Úgy tartják az osztrákok, két férfitípus lakja Bécset: egy elegáns, arisztokratikus, illetve egy hétköznapibb, népies. Mostanra történetesen úgy alakult, mások meg sem jeleníthetnék jobban ezt a két típust, mint az egyaránt a fővárosban született Sebastian Kurz kancellár és helyettese, a tegnap Budapesten tárgyalt Heinz-Christian Strache.
A 49 éves alkancellár 2005 óta áll az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) élén, ezzel pedig gyakorlatilag a néhai Jörg Haider, a jobboldali radikális párt híres-hírhedt vezetője utódjának tekinthető.
– Ő az egyetlen karizmatikus vezető a pártban – mondja az osztrák honvédelmi miniszter tanácsadójaként is dolgozó Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő arra a kérdésre, miért éppen Strache nevéhez fűződhet újabb korszak. Mindenesetre az FPÖ az osztrák politika megkerülhetetlen szereplőjévé, egyben pedig a folyton változó európai politikai paletta állandó bútordarabjává vált az ezredforduló, vagyis azóta, hogy az európai uniós tagországok Haider pártjának kormánykoalíciós szerepvállalása miatt szankciókat léptettek életbe Béccsel szemben.
Ma Kurz pártja, az Osztrák Néppárt (ÖVP), valamint a szociáldemokraták (SPÖ) mellett az FPÖ olyannyira beágyazódott az alpesi ország politikájába, hogy – minden szélsőjobboldal-ellenes európai csinnadratta dacára – az SPÖ a Szabadságpárttal együtt kormányozza Burgenlandot, a hazánkhoz legközelebb eső tartományt.
A másfél éve működő Kurz-kormányban továbbá a két legkényesebb tárcát, a külügyet és a belügyet is az FPÖ-re bízták; Wolfgang Schüssel, akinek 2000-ben felálló kormánya miatt még nemzetközi botrány tört ki, e két minisztérium egyikének esetében sem merte ezt megtenni.
Fotó: Reuters
Az FPÖ a 2017-es osztrák választásokon 1,3 millió polgár szavazatával 26 százalékot szerzett, Karintia tartományban pedig az élen végzett.
A május 26-i európai parlamenti voksoláson 24-25 százalékos támogatottságra számíthat a legutóbbi felmérések szerint.
– Matteo Salvini olasz kormányfőhelyettes mellett Strache is azon vezetők közé tartozik, akik egy új jobboldali erőt létrehozva azt akarják elérni: a meggyengülő, de várhatóan mégis az első helyen végző Európai Néppárt velük, ne pedig a baloldali-liberális pártcsaládokkal összeállva irányítsa majd Európát – mondja Nógrádi György.
