Lángok a szomszédban, süllyednek az oroszok

A külpolitika 2014-es esszenciája, középpontban az ukrán válsággal, egyre nagyobb bajban lévő Oroszországgal és a románok szász elnökével.

Az akciót az Európai Unió, a NATO és az Egyesült Államok elítélték; Doneckben és más kelet-ukrajnai városokban oroszbarát tüntetések kezdődtek. A krími annexió hatására az Egyesült Államok és az Európai Unió szankciókat rendelt el Oroszországgal és egyes orosz állampolgárokkal szemben, amiket az év során többször súlyosbítottak. Felfüggesztették Oroszország tagságát a G8 csoportban, április 1-jén a NATO felfüggesztett minden gyakorlati és polgári együttműködést Moszkvával, április 10-én pedig az Európa Tanács parlamenti közgyűlése függesztette fel az orosz küldöttség szavazati jogát.

De a Krím elcsatolása és a szankciók első köre után nem állt meg a „függetlenedési folyamat". Ugyanis májusban Doneck és Luhanszk megye is kinyilvánította az Ukrajnától való függetlenné válását. Doneckben új alkotmányban rögzítették: az oroszt és az ukránt is államnyelvvé nyilvánították. A „donyecki népköztársaság” és a „luhanszki népköztársaság” vezetői Doneckben dokumentumot írtak alá, amelynek értelmében a két szakadár kelet-ukrajnai megye közös független államot hoz létre „Novorosszija" (Új Oroszország) néven.

Ahogy Moszkva ellenőrzése alá vonta a Krímet, Kijev az Európai Unió felé fordult és Brüsszelben – az időközben megválasztott – Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnök vezetésével aláírta az EU–ukrán társulási megállapodás politikai részét. Moszvka persze azonnal reagált. Ugyanis az orosz gázóriás, a Gazprom Kijev Nyugat felé fordulása miatt egyharmadával megemelte az Ukrajnába szállított földgáz árát. Vlagyimir Putyin áprilisban bejelentette: Ukrajna 3,5 milliárd dollár értékű gáztartozása miatt Oroszország június 1-jétől csak annyi földgázt szállít szomszédjának, amennyit Kijev előre kifizet. A számla kiegyenlítése nem történt meg, így június 16-án Oroszország leállította a gázexportot Ukrajnának.

A donecki lázadók vezetőségének „legbelsőbb köreihez közvetlen hozzáféréssel rendelkező” szakadár elmondta, hogy lelőttek egy malajziai utasszállító repülőgépet Ukrajnában az orosz határ közelében, a fedélzeten tartózkodó közel háromszáz ember életét vesztette.

A repülőről azt hitték, hogy az egy ukrán katonai gép.

Ez nem a maláj repülőtársaság éve volt, ugyanis egy másik gépük belezuhant az Indiai-óceánba. Valószínűleg robotpilóta vezette oda. Az eltűnésről, a gépen utazó utasok életéről számos forgatókönyv látott napvilágot.

Ha nincs gáz, legyen társulási egyezmény – vélekedhetett Petro Porosenko, aki májusban megnyerte az ukrajnai elnökválasztást. Az újdonsült vezető bő egy héttel a gázexport leállítása után Brüsszelben aláírta az EU és Ukrajna társulási egyezményének a szabad kereskedelemről szóló részét. Ezen túl az ukrán parlament az év végéig 1,5 százalékos hadiadót vezetett be a fizetésekre és minden egyéb juttatásra.

Az EU és az Egyesült Államok augusztusban tovább szigorította az Oroszország elleni szankciókat. Korlátozták Moszkva hozzáférését a nemzetközi tőkepiacokhoz, az olajkitermelési technológiákhoz és fegyverembargót léptettek életbe. Válaszul Oroszország az ellene szankciót alkalmazó államokból származó élelmiszer-ipari termékekre vezetett be embargót.

Szeptemberben azonban enyhülni látszott az ekkor már hónap óta tartó polgárháború. Minszkben Oroszország és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) képviselői a harcok szüneteltetéséről szóló jegyzőkönyvet írtak alá. A kelet-ukrajnai válságban érintett felek megállapodtak abban is, hogy a nehézfegyverek kivonásával 30 kilométeres fegyvermentesített övezetet hoznak létre a térségben. De a tűzszünet és a megállapodás ellenére a térségben változó hevességgel tovább folytatódtak a harcok.

Még ebben a hónapban a kijevi parlament törvényt fogadott el (amit Porosenko októberben írt alá), amely három évre a központi vezetéstől független önkormányzatot és különleges jogokat biztosít Doneck és Luhanszk megye érintett régiói számára. A jogszabály szavatolja „az orosz és minden más nyelv” szabad használatát a magán- és a hivatalos életben. Emellett amnesztiában részesíti a két megyében történt „események” résztvevőit.

A hónapok óta húzódó gázvita ügyében Brüsszelben megszületett az EU–orosz–ukrán gázmegállapodás. Eszerint Oroszország a november 1-jétől március 31-ig tartó téli időszakban ezer köbméterenként 100 dollárral csökkenti az Ukrajnának szánt földgáz árát. A szállítások decemberben meg is kezdődtek, miután Ukrajna közel 380 millió dolláros előleget utalt át a Gazpromnak. Ha pedig már van gáz, legyen új parlament is. E szellemiséget követve november 27-én Kijevben aláírták a koalíciós megállapodást. Az új ukrán parlamentben többséget alkotó pártok Nyugat-barát miniszterelnök mellett döntöttek Arszenyij Jacenyuk személyében.

Decemberben a tűzszüneti kontaktcsoport ukrán és orosz vezetőinek tárgyalásai nyomán abbamaradtak a hónapok óta folyó harcok az ukrán kézen lévő donecki repülőtér körül. A légikikötő birtoklásáért vívott küzdelem a legvéresebb frontját jelenti a fegyveres konfliktusnak, amely április óta több mint 4300 emberéletet követelt.

Oroszország beavatkozása Ukrajna belügyeibe komoly gazdasági adok-kapokot eredményezett. A gazdasági szankciók alkalmazása mind a Nyugat, mind az oroszok egyik legfontosabb eszközévé vált. Az Európai Unió többek közt Oroszország fekete-tengeri olaj- és gázfeltáró tevékenységére is kiterjesztette a Krím félszigeti beruházásokat tiltó szankcióit.

Barack Obama pedig felhatalmazta az amerikai pénzügyminisztériumot, hogy foganatosítson büntetőintézkedéseket a Krímben tevékenykedő személyek és cégek ellen. A folyamatos támadások nem tesznek jót az orosz gazdaságnak, főleg a rubelnek, ami az elmúlt időszakban drasztikus gyengülésen megy keresztül – Putyin szerint azonban az orosz gazdaság gyenge teljesítménye külső tényezőknek köszönhető, és két év múlva el is kezdhet javulni. Ám ha minden így megy tovább, a bevezetett nyugati szankciók valószínűleg nagyon hosszú ideig, akár évtizedekig is megmaradhatnak.

---- Oda a skót függetlenség ----

A Skót Nemzeti Párt vezetője, Alex Salmond 2014. szeptember 18-ára írta ki az ország függetlenségére irányuló referendumot. A függetlenedésért indított kampány egyik legnagyobb horderejű ügye a fontunió kérdése volt. Ezt a labdát azonban a brit pénzügyminiszter gyorsan lecsapta. A PR-háború másik fő ütközőpontja az volt, hogy mi lesz Skócia EU-tagságával, ha mégis független lesz.

Cameronnak a skótok mellett az EU-val is meggyűlt a baja. A bevándorlást illetően szerinte korlátozni kellene az EU-ból érkező munkavállalók arányát.

Az eldöntendő kérdés kapcsán készült felmérések kezdetben az uniópártiak stabil többségét mutatták, szeptember 18-hoz közeledve azonban úgy tűnt, felborulhat a „papírforma”. Akkora volt a gond, hogy az angolos, precíz menetrendet megszakítva David Cameronék otthagytak csapot-papot, és Skóciába mentek kampányolni. Ígértek is sok szépet és jót, ha maradnak a skótok: nagyobb autonómiát az adózás, a fiskális kérdések vagy a szociális segélyek terén. Ám közben kiderült, nagy árat fizethet a független Skócia. S hogy ez mit jelent? Súlyos pénzügyi-gazdasági krízist.

Végül nem történt meglepetés és a skótok a maradásra szavaztak, az ország minisztere a kudarc után azonnal lemondott. De van azért öröm az ürömben, hisz egy brit szakbizottság által kidolgozott javaslat kibővíti az ország önrendelkezési jogkörét.

Ahogy a skótok, a Spanyolországban élő katalánok is népszavazásban próbáltak formát ölteni függetlenedési törekvéseiknek– igaz, sikertelenül. Ugyanis a spanyol alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette azt. Így maradt az alternatív út. A november 9-én megtartott katalóniai „alternatív” – vagyis véleménynyilvánító – népszavazáson hozzávetőleg 1,65 millióan támogatták a függetlenség gondolatát és válaszoltak igennel arra, „akarja-e, hogy Katalónia állam legyen?”. A spanyol ügyészség pedig bejelentette, hogy nyomozást fog indítani Artur Mas katalán elnök ellen az „alternatív népszavazás” miatt. A végeredmény azt jelenti, hogy nem kérdőjelezhető meg Spanyolország egysége.

Klaus Johannis, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, Nagyszeben szász polgármestere nyerte a romániai elnökválasztást Victor Ponta kormányfővel szemben 2014 végén. Az erdélyi magyarok döntő többsége is Johannisra voksolt. Az elemzők szerint Johannis győzelmét a Ponta-ellenes „tiltakozószavazatoknak”, illetve a közösségi portálokon folytatott kampányának köszönheti.

De előfordulhat, hogy Klaus Johannis mégsem viselheti hivatalát, ugyanis a Feddhetetlenségi Nemzeti Ügynökség (ANI) egy tavalyi jelentése szerint Johannis Nagyszeben polgármestereként megsértette az összeférhetetlenségi szabályokat. Az érdemi tárgyalást január 14-ére tűzte ki. Ha elveszíti a pert, Johannis három évig nem tölthet be semmiféle választott tisztséget, így nem lehet Románia elnöke sem.

Eközben meggyőző többséggel szavazott bizalmat a bukaresti parlament Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök új kormányának. Ezzel a 2016-ig regnáló Ponta kormánya legitimitását akarta demonstrálni, ezért eszközölt annyi változást a kormányban, amelyhez már a törvényhozás jóváhagyására volt szükség. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) azonban kilépett a román kormányból. „Megértettük az üzenetet, jobban oda kell fordulnunk a magyar választókhoz” – jelentette ki pártja döntését követően Kelemen Hunor.