Különleges amerikai szervcserebere

Adom a májam a nővérednek, ha adod a veséd az édesanyámnak — a különleges szervcseréről a New Scien­tist tudományos portál számolt be.

Négy boldog ember, középen orvosaikkal Fotó: Jessica Bernstein/Wax/UCSF Health

„Majd megszakadt a szívem, amikor láttam, hogy édesanyám min megy keresztül. A dialízis nagyon fájdalmas volt neki” – idézte a New Scientist a Kaliforniá­ban élő Aliana Deveza szavait. A nő segíteni akart az anyján, aki szerepelt a veseátültetésre várók listáján, de nagyon lassan haladt előre. Sokakhoz hasonlóan ­Deveza is felajánlotta az egyik veséjét, de elutasították, mert az orvosok szerint életének későbbi szakaszában ugyanazok az egészségügyi problémák jelentkezhetnek nála, mint az anyjánál.

Deveza különleges tervet eszelt ki: elindította a világ első páros szervcseréjét, azzal a váratlan ötlettel, hogy a cserét különböző szervekre találta ki. Felajánlom neked a májam felét, ha te cserébe nekem adod az egyik tökéletesen működő vesédet – az esettanulmányt az American Journal of Transplanta­tion szaklap közölte. „A különböző szervek cseréjének hatása óriási” – mondja John Roberts San Franciscó-i sebész.

A legtöbb átültetett szerv elhunyt donorból származik, de ebből a forrásból például nincs annyi vese, amennyire szükség lenne. Az orvosok szerint azonban egy vesével is lehet teljes életet élni. Nincs akadálya még a testmozgásnak sem – szigorú odafigyeléssel akár rendszeres edzés is vállalható. Ezért fordul elő egyre gyakrabban, hogy a veseelégtelenségben szenvedő emberekbe rokonoktól vagy barátoktól, tehát élő donortól származó vesét ültetnek be. Deveza esetében azonban ez az út nem volt járható, más megoldás után kellett néznie. Akkor figyelt fel egy tanulmányra, amely szerint az emberek akár hatvan százaléka adományozhat májat. A máj ugyanis egyike azon kevés szervünknek, amely regenerálódhat. Optimális esetben a donornak és a befogadónak is teljes méretű mája lehet.

Négy boldog ember, középen orvosaikkal
Fotó: Jessica Bernstein/Wax/UCSF Health

A kaliforniai nő sok kórházat megkeresett ötletével, de sehol sem értették, mit akar. Nem tudták, hogy melyik osztályon foglalkozzanak a kérésével. Az egyik intézmény például a hullaházba irányította. Végül felkereste John Robertset, aki támogatta a kezdeményezést. Megvizsgálta Devezát, és úgy ítélte meg, megfelelő állapotban van ahhoz, hogy a májának egy részét valakibe átültethessék. Ezután 18 hónapot vett igénybe, mire megtalálták Annie Simmonst, akinek máját nem ültethették át a súlyos májbetegségben szenvedő nővérébe. Megszületett a mindenkinek optimális megoldás: Simmons odaadja egyik veséjét Deveza édesanyjának, cserébe Deveza májának fele Simmons nővérébe kerül. A javaslatot a kórház etikai vezetője elfogadta, majd megkezdődtek a szokásos vizsgálatok.

Lehetséges támadási pont volt, hogy ez a megoldás tisztességes cserének tekinthető-e? Elméletileg ugyanis a máj többet ér, mint a vese, mivel akiknek a veséje nem működik, hosszú éveken át élhetnek dialízis segítségével, míg a májelégtelenségben szenvedők nem számíthatnak ilyen jellegű segítségre. Ráadásul a májkivétel súlyosabb komplikációkkal járhat a donornak, mint a vese eltávolítása. Deveza számára azonban nem volt kétséges, hogy jól döntött.

A négy műtétet ugyanazon a napon végezték el. A következő hetekben Deveza fáradtnak érezte magát, aminek az volt az oka, hogy a teste minden energiáját a mája újraépítésére fordította. Az operáció után két hónappal végzett ultrahangos vizsgálat szerint májának mérete megközelítette a műtét előttit. „A regeneráció valószínűleg órákon belül elkezdődött” – mondta John Roberts, aki reméli, hogy az úttörő kezdeményezés több embert inspirál hasonló lépésre.

Az ilyen szervcserék évente akár harminc további élő donoros májtransz­plantációra adnak lehetőséget az Egyesült Államokban, ami tízszázalékos növekedést jelentene a kontinensnyi országban.