Vérfürdő készül Európa lába előtt

A líbiai nemzeti egységkormány vezetője, Fájez esz-Szarrádzs az olasz kormányhoz és az Európai Unióhoz intézett felhívást az „árulónak” nevezett Halífa Haftár tábornok megállítására.

Sok helyi milíciát állíthat saját oldalára Emmanuel Macron támogatottja. Haftár tábornok offenzívája tovább instabilizálja az észak-afrikai országot Fotó: Esam Al-Fetori Forrás: Reuters

Marco Gombacci emlékeztet: sok kutató úgy értékeli a líbiai helyzetet, hogy Haftár elszámolta magát Tripoli megtámadásával. – Ugyanakkor ne feledjük, hogy már a város repülőterét is teljesen körbevették, ami stratégiailag rendkívüli jelentőségű, arról nem is beszélve, hogy sok helyi milícia állhat át a tábornok oldalára, akinek jó esélye van, hogy megnyerje ezt a harcot, véli az elemző. Mint mondta, az sem mellékes, hogy a szomszédos Algériában is rendkívüli politikai helyzet alakult ki, azt pedig egyelőre senki nem tudja, hogy az országot csaknem 20 évig irányító Abdelazíz Buteflika lemondása után mi lesz Algéria sorsa. A két észak-afrikai országban kiújult káosz pedig rendkívüli biztonsági kockázatot jelent Európára nézve, hiszen a Szaharától délre fekvő Száhel-övezetből nap mint nap tömegek indulnak útnak a Földközi-tenger felé, ráadásul az ENSZ régóta azzal ijeszteget, hogy Afrikában 2000 és 2050 között 209 százalékkal növekedhet a lakosság száma, elérve a két és fél milliárd főt.

Francia különutasság

Hivatalba lépése után alig két hónappal az egyik első dolga volt Emmanuel Macron francia államfőnek, hogy egy Párizs melletti rezidencián vendégül lássa Fájez esz-Szarrádzsot, a legitimnek tekintett líbiai egységkormány miniszterelnökét és az ország keleti részének többségét ellenőrzése alatt tartó Halifa Haftar tábornokot. Ez volt az első alkalom, hogy az észak-afrikai ország két legfontosabb szereplőjét egy európai uniós ország vezetője egy asztalhoz ültette „az érdekek egymáshoz való közelítése és a béke érdekében”, az elődeinél magának ambiciózusabb nemzetközi közvetítői szerepet szánó Macron pedig jól profitált a találkozóból: a nemzetközi közösség a találkozót a fiatal elnök egyik első diplomáciai sikerének könyvelte el. Arról azonban jóval kevesebb szó esett 2017-ben, hogy Haftar Párizsba invitálásával a francia elnök egyúttal a konfliktus legitim szereplőjévé is tette a Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNH) félkatonai formációt vezető tábornokot, méghozzá szembemenve az egész nemzetközi közösséggel, illetve egy platformra helyezkedve Moszkvával, hiszen az ENSZ, a NATO és az Európai Unió egyöntetűen esz-Szarrádzs kormánya mögött sorakozott fel. Macron különutas stratégiája azonban egyedinek semmiképp sem nevezhető, sőt inkább összhangban áll Párizsnak az elmúlt évtizedben gyakorolt Líbia-politikájával: noha az arab tavasz 2011-es kirobbanásánál a líbiai felkelésekkel összefüggésben Párizs az elsők között javasolta a nemzetközi közösség katonai beavatkozását, a 2007 és 2012 között hivatalban lévő Nicolas Sarkozy elnöksége éveiben szinte baráti viszonyt tartott fenn Moammer Kadhafi egykori diktátorral.

Nicolas Sarkozy szinte baráti viszonyt tartott fenn az egykori diktátorral
Fotó: Reuters

A francia Köztársaságiak jobbközép politikusa azóta sem szabadult e barátság emlékeitől: a mai napig rendőrségi eljárás folyik ellene, a gyanú szerint ugyanis Líbiából finanszírozták 2007-es választási kampányát. A barátságnak azonban nem ez vetett véget, hanem Sarkozy rendkívül alacsony népszerűségi mutatója a 2012-es elnökválasztások előtt, amit egy látványos külpolitikai akcióval, pontosabban a líbiai beavatkozással igyekezett helyreállítani. Utódja, Francois Hollande egyébként nyilvánosan sosem ítélte el Sarkozy szerepét a líbiai polgárháborúban, a Foreign Policy című elemzőportál pedig már egy 2017-es cikkében emlékeztetett: Franciaország tulajdonképpen 2015 eleje óta – titkos ügynökök, tanácsadók és más különleges erők bevonásával – segíti a Kadhafi elleni felkelések idején ismertté vált Haftar tábornokot, miközben a nemzetközileg elismert kormány felé korántsem ilyen bőkezűek a felajánlások. Párizs a katonai támogatást 2016 júliusában kényszerült beismerni, miután a francia hadsereg három katonája életét vesztette egy helikopter-balesetben Bengázi közelében, de egy évvel később maga Haftar is elismerően nyilatkozott „Párizs erkölcsi és biztonsági támogatásáról”. Líbia egyébként a világ egyik legnagyobb olajtermelő országa, napi több mint egymillió hordós termeléssel, az ország legnagyobb mezője – ahogy az ország keleti részén levő helyek többsége – pedig Haftar ellenőrzése alá tartozik. A francia Total olajipari óriásvállalatnak számos érdekeltsége van a térségben.