Minden tavaly kezdődött el, amikor 2013. november végén Viktor Janukovics ukrán elnök váratlanul felfüggesztette az Európai Unióval kötendő társulási szerződés aláírását. Ezzel együtt pedig az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzése mellett döntött. Az Európa-párti ellenzék több tízezres tüntetésekbe kezdett Kijevben a Függetlenség terén (Majdan), majd több más városban is. A rohamrendőrség erőszakkal feloszlatta a Majdanon tartott demonstrációt, ami miatt másnap, december 1-jén több százezres tömeg szállta meg a teret.
A kormány politikája elleni tüntetés következtében az események felgyorsultak. Janukovics államcsínyt emlegetve Oroszországba távozott. A parlament a Btk. módosításával kinyitotta az addig a börtönben ülő Julija Timosenko fogdájának ajtaját, így lehetővé vált a politikus szabadon engedése. A kijevi parlament pedig május 25-re tűzte ki az előre hozott választásokat, addig Olekszandar Turcsinovot bízták meg az új kormány vezetésével.
A politikai átalakulást fegyveres is kísérte, hiszen a Majdanon kezdődő zavargások pillanatok alatt – főleg a keleti és déli országrész „aktív” részvételével – polgárháborúvá fajult. A keleti és déli országrészben egymásnak feszültek az ukrán hadsereg katonái és az orosz nemzeti érdekekkel szimpatizáló lakosok. Ezzel elkezdődött a még ma is tartó fegyveres erők harca – szankciókkal fűszerezve –, avagy az orosz–ukrán konfliktus – mely egy új állást hozott létre a világ geoplitikai sakktábláján.
Az orosz parlament jóváhagyta Vlagyimir Putyin államfő kérelmét, hogy a kialakult helyzetre tekintettel Oroszország fegyveres erőt alkalmazhasson Ukrajnában. Az ukrán haderőt riadókészültségbe helyezték. A legfrekventáltabb terület pedig a Krím félsziget volt, aminek parlamentje március elején Vlagyimir Putyin orosz elnöktől kért segítséget „a béke megőrzésére”. Ez a „béke” pedig a krími parlament március 11-én elfogadott függetlenségi nyilatkozatában testesült meg. Nem sokkal később Moszkvában aláírták az orosz–krími államközi megállapodást a Krími Köztársaság és Szevasztopol csatlakozásáról az Oroszországi Föderációhoz. Ezután az orosz katonák ellenőrzésük alá vonták a Krím legfontosabb pontjait.
Az akciót az Európai Unió, a NATO és az Egyesült Államok elítélték; Doneckben és más kelet-ukrajnai városokban oroszbarát tüntetések kezdődtek. A krími annexió hatására az Egyesült Államok és az Európai Unió szankciókat rendelt el Oroszországgal és egyes orosz állampolgárokkal szemben, amiket az év során többször súlyosbítottak. Felfüggesztették Oroszország tagságát a G8 csoportban, április 1-jén a NATO felfüggesztett minden gyakorlati és polgári együttműködést Moszkvával, április 10-én pedig az Európa Tanács parlamenti közgyűlése függesztette fel az orosz küldöttség szavazati jogát.
De a Krím elcsatolása és a szankciók első köre után nem állt meg a „függetlenedési folyamat". Ugyanis májusban Doneck és Luhanszk megye is kinyilvánította az Ukrajnától való függetlenné válását. Doneckben új alkotmányban rögzítették: az oroszt és az ukránt is államnyelvvé nyilvánították. A „donyecki népköztársaság” és a „luhanszki népköztársaság” vezetői Doneckben dokumentumot írtak alá, amelynek értelmében a két szakadár kelet-ukrajnai megye közös független államot hoz létre „Novorosszija" (Új Oroszország) néven.
Ahogy Moszkva ellenőrzése alá vonta a Krímet, Kijev az Európai Unió felé fordult és Brüsszelben – az időközben megválasztott – Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnök vezetésével aláírta az EU–ukrán társulási megállapodás politikai részét. Moszvka persze azonnal reagált. Ugyanis az orosz gázóriás, a Gazprom Kijev Nyugat felé fordulása miatt egyharmadával megemelte az Ukrajnába szállított földgáz árát. Vlagyimir Putyin áprilisban bejelentette: Ukrajna 3,5 milliárd dollár értékű gáztartozása miatt Oroszország június 1-jétől csak annyi földgázt szállít szomszédjának, amennyit Kijev előre kifizet. A számla kiegyenlítése nem történt meg, így június 16-án Oroszország leállította a gázexportot Ukrajnának.
A donecki lázadók vezetőségének „legbelsőbb köreihez közvetlen hozzáféréssel rendelkező” szakadár elmondta, hogy lelőttek egy malajziai utasszállító repülőgépet Ukrajnában az orosz határ közelében, a fedélzeten tartózkodó közel háromszáz ember életét vesztette.
A repülőről azt hitték, hogy az egy ukrán katonai gép.
Ez nem a maláj repülőtársaság éve volt, ugyanis egy másik gépük belezuhant az Indiai-óceánba. Valószínűleg robotpilóta vezette oda. Az eltűnésről, a gépen utazó utasok életéről számos forgatókönyv látott napvilágot.
Ha nincs gáz, legyen társulási egyezmény – vélekedhetett Petro Porosenko, aki májusban megnyerte az ukrajnai elnökválasztást. Az újdonsült vezető bő egy héttel a gázexport leállítása után Brüsszelben aláírta az EU és Ukrajna társulási egyezményének a szabad kereskedelemről szóló részét. Ezen túl az ukrán parlament az év végéig 1,5 százalékos hadiadót vezetett be a fizetésekre és minden egyéb juttatásra.
Az EU és az Egyesült Államok augusztusban tovább szigorította az Oroszország elleni szankciókat. Korlátozták Moszkva hozzáférését a nemzetközi tőkepiacokhoz, az olajkitermelési technológiákhoz és fegyverembargót léptettek életbe. Válaszul Oroszország az ellene szankciót alkalmazó államokból származó élelmiszer-ipari termékekre vezetett be embargót.
Szeptemberben azonban enyhülni látszott az ekkor már hónap óta tartó polgárháború. Minszkben Oroszország és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) képviselői a harcok szüneteltetéséről szóló jegyzőkönyvet írtak alá. A kelet-ukrajnai válságban érintett felek megállapodtak abban is, hogy a nehézfegyverek kivonásával 30 kilométeres fegyvermentesített övezetet hoznak létre a térségben. De a tűzszünet és a megállapodás ellenére a térségben változó hevességgel tovább folytatódtak a harcok.
Még ebben a hónapban a kijevi parlament törvényt fogadott el (amit Porosenko októberben írt alá), amely három évre a központi vezetéstől független önkormányzatot és különleges jogokat biztosít Doneck és Luhanszk megye érintett régiói számára. A jogszabály szavatolja „az orosz és minden más nyelv” szabad használatát a magán- és a hivatalos életben. Emellett amnesztiában részesíti a két megyében történt „események” résztvevőit.
A hónapok óta húzódó gázvita ügyében Brüsszelben megszületett az EU–orosz–ukrán gázmegállapodás. Eszerint Oroszország a november 1-jétől március 31-ig tartó téli időszakban ezer köbméterenként 100 dollárral csökkenti az Ukrajnának szánt földgáz árát. A szállítások decemberben meg is kezdődtek, miután Ukrajna közel 380 millió dolláros előleget utalt át a Gazpromnak. Ha pedig már van gáz, legyen új parlament is. E szellemiséget követve november 27-én Kijevben aláírták a koalíciós megállapodást. Az új ukrán parlamentben többséget alkotó pártok Nyugat-barát miniszterelnök mellett döntöttek Arszenyij Jacenyuk személyében.
Decemberben a tűzszüneti kontaktcsoport ukrán és orosz vezetőinek tárgyalásai nyomán abbamaradtak a hónapok óta folyó harcok az ukrán kézen lévő donecki repülőtér körül. A légikikötő birtoklásáért vívott küzdelem a legvéresebb frontját jelenti a fegyveres konfliktusnak, amely április óta több mint 4300 emberéletet követelt.
Oroszország beavatkozása Ukrajna belügyeibe komoly gazdasági adok-kapokot eredményezett. A gazdasági szankciók alkalmazása mind a Nyugat, mind az oroszok egyik legfontosabb eszközévé vált. Az Európai Unió többek közt Oroszország fekete-tengeri olaj- és gázfeltáró tevékenységére is kiterjesztette a Krím félszigeti beruházásokat tiltó szankcióit.
Barack Obama pedig felhatalmazta az amerikai pénzügyminisztériumot, hogy foganatosítson büntetőintézkedéseket a Krímben tevékenykedő személyek és cégek ellen. A folyamatos támadások nem tesznek jót az orosz gazdaságnak, főleg a rubelnek, ami az elmúlt időszakban drasztikus gyengülésen megy keresztül – Putyin szerint azonban az orosz gazdaság gyenge teljesítménye külső tényezőknek köszönhető, és két év múlva el is kezdhet javulni. Ám ha minden így megy tovább, a bevezetett nyugati szankciók valószínűleg nagyon hosszú ideig, akár évtizedekig is megmaradhatnak.
---- Oda a skót függetlenség ----
A Skót Nemzeti Párt vezetője, Alex Salmond 2014. szeptember 18-ára írta ki az ország függetlenségére irányuló referendumot. A függetlenedésért indított kampány egyik legnagyobb horderejű ügye a fontunió kérdése volt. Ezt a labdát azonban a brit pénzügyminiszter gyorsan lecsapta. A PR-háború másik fő ütközőpontja az volt, hogy mi lesz Skócia EU-tagságával, ha mégis független lesz.
Cameronnak a skótok mellett az EU-val is meggyűlt a baja. A bevándorlást illetően szerinte korlátozni kellene az EU-ból érkező munkavállalók arányát.
Az eldöntendő kérdés kapcsán készült felmérések kezdetben az uniópártiak stabil többségét mutatták, szeptember 18-hoz közeledve azonban úgy tűnt, felborulhat a „papírforma”. Akkora volt a gond, hogy az angolos, precíz menetrendet megszakítva David Cameronék otthagytak csapot-papot, és Skóciába mentek kampányolni. Ígértek is sok szépet és jót, ha maradnak a skótok: nagyobb autonómiát az adózás, a fiskális kérdések vagy a szociális segélyek terén. Ám közben kiderült, nagy árat fizethet a független Skócia. S hogy ez mit jelent? Súlyos pénzügyi-gazdasági krízist.
Végül nem történt meglepetés és a skótok a maradásra szavaztak, az ország minisztere a kudarc után azonnal lemondott. De van azért öröm az ürömben, hisz egy brit szakbizottság által kidolgozott javaslat kibővíti az ország önrendelkezési jogkörét.
Ahogy a skótok, a Spanyolországban élő katalánok is népszavazásban próbáltak formát ölteni függetlenedési törekvéseiknek– igaz, sikertelenül. Ugyanis a spanyol alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette azt. Így maradt az alternatív út. A november 9-én megtartott katalóniai „alternatív” – vagyis véleménynyilvánító – népszavazáson hozzávetőleg 1,65 millióan támogatták a függetlenség gondolatát és válaszoltak igennel arra, „akarja-e, hogy Katalónia állam legyen?”. A spanyol ügyészség pedig bejelentette, hogy nyomozást fog indítani Artur Mas katalán elnök ellen az „alternatív népszavazás” miatt. A végeredmény azt jelenti, hogy nem kérdőjelezhető meg Spanyolország egysége.
Klaus Johannis, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, Nagyszeben szász polgármestere nyerte a romániai elnökválasztást Victor Ponta kormányfővel szemben 2014 végén. Az erdélyi magyarok döntő többsége is Johannisra voksolt. Az elemzők szerint Johannis győzelmét a Ponta-ellenes „tiltakozószavazatoknak”, illetve a közösségi portálokon folytatott kampányának köszönheti.
De előfordulhat, hogy Klaus Johannis mégsem viselheti hivatalát, ugyanis a Feddhetetlenségi Nemzeti Ügynökség (ANI) egy tavalyi jelentése szerint Johannis Nagyszeben polgármestereként megsértette az összeférhetetlenségi szabályokat. Az érdemi tárgyalást január 14-ére tűzte ki. Ha elveszíti a pert, Johannis három évig nem tölthet be semmiféle választott tisztséget, így nem lehet Románia elnöke sem.
Eközben meggyőző többséggel szavazott bizalmat a bukaresti parlament Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök új kormányának. Ezzel a 2016-ig regnáló Ponta kormánya legitimitását akarta demonstrálni, ezért eszközölt annyi változást a kormányban, amelyhez már a törvényhozás jóváhagyására volt szükség. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) azonban kilépett a román kormányból. „Megértettük az üzenetet, jobban oda kell fordulnunk a magyar választókhoz” – jelentette ki pártja döntését követően Kelemen Hunor.
