Ezek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy egy megfelelően előkészített újraindítás nemhogy nem csökkenti, hanem kifejezetten növeli a nukleáris létesítmények biztonsági szintjét. A mai követelmények sok esetben szigorúbbak, mint azok, amelyek alapján számos atomerőmű eredetileg megkezdte működését a XX. század végén vagy a 2000-es évek elején.
Egy meglévő atomerőmű korszerűsítése és újbóli üzembe helyezése a legszigorúbb nukleáris hatósági engedélyezés mellett is jellemzően három–hét éves időtávon belül megvalósítható. Ezzel szemben egy új atomerőmű létesítése – a tervezéstől az engedélyezésen át a kivitelezésig – akár tíz–tizenöt évet is igénybe vehet – mutatott rá a szakértő még egy indokra.
Politikai és szakmai szinten ugyanakkor egyre több jel utal arra, hogy az atomenergia teljes elutasítása hosszú távon nem tartható Németországban, ahol nem szakmai alapon zárták be az atomerőműveket. Bár a nyílt újraindítás továbbra is tabu, a nukleáris alapú villamosenergia-import elfogadása, az SMR-kutatások támogatása és a technológiai nyitottság hangsúlyozása már egyfajta csendes korrekciót jelez. Ez a megközelítés lényegében szintén elismeri, hogy az atomenergia nélkülözhetetlen – még akkor is, ha ezt Németország politikailag továbbra sem hajlandó nyíltan kimondani.
A kis méretű moduláris reaktorok pedig azért érdekesek a felsorolásban, mert az elmúlt években egyre nagyobb figyelem irányult rájuk. Viszont ezek a technológiák regionális ellátási célokat szolgálnak, ráadásul 1000-1200 MW összteljesítményre drágább lenne megépíteni őket, mint egy hagyományos erőművi blokkot.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!