Ólomlábakon a koszovói helyzet

Egészen november közepéig úgy tűnt, hogy lecsillapodnak a kedélyek és megoldódhat a Balkánon az újabb kori gordiuszi csomónak tekinthető koszovói probléma. Akkor azonban nem várt fordulatok következtek, és a helyzet ismét elmérgesedett.

Vájárok kezdik meg a munkát Trepcsában Fotó: Hazir Reka Forrás: Reuters

A függetlenségét egyoldalúan kikiáltó balkáni állam felvételét nem szavazták meg a nemzetközi rendőri szervezet, az Interpol közgyűlésén, amit a szerb diplomácia sikerként tálalt, míg a koszovói fél ezt követően százszázalékos vámmal sújtotta a szerbiai árucikkeket, amivel valójában ellehetetlenítette a kereskedelmet. Ramush Haradinaj kormányfő akkor azt nyilatkozta, legkésőbb egy hónappal a vámilleték bevezetését követően meg fog bukni a jelenlegi szerb hatalom.

A helyzetet valóban sokban bonyolítja a megoldatlan koszovói kérdés, hiszen Szerbia alkotmányában máig az ország részeként szerepel a szakadár déli tartomány. A jelenlegi hatalmi koalíció a közvélemény-kutatások szerint ötven százalékot folyamatosan meghaladó népszerűségnek örvend, ugyanakkor előbb csak Belgrádban, majd más városokban is tüntetéssorozat indult, a kormány távozását követelik. A tiltakozók egyik fő vesszőparipája a sikertelen koszovói politika.

Koszovó valójában megoldhatatlan feladatnak tűnik a mindenkori szerb hatalom számára. Ha valamilyen módon sikerülne megegyezni, akkor azzal vádolnák, hogy lemondtak a „szent szerb földről”, a nemzet bölcsőjéről. Ha pedig nem mondanak le róla, az a valós helyzetben egy mindig váratlan fejleményekkel fenyegető befagyasztott konfliktust jelent, amit szintén sikertelenségnek állíthatnak be az ­ellenzékiek.

Néhány hónappal ezelőtt azonban voltak olyan jelek – amikor az EU-nak sikerült tárgyalóasztalhoz ültetni a feleket –, hogy van esély a megegyezésre. A lehetséges verziók között szerepelt a tartomány felosztása: a kisebb, szerbek lakta északi részt megkapta volna Szerbia, illetve a szerb községek szövetsége jelentős autonómiát kapott volna. Időnként egyes koszovói politikusok sem zárták ki ennek lehetőségét, de mindig voltak olyanok, akik szerint nincs miről tárgyalni, Koszovó független állam, és az egyedüli megoldás, ha ezt Szerbia is elismeri.

Vájárok kezdik meg a munkát Trepcsában
Fotó: Reuters

Számos nyilatkozat elhangzott, a felek mindinkább egymás bírálatára rendezkedtek be, majd volt egy olyan pillanat is, amikor úgy tűnt, a koszovói kormány hamarabb megbukhat, mintsem a szerb hatalmat váltanák le, ahogyan azt Haradinaj jósolta. A koszovói parlament csak múlt vasárnap hajnalban fogadta el az ország 2019-es költségvetését, két nappal a szintén a parlament által megszabott törvényes határidő után.

A belpolitikai válságot úgy tudták elkerülni, hogy végül szombaton sikerült meggyőzni az ellenzéki szociáldemokrata pártot, és a 120 tagú parlament 65 szavazattal, szűk többséggel mondott igent az idei büdzsére. A 2018-as GDP-növekedés Koszovóban négyszázalékos volt, Szerbiában pedig 4,4 százalékkal bővült a gazdaság. Ha a felek valahogy rendezni tudnák viszonyaikat és gazdaságilag is együttműködnének, valószínűleg ezek az eredmények is még jobbak lehetnének. Erre azonban most igen csekély esély mutatkozik.

A koszovói költségvetés elfogadása mellett a Trepcsa bányászati kombinát alapszabályáról szóló törvény végrehajtásáról is döntöttek Pristinában. Ez újabb olaj volt a tűzre, a szerbek szerint ugyanis a pristinai parlament egy olyan törvényt fogadott el, amellyel elrabolja a 3500 munkást ­foglalkoztató, stratégiai jelentőségű vállalatot. Pristina már előzőleg is többször próbálta sa­ját igaz­ga­tá­sa alá von­ni az észak-ko­szo­vói Mitrovica mel­let­ti Trepcsa bá­nyát.

A szerb kor­mány azon­ban ha­tá­ro­zot­tan til­ta­ko­zik ez el­len, egy­részt azért, mert to­vább­ra is sa­ját tar­to­má­nyá­nak te­kin­ti Koszovót, más­részt, mert a stra­té­gi­ai fon­tos­sá­gú bá­nya­vál­la­lat több­sé­gi tu­laj­do­no­sa a Szerbiai Fejlesztési Alap. A bá­nya­komp­le­xum fény­ko­rá­ban mint­egy húszezer dol­go­zó­nak adott mun­kát. Évek óta csak mi­ni­má­lis ki­ter­me­lés fo­lyik, szak­ér­tők sze­rint azonban leg­alább tízmil­li­árd eu­ró ér­té­kű nyers­anyag, főleg ólom és cink rej­tő­zik még a fel­szín alatt. A történésekben sokan azon tézis beigazolódását látják, miszerint az egész koszovói helyzet azért robbant ki és azért fokozódik, mert a térség kiemelkedően gazdag érclelőhelyekben, és bizonyos körök erre szeretnék rátenni a kezüket.