Paks II és az energiaszuverenitás megmaradása is a tét vasárnap

A Paks II Atomerőmű körüli vita messze túlmutat egy energetikai beruházás kérdésén. Sorsa egyben azt is meghatározza, hogy az ország a stabil, kiszámítható és saját erőforrásokra épülő energiarendszer felé halad-e tovább, vagy egy bizonytalanabb, drágább és kiszolgáltatottabb pályára lép, a lapunknak nyilatkozó szakértő szerint ugyanis egyben az energiaszuverenitásunkról is döntünk most vasárnap.

A nukleáris energia gyorsan felértékelődött az olajválság berobbanásával.

Mindezek fényében különösen aggasztó az a politikai megközelítés, amely egyszerre kívánja felülvizsgálni a nukleáris kapacitás bővítését és korlátozni a földgázbeszerzési lehetőségeket.

Ami az atomerőművek szempontjából kulcskérdés még, hogy mi történne akkor, ha az Európai Unió valóban betiltaná az orosz nukleáris üzemanyag importját, különösen a VVER–1200 típusú reaktorok esetében. A helyzet azonban ennél jóval árnyaltabb. Egy új atomerőmű üzembe helyezésének kezdeti szakaszában nemzetközi gyakorlat, hogy a technológia szállítója biztosítja a friss nukleáris üzemanyagot, hiszen ő ismeri legpontosabban a reaktor fizikai és üzemeltetési paramétereit, és ez a garanciális feltételek része is. 

Ugyanakkor hosszabb távon elvi lehetőség van a beszállítói kör bővítésére, amennyiben más gyártók is képesek megfelelni a legszigorúbb nukleáris biztonsági és hatósági követelményeknek. 

A valódi kockázat tehát nem technológiai: ha ideológiai alapon korlátozzák egy biztonságos és költséghatékonyan biztosítható nukleáris üzemanyag-ellátást, akkor nem a függőséget csökkentik, hanem mesterségesen teremtenek ellátásbiztonsági problémát és növekedhetne majd a Paks II Atomerőmű termelési egységköltsége is.