Csakhogy ezzel párhuzamosan súlyos ütést vittek be a magyar és szlovák gazdaságnak. Habár azt a magyar külgazdasági és külügyminiszter is ismertette, hogy Magyarország ellátását átmeneti megoldásokkal sikerült stabilizálni, azt is hozzátette: ezek az eszközök már középtávon sem fognak működni, így gyorsan megoldást kell találni.
Többek között felemlegette, hogy az ukrán döntés különösen annak fényében barátságtalan, hogy júniusban a legtöbb villamos energiát Magyarország felől importálta, a teljes behozatala 42 százalékát. Emellett a magyar villamosenergia-hálózatot működtető vállalat, az MVM is nagyon komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy Ukrajna az európai hálózathoz csatlakozni tudjon. Ráadásul július elején Lengyelország mellett Szlovákia és Magyarország is gyorssegélyt biztosított Ukrajnának az energiarendszerének működtetéséhez.
Mindezek ismeretében különösen érthetetlen, már-már cinikus a legújabb ukrán reakció – írja a Világgazdaság.
Olekszij Csernisov, a Naftogaz elnöke ugyanis lényegében arról beszélt, hogy semmiféle probléma nem áll fenn a Barátság csővezeték szállításánál. „A Lukoil elleni szankciók júniusi szigorítása nem befolyásolta az Ukrajnán áthaladó olajtranzit mennyiségét” – bizonygatta az üzleti fórumon.
Szerinte a júliusi általános olajtranzit szokásos képet mutat, ha összehasonlítjuk a mennyiségeket az előző hónapokkal. Még úgy is, hogy ebben már valóban nincs Lukoil-olaj. Leszögezte, hogy Ukrajna nem továbbítja az orosz cég nyersanyagát, de a tranzit mennyisége változatlan. Úgy fogalmazott:
nem gondolja, hogy Európában fennáll az olajhiány veszélye, ez csak politika.
Majd ezután ennek homlokegyenest ellentmondva közölte, hogy ha a jelenlegi olajszállítók nem esnek szankciók alá, Ukrajna folytathatja a tranzitot a Barátság csővezetéken. Hogy erre mi a garancia, arra nem tért ki.
Tehát ténykérdés, hogy a magyar kőolajimport egyharmadát és a szlovák kőolajimport mintegy 45 százalékát adó orosz Lukoil nem szállíthat a jövőben Ukrajnán keresztül. Ahogy az is, hogy ezt a kiesést ugyan átmenetileg sikerült pótolni (hogy hogyan, arról senki nem közölt részleteket, talán más orosz forrásokból, talán a Mol vette a nevére jogi úton a Lukoil olaját), de ez a megoldás már középtávon sem biztosított. Eközben pedig az ukránok úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Ezek után nem lenne meglepő, ha nem születik egyezség Magyarország, Szlovákia és Ukrajna között és valóban pereskedés indul a rendezés érdekében. Más kérdés, hogy ez önmagában nem kezeli az ellátásbiztonságot érintő problémát.
